Fotó, 1982 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
— Nem gondolja, hogy éppen e sokféle érdeklődés következtében lett reklámfotós? Hiszen egy reklámfotó lehet tájkép, portré, akt, csendélet . ..? — Igen, nagyon valószínű, hogy ez az oka. — Szerteágazó érdeklődése nemcsak a műfaji sokféleségben mutatkozott meg, hanem abban is, hogy a fotográfiának műszaki szakembere, számos fotókönyvnek pedig írója is egyben, szakcikkek és esztétikai tanulmányok szerzője — tehát bizonyos írói hajlamok is munkálnak önben. — A gimnázium befejezése után Felsőipariskolát végeztem, innen műszaki érdeklődésem és ismereteim. Később a Gamma gyár fotóosztályán dolgoztam tanácsadói és tervezői minőségben. 1942-ben például a pentatetőél-prizma az én terveim alapján készült, mondhatni az én találmányom volt. Sajnos nem szabadalmaztattam, holott a tetőél-prizma a későbbiek során korszakalkotónak bizonyult a fényképezés történetében. A németek 1946-ban jelentek meg vele a piacon ... Ami pedig az írást illeti, hát igen, szeretek írni. De azért nem örültem, amikor a Képek-Emlékek című, 1947-ben megjelent fotóalbumom kapcsán a kritikusok szinte többet foglalkoztak a költőinek mondott szöveggel, mint a képekkel... — Gondolom, Andreának már gyerekkorában volt alkalma bekukkantani a papa laboratóriumi „boszorkánykonyhájába”. — Valaha Andrea volt az én kisinasom, most én vagyok az övé. — A valóság inkább az, hogy együtt dolgozunk, édesapám meg én — mondja Andrea. — A Képzőművészeti Alap és a Fotóművész Szövetség tagja vagyok. Csakis alkalmazott fotográfiával foglalkozom. Különböző vállalatok megbízásából részben egzakt árubemutató prospektusokat, sajtóhirdetéseket, fali- és kártyanaptárakat tervezek és készítek, részben pedig olyan plakátokat, amelyeknek csak a témáját határozza meg a megrendelő, a megvalósításhoz — az ötlettől a kivitelezésig — szabad kezet kapok. Ilyenek például a gyógyszer reklámok: velem csak azt közlik, hogy az adott gyógyszer mire szolgál. Hogy a funkcióját, hatását miként ábrázolom vizuálisan — és természetesen hatásosan —, azt a fantáziámra bízzák.