Fővárosi Közlöny, 1890 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1890-10-10 / 73. szám

87 sz­a­­belt közgyűlési határozatból is ki­vehető, hogy a conversió egyik czélja az volt, miszerint minél tovább a közteherviselés fokoz­ása elkerültessék. Ezek szerint a főváros is, mint ez minden conversió keresztülvitelénél czélul kitűzetik, a conversio útján azon czélt kívánta elérni, hogy a folyó elutasíthatlan szükségletek fedezésére és ez­által a közterhek enyhítésére eredmé­nyezzen megtakarítást és hogy a mostani nemzedék által létesített nagy a mérvű új be­ruházásokkal járó nagy terhek minél számosabb évekre felosztva azon jövő nemzedékre is há­ruljanak, mely ezen új beruházások dús gyü­mölcseit csak igazán élvezni fogja. Mindezeknél fogva felkérendő lenne a m. kir. belügyminister úr, miszerint a kezdet­ben említett kikötéstől elállani kegyeskedjék. Ezen előterjesztéssel az 1890. szeptember 13-án 22.276. VI. sz. alatt ez ügyben hozzám intézett sürgető utasításnak is megfeleltem. Budapest, 1890. október hó 2-án. Lampl Hugó s. k., róslámvevő. Ezen előterjesztést a pénzügyi bizottság a következő véleménynyel kíséri: Tekintetes Tanács! A 25 milliós kölcsön fölvételének jóvá­hagyása iránt kibocsátott rendeletében a nm. m. k. belügyminiszter úr azt kötötte ki, hogy a 3, 5 és 6 milliós kölcsönök törlesztésére és 21/5 milliós függő kölcsön kamatainak törlesz­tésére eddig fizetett évi összegek s az új köl­csön törlesztésére szükséges összegek közötti különbözet mindaddig, míg a főváros által újabb beruházásokra fölveendő kölcsönök tör­lesztésére szükséges­ évi részletek azok magas­ságát el nem érik, folyó kiadásokra nem for­dítható, hanem jelzett időpontig külön alapként kezelendő. Ezzel szemben a főszámvevő részletesen kimutatja, hogy a szóban forgó különbözeti összeg évről-évre apad, míg ellenben a folyton szaporodó kisebb kölcsönök tőke- és kamat­törlesztési részletei évről-évre jelentékeny mérv­ben emelkednek, úgy, hogy a különbözeti ösz­szegekből a 3-ik évben a külön alapra mi sem jutna s így ezen külön alapot létesíteni nem érdemes. De másrészt a főváros közszükségleteinek folytonos emelkedése sem engedi meg azt, hogy a többször említett különbözeti összeg másra, mint a folyó szükségletre fordíttassák. Mindezeknél fogva, valamint tekintettel arra, hogy a régibb kölcsönök konverziójának legfőbb indoka az volt, hogy az abból eredő teherkönnyebbítés a főváros pénztára javára már a legközelebbi évben biztosítható s ekként a közterhek fokozása elkerülhető legyen, a fő­számvevő fölkérendőnek tartja a nm. m. k. belügyminiszter urat az iránt, hogy fent körülirt kikötésétől elállni méltóztassék. Alálírt bizottmány a főszámvevő ezen ja­vaslatához hozzájárult s annak elfogadását ajánlja, nemcsak a főszámvevő által fölsorolt indokoknál, de főleg azon elvi szempontnál fogva, mely a nm. m. k. belügyminiszter úr óhajának teljesítése ellen a főváros pénzügyi és gazdasági érdekeinek helyes méltánylása esetében nyilvánvalóan szól. A belügyminiszer úr leiratában foglalt kikötésnek nézetünk szerint csak abban az egy esetben lenne jogosultsága, ha annak idejében kiköttetnék az, hogy ama közművek jövedelmei, a­melyek a most convertált köl­csönökből létesíttettek, kizárólag a kölcsönök törlesztésére fordítandók. Oly kikötés azonban az említett kölcsönök felvétele alkalmával nem történt, de nem is történhetett. A