Fővárosi Közlöny, 1890 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1890-10-10 / 73. szám
87 szabelt közgyűlési határozatból is kivehető, hogy a conversió egyik czélja az volt, miszerint minél tovább a közteherviselés fokozása elkerültessék. Ezek szerint a főváros is, mint ez minden conversió keresztülvitelénél czélul kitűzetik, a conversio útján azon czélt kívánta elérni, hogy a folyó elutasíthatlan szükségletek fedezésére és ezáltal a közterhek enyhítésére eredményezzen megtakarítást és hogy a mostani nemzedék által létesített nagy a mérvű új beruházásokkