FourFourTwo, 2017 (1-12. szám)
2017-01-01 / 1. szám
FELVIDÉKI DAC „EGÉSZ ORSZÁG ÓTÓL SÍIKET, OEM BÓJ, OHI HOZÓIK SZÉP FELVIDÉK, OK ITT VII, OZ HUB TOPSOL, LEJ-ZOJ, S ÜVÖLTI ŐÉ-Ó-CÉT!” HUM, DIE! Ahhoz, hogy a DAC jelentős tényező legyen a csehszlovákiai futballban, elsősorban Weisz Mihály idealizmusa és páratlan szervezőkészsége kellett: ő álmodta meg azt, hogy egy húszezres kisvárosnak igenis lehet első ligás csapata, és klubvezetőként döntő érdemei voltak abban, hogy a DAC a járási szintről indulva bejutott a csehszlovák élvonalba, a Sparta, a Slavia és a Slovan mellé. A DAC aranykora a nyolcvanas évek végére tehető. Akkoriban Dunaszerdahely volt az egyetlen magyarlakta város Csehszlovákiában, amelynek élvonalbeli csapata volt, ráadásul a csallóköziek remekül szerepeltek a legjobbak között, 1987-ben például megnyerték a Csehszlovák Kupát, miután büntetőpárbajban legyőzték a prágai Spartát. Azt a kupadöntőt Koprivnicében játszották, és a meccs napján a cseh kisváros lakóit a dunaszerdahelyi szurkolók ébresztették - az utcákon már pirkadattól zengett-zúgott a „Hajrá, DAC!” De voltak emlékezetes győzelmeik a nemzetközi porondon is, így a Young Boys Bern elleni 2-1 a KEK-ben vagy a svéd Östers Vaxjö elleni 6-0 az UEFA-kupában (lásd keretes összeállításunkat a DAC európai kupameccseiről), a legnagyobb élményt pedig kétségkívül a Bayern München elleni párharc jelentette 1988 őszén és a rozsnyói születésű Szaban Tibor ballábas bombagólja a müncheni meccsen. Volt olyan tavasz (1991-ben), amikor három fordulóval a csehszlovák bajnokság vége előtt a DAC vezette a tabellát - abban a szezonban a dunaszerdahelyiek végül csak a 4. helyen végeztek. És amikor a következő idény első hazai meccsén a csapat vesztésre állt a pozsonyi Interrel szemben, egy DAC-drukker („Jani”) a játékvezető ténykedését megelégelve befutott a pályára, és leütötte a bírót (vagy ahogy a korabeli tudósításokban olvasható: „tettleg bántalmazta"). KKONYAIDRIS 1 MECCS ÚTÁN „Nacionalista, magyarellenes rigmusokat a rendszerváltás után lehetett hallani először a futballstadionok lelátóin” - emlékszik vissza Nagy Krisztián, a dunaszerdahelyi klub sajtófőnöke. A kilencvenes évek elején az Inter-DAC vagy a Slovan-DAC meccsek után a pozsonyi szkinhedek a DS-es (dunaszerdahelyi járást jelző) rendszám alapján beazonosították és megrongálták a csallóközi drukkerek autóit, a szélvédőket betörték, a kisebb kocsikat felborították. „Akkoriban csattantak el az első pofonok is" - meséli Horváth Péter, azaz „Kope”, a DAC egyik vezérszurkolója. Nem ma kezdte a szakmát, 1985 óta jár meccsekre, és gyakran lehet vele találkozni a magyar válogatott mérkőzésein is, Bukaresttől Bordeaux-ig. Egyike volt annak a hét DAC-drukkernek (öt fiú és két lány), akiket 1995-ben egy DAC-Spartak Trnava mérkőzés után a túlerőben levő nagyszombati szurkolók megtámadtak a vonaton, mert magyarul beszéltek. Az ütlegek elől menekülő csallóközi fiatalok kiugrottak a mozgó szerelvényből (a tanúk szerint kettejüket kilökték), s egy 18 éves, érettségi előtt álló magyar lány ugrás közben egy vasúti oszlopnak csapódott - koponyatörést, homlokcsonttörést és agyszövetzúzódást szenvedett. A rendőrség harmincöt nagyszombati szurkolót állított elő, de végül csak nyolcan álltak bíróság elé Nagyszombatban (garázdaság miatt felfüggesztett büntetést kaptak). TILTOTT ZÁSZLÓ A kultúrantropológusok szerint a futballstadionok szimbolikus terek. Nem véletlen, hogy Szlovákiában a Meciar-féle politikai hatalom 1992- ben éppen a Ferencváros pozsonyi BEK-meccsét választotta erődemonstrációja keretéül: a fekete csuklyás kommandósok válogatás nélkül ütötték a magyar szurkolókat a Téglamezei stadionban. Az attak egyben figyelmeztetés volt a hatszázezer szlovákiai magyar számára - írta a meccsről Simon Kuper Football against the enemy (Futball: ellen félből ellenség) című esszékötetében. Az is szimbolikus jelenet volt, amikor a 2008 nyarán játszott DACTrnava mérkőzésen egy nagyszombati drukker átrohant a pályán, és letépett a kerítésről egy magyar zászlót (a hazai B-közép válasza sem váratott sokat magára). A két csapat következő egymás elleni meccsére paradox módon éppen abban a bajnoki fordulóban került sor, amely „a rasszizmus és a nemzetiségi gyűlölködés elleni harc” jegyében zajlott. A mottóból csak a „gyűlölködés” és a „harc” maradt: ► IRREDENTA NÚTÁH? LETARTÓZTATTÁK A FUTBALLCSAPATOT! 1922 augusztusában Kassára utazott a Terézvárosi TC első osztályú csapata, hogy barátságos mérkőzést játsszon a helyi Törekvéssel. A meccs 2:2-es döntetlennel ért véget, majd a TTC játékosai sétára indultak. Ez még nem lett volna baj, de a játékosok vittek magukkal néhány csomag nyakkendőt, cigarettát, amit a korzón megvételre kínáltak föl a sétálgató kassai polgároknak. Az üzlet sikerén felbuzdulva betértek egy kisebb vendéglőbe, ahol poharazni kezdtek, majd rázendítettek egy ismert irredenta nótára - Trianon után két esztendővel, Kassán! A rendőrök az egész társaságot letartóztatták, a TTC pedig - az Est beszámolója szerint - „a felvidéki túrán részt vett játékosai ellen saját kebelében vizsgálatot indított”. FourFourTwo.hu 2017; január 77