főváros ugyanis e kölcsönönökből közegészségi, köz­oktatási s egyéb közczélú intézményeket, úgy­mint kórházakat, iskolákat, vízvezetékeket stb. létesített, a­mely intézmények legnagyobb­­ része jövedelmet nem hajt, úgy, hogy a főváros a régibb kölcsönöket nem az azokból létesített intézmények jövedelmeiből fedezte, hanem leg­nagyobb részben egyéb bevételi forrásaiból volt kénytelen fedezni. Azonkívül kiemelendőnek tartjuk, hogy­­ egy külön alap létesítése pénzügyi szempont­­ból sem lenne indokolt. Mert egyrészről arról, hogy ily alap létesítése esetén a közterhek leszállíttassanak, ma, a­midőn a szükség­letek köre napról-napra tágul, szólni egy­általán nem lehet; a közönségre nézve tehát ily alap létesítése semmiféle előnynyel sem járna. S mert másrészről az esetben, ha a főváros a conversió folytán megtakarításként mutatkozó összeget fel nem használhatja, hanem abból külön alapot létesít, akkor a szükségletek folytonos emelkedése következté-é­ben előbb lesz kénytelen a 25 millió forintos­­ kölcsön kötvényből még a Lábán lévő czím­letek kibocsátásához nyúlni. Minthogy pedig a 25 millió forintos kölcsön kötvényei után a főváros 4­/10/6 kamatot fizet, a belügyminiszer­­ úr által létesíttetni kívánt alap pedig takarék-­ pénztári gyümölcsöztetés mellett csak 31/2—4°/® kamatot hozna, a fővárost e czímén kétség­kívül számot tevő veszteség érné. Ily külön alap létesítése tehát a helyes gazdálkodás elvei­vel homlokegyenest ellenkeznék. Kelt Budapesten, a pénzügyi és gazdasági bizottmánynak 1890. évi október hó 6-án tar­tott üléséből. A Fuchs-laktanya körüli telkek. A Fuchs-laktanya mellett telkekkel biró Wagner örökösök folyamodtak telkeik rende­zéséért ; ugyanezen időben a katonai tér­parancsnokság szintén folyamodott a laktanya érdekében intézkedésekért, mert a Wagner­örökösök épületei a laktanyát tűzbiztonsági tekintetben veszélyeztetik. E két irányú kére­lem felett a tárgyalások megindulván, a köz­építési bizottság albizottságot küldött ki hely­színi szemlére és egyezkedésre. Az albizottság jelentése a következőleg hangzik: Az érdekeltek az egyezkedésre hajlandók­nak nyilatkozván, velük a mai napon tárgya­lásba bocsátkoztunk és az alábbi eredményre jutottunk: Először az új utczák kérdése hozatott tisztába s kijelentettük, hogy hajlandók va­gyunk javasolni, miszerint a fél utcza területét a főváros váltsa be és a fél utcza kiépítésének költségeit a főváros viselje addig a határig, a­meddig a főváros, mint telektulajdonos új homlokzatot nyer. Ez azonban csak méltányosság, de nem kötelesség, mivel a főváros az általános sza­bályozási tervben bent nem volt, hanem az érdekeltek kérelmére abba felveendő két új utcza engedélyezésével az érdekeltek javára azok fentartásának örök terhét vállalja el, tulajdonképen­ viszontszolgálat nélkül, mert a fővárosnak akkor sincs feltétlen szüksége a két új utczára, ha a Fuchs-féle laktanya telkét kibővíti, mert azt homlokzat nélküli udvarral is elérheti, a­mire feltétlenül szüksége van, tudniillik, hogy ablakait megtarthassa és tűz­veszélyes épület ne támaszkodjék a lakta­nyához. Ezen alapult az eredeti követelés, hogy az egész utczák ingyen engedendők át és az érdekeltek költségén építendők ki. A­mi a Fuchs laktanyát illeti, kétségtelen, h°£y a jelenlegi állapot tarthatatlan, ablakok nyílnak Wagner Jenő dr. telkére jogtalanul s nevezett követelne­"­, hogy