Fotó, 1983 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Kérdezz! Felelek Hogyan készíthetünk kontakt másolatokat minden felszerelés nélkül? Sárgászöld sötétkamra védővilágítás mellett fektessük emulzióval lefelé a negatívot a nagyítópapír emulziós rétegére. Fedjük le tiszta, karcmentes (ablak)üveglappal, hogy a rétegek jól összesimuljanak. A megvilágítást a mennyezet felé irányított íróasztallámpa fénye adhatja. Mi a minőségi különbség a 35 mm-es gépek és az ún. pocket (110-es zsebméret) között? Még a legolcsóbb 35 mm-es gépek is szebb nagyításokat tesznek lehetővé a legdrágább pocket kameráknál. A kis képmezőn ugyanis kevés részlet rögzíthető, ezért a 35 mm-es felvétel sokkal élesebb és rajzosabb, finomabb szemcsézetű. A pocket kamera előnye kis mérete és tömege mellett a kazettával való gyors és kényelmes filmesére. Hová helyezzük a nagyítógépben a korrekciós szűrőket? A kondenzor és a film közé semmi esetre sem, mert szűkebb rekeszelésnél a nagyításon megjelennek a szűrő felületi hibái: a karcok, az ujjlenyomatok és a porszemek. Ugyancsak nem helyes a szűrőt a lencse és a nagyítópapír közé tenni, mert a szűrők optikailag általában nem tekinthetők tökéletes plánparalel lemezeknek, és ezért rontják a nagyított kép élességét és brillanciáját. A leghelyesebb tehát, ha a szűrőt a megszokott módon a kondenzor és az égő közé helyezzük. Okozhat-e károsodást a negatív kidolgozása során, ha a kezelési hőmérsékletet ugyan pontosan betartjuk, de a mosóvizünk nagyon hideg? A hidegvizes mosás önmagában nem ártalmas, legfeljebb hosszadalmas. Ha azonban a húsz fokos fixíroldatból hirtelen 8—10 fokos mosóvízbe tesszük át a filmet, a zselatinréteg meggyűrődhet, megráncosod Szimán Oszkár saját tapasztalatai és irodalmi gyűjtése alapján hat, vagyis bekövetkezhet az ún. retikuláció. Az összeráncosodott zselatint többé nem lehet kisimítani. Ezt elkerülendő készítsünk egy tanktöltet húsz fokos mosóvizet, és a fixír kiöntése után ezt töltsük a tankba. Ezután lassan engedjük hozzá a hideg mosóvizet, hogy a lehűlés fokozatosan következzék be. Öt perc múlva már a hideg folyó vízzel folytathatjuk a mosást. Hogyan ellenőrizhetjük egyszerűen a vakuszinkront? Vegyük le gépünk hátfalát, tegyük fel a vakut és villantsuk sima fehér felület (fal) felé. Ha a gépen átnézve látjuk a villanást, a szinkron jól működik. Ha úgy akarunk színes belső felvételt készíteni (izzólámpa világítása mellett), hogy az ablakon át a külső táj is lássék, hogyan hidalhatjuk át a színhőmérsékleti különbséget? A legegyszerűbb napfényre érzékenyített filmet használni és a belső teret örökvakuval deríteni. Ha ez nem valósítható meg, készítsünk napfényben, a külső fényekre exponálva egy felvételt, majd este az izzóvilágítás bekapcsolása után Kodak (vagy más, ennek megfelelő) 80 A szűrő mellett a belső térről. A gépnek közben természetesen nem szabad elmozdulnia — tehát állványt kell használnunk —, a művelet csak olyan géppel végezhető el, amelynek zárgátlója kikapcsolható és megengedi a film továbbítása nélkül a második expozíciót. Mi az oka annak, hogy a szenzoros vakuval nagy helyiségekben (csarnokok, templombelsők) készített felvételek gyakran alulexponáltak? Az, hogy a vaku túl gyenge a nagy távolságok bevilágítására. A szenzor nem érzékel elegendő fényt, és bár ilyenkor a vaku teljes teljesítményét leadja, ez kevés. A kulcsszám alapján meg kell állapítani, hogy az adott lencsenyílás és filmérzékenység mellett meddig terjed a vaku hatótávolsága, és csak ezen belül fényképezhetünk.