Fotó, 1985 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
I. Országos Fotótárlat Régen várt és igényelt rendezvényt hívott életre támogatók segítségével a Magyar Fotóművészek Szövetsége. Olyan országos fotókiállítást rendeztek, amely — a továbbiakban kétévenként — áttekintést ad a magyar fotográfia helyzetéről. Nagyreményű és sokat ígérő kezdeményezés ez, melynek folytatását és kiteljesedését tiszta szívből kívánja a vizuális kultúra minden barátja. A sikernek azonban két nélkülözhetetlen tényezője van. Az egyik: a fotósok sajátjuknak érezzék a tárlatot és becsületbeli ügynek tartják, hogy műveket küldjenek a bírálóbizottság elé; a másik: Komárom Megye Tanácsa, illetve a kiállítás befogadója — a tatai Kuny Domokos Múzeum és a tatabányai Úttörő és Ifjúsági Ház — mindig a mostanihoz hasonlóan jó házigazdának bizonyuljon. Elöljáróban hangsúlyoznom kell, hogy a tárlat zsűrijének elnöke voltam, és én írtam a katalógus előszavát is. Ez a kettős körülmény elfogultságot eredményezhetne. Aki azonban figyelmesen olvasta az előszót megállapíthatta, hogy a rendezvénynek örülök ugyan, de a látvánnyal korántsem vagyok elégedett. Úgy vélem, a magyar fotográfusok ennél jóval többre képesek. Az egész kiállítás meglehetősen statikus, hiányzik belőle az életnek az a sodrása, amely évtizedeken át éltette a hazai fényképészetet. Talán mostanában némi gyanakvással nézi a közönség az értelmező, a szuggesztív befolyásolásra törekvő fényképeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már csak az tekinthető igényes és maradandó értéknek, amelyik hűvös és szenvtelen kívülállásra törekszik. Egyértelműen kimondom: a mai magyar fotográfia világnézeti válsággal küzd, pontosabban szólva: azt akarja elhitetni velünk, hogy mindenfajta világnézettől mentes. Történelmi tapasztalat, hogy világnézet nélkül nincs művészet. Lehet az akármilyen torz vagy vitatható év- TÓTH JÓZSEF: CASCO PLAKÁT