befalaztassanak, tűzveszélyes dolgot állithat oda, sőt hozzá­építhet a laktanyához akkora, vagy nagyobb épületet s a világosságot elfalaztathatja. Hasonlag a néhai id. Wagner Dániel dr. örökösei 9.565. hrsz. telke felé ablakok vannak a kaszárnyán jog nélkül, udvar nélkül és tűz­veszélyes épület támaszkodik a kaszárnyához, melynek eltávolítását a laktanya-parancsnokság, térparancsnokság stb. követeli, de a fővárosi közmunkák tanácsa jogczím hiányában meg nem engedi. Végül a Vaskapu­ utcza folytatása felé van, de csak­­ öles szélességben udvar, másutt mindenütt a szomszédok határán áll a ka­szárnya. Nemcsak kívánatos, de múlhatatlanul szükséges, hogy a főváros a kaszárnya körül felületet szerezzen, ablakait biztosítsa, az épület többé tűzveszélynek kitéve ne legyen. A mérnöki hivatal azt javasolta volt annak idején, hogy esetleg csak 3 öl széles területszalag szereztessék meg köröskörül, de ez czélszerűtlen és csak kényszerítő szükség esetén elfogadható expediens. Czélszerű az, hogy a kaszárnya telke bő­víttessék ki úgy, hogy köröskörül utczák által legyen határolva. Ez esetben a csatolt terv szerint a 9.565/2. hrsz. telek az a), b), c), d) területek lennének beváltandók. A c) és d) félutcza a belügym­iniszeri leirat és fenti javaslat értelmében az a) terület, mert azt csak a főváros értékesíti kellően, midőn majd a szomszéd a szabályozási vonalon épít­kezni akar, midőn a b) másik fele a belügy­miniszteri leirat és fenti javaslatunk értelmében úgy is a főváros által váltandó be. Ekként a főváros kapna a Wagner örö­kösök telkeiből 2.5697/10 négyszögölet, melyből 1.7668/iő négyszögöl kaszárnya telek magán­vagyon lesz, 82 négyszögöl értékesíthető, 158 négyszögöl értéke pedig a 82 négyszögöl vevője által megtérítendő. Ennek ellenében az érdekelteknek csere­képen felajánlottunk a főváros vágóhid-utczai 7.577. hrsz. telkéből ugyanannyit, a­mennyit ők adnának a fővárosnak és pedig minden rá­fizetés nélkül, azzal az indokolással, hogy a fővárosnak csak 1,7668/10­0-es telke marad a csere után, az érdekelteknek a c) utczára, akkor is szükségük van, ha a főváros arra nem reflectál s legfeljebb még az a) terület és a b) fele értékesíthető, összesen­­1.766s/io + 82 -1- 158 •-öl 2.007 C-öl. Követeltük továbbá a kaszárnyához tá­maszkodó épület és az átveendő területeken álló minden építmény ingyenes eltávolítását. Az érdekeltekkel szemben azt is értéke­sítettük, hogy a főváros a terv szerint szabá­lyozott telket ad nekik, míg az átveendő te­rület szabályozásának terhét a főváros vise­lendi. Ennek ellenében az érdek­ek azt érvénye­sítették, hogy a főváros által átengedendő terület még feltöltést igényel, sokkal kisebb fekszik és értéktelenebb annál, a­mit ők enged­nének át, kárpótlást követeltek az eltávolítandó épületekért is. A főváros 1889. évi kiadási zárszámadá­sához csatolt vagyon­ leltár szerint a Fuchs­féle laktanya telke D­ölenkint 10 frttal, a főváros által átengedendő telek D­ölenkint 8 frttal van fölvéve, ezen árt kívánták az érdekeltek irányadóul venni s ilyen arányban kértek kártalanítást és pedig természetben akként, hogy a főváros a 9.577. hrsz. telekből FŐVÁROSI KÖZLÖNY 92.-348. szám. Márkus József s. k., tanácsnok, big. elnök. A főszámvevő előterjesztését, valamint a pénzügyi és gazdasági bizottmánynak arra vo­natkozó javaslatát a tanács pártolólag terjeszti a törvényhatósági bizottság 1. közgyűlése elé.

Next