Fotóművészet, 2010 (53. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1. szám

Szamossy Ferenc kassai fényképész 1912 körül készült, hosszított formátumú, 12,2x5,3 cm-es matt celloidin képén az ismeretlen nő már nem visel fűzőt. Haja duzzasztott, egyszerű vonalú blúza csipkével díszített, sima, kissé bővülő szoknyájának dereka a divatnak megfelelően kissé magasan van. A kép verzóján szecessziós ornamentika (Magyar Nemzeti Múzeum) alak sziluettje a háború okozta nélkülözések ellenére is, tel­­tebbnek tűnik. Az óriási kalapok helyét egyszerűbb, kevésbé mé­retes karimájú fejfedők veszik át, a derék a helyére kerül. A há­ború alatt viselt női ruhák egé­szükben sokkal inkább hasonlí­tanak a későbbiekre, mint a ko­rábbi idők öltözékeire. Körülbe­lül itt kezdődik az a fajta célsze­rű, modern öltözködés, amelyik a divatot követő rétegek köré­ben is meghatározza a viseletét mind a mai napig. A háborús évek divatjáról szóló írások rendre be­számolnak ugyan a háború alatt divatba jött, rövidebb, fél lábszá­rig érő, ám nagyon bő szoknyát jelentő ún. háborús krinolinról. Ezt a divatot nem sokan követ­hették, fényképen nem találkoz­tam vele. A hajviselet is egysze­rűsödik, a nagy, tupírozott vagy póthajjal kiegészített, gömb ala­kú kontyok helyett az arc körül simán vagy kicsit hullámosan el­rendezett hajat hátul a tarkó fö­lött kis kontyban fogják össze, a fiatal lányok gyakran kötnek óri­ási masnikat a hajukba. A férfiak viselete is egyszerű­södött. A frakk kifejezetten esti, a zsakett napközbeni ünnepé­lyes öltözéke az előkelőknek, magasabb rangú hivatalnokok­nak, diplomatáknak. A régi, jó császárkabát (redingot, ferenc­­jóska, szalonkabát) utolsó éve­it éli. Idősebb urak még hord­ják, de fiatalok ilyet már nem­igen csináltatnak. A zakó, illet­ve az öltöny - kötelezően mel­lénnyel - az általánosan elfoga­dott és hordott nappali öltözék a hozzávaló kemény-vagy egy­­ re gyakrabban puha kalappal együtt. A háború elhúzódásával a dolgozó rétegek és a középosz­tály azon részének körében, amelynek nem voltak tartalékai, nőtt a szegénység, az öltözkö­dés egyre nagyobb gondot je­lentett. A frontról hazatérőknek sokszor nem volt megfelelő civil ruhájuk, ilyenkor a katonaság engedélyezte számukra az egyenruha megtartását. Való­színűleg ez az oka annak, hogy a háborút követő időszak utcai képein olyan sok katonaruhás férfit látunk. Stemlerné Balog Ilona JEGYZETEK­ ­ A Sajtóhadiszállás parancsnoka Hoen tábornok, majd 1917 márciusától Eisner­ Bubna vezérkari ezredes volt. ? Zádor István: Egy hadifestő emlékei 1914-1918. Budapest, 1933. Egyet. ny. 117. p. 3 Uo. 90. o. 4 Uo. 99. o. A másik fényképész, aki Zádorral tartott Dél-Tirolba, Nicola Per­scheid, neves német fotográfus volt. 5 Tolnai Világlapja, 1914. szeptember 13. 2.0. 6 Vasárnapi Újság, 1914. november 1. 826.0. 7 Szilágyi Flóra: Háborús album. In A fény­kép varázsa 1839-1989. i. m. 73. p. Az 1990-es években keretezett formában is került az albumból való kép a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Az eredeti mappákból a nyolcvanas évek­­ ben még Colin Ford, a bradfordi National Museum of Photography, Film and Televi­ sion akkori igazgatója, aki nagyra értékel­te a sorozatot, vásárolt példányokat buda­pesti antikváriumban. A szerkesztők, úgy tűnik, elérték céljukat a kiadvánnyal. 8 Zádor, i. m. 49. o. 9 Tóth László: A fénykép kudarca. Nyugat, 1917. 6. sz. 592-594. A cikkre Tomsics Emőke hívta fel a figyelmemet. 10 Az utolsó magyar királykoronázás ké­pei. A kiállítást rend. és a tanulmányt írta: F. Dózsa Katalin. Budapest, 1996, Buda­pesti Történeti Múzeum, 5. o. Papírhánerek nagy színválasztékban! A tripont INGYENES HÍVHOZSZÁLLÍTÁS!­­ www.tripont.hu 108 Fotóművészet *2010/1 Az első világháború és a forradalmak fényképei (1914-1919)

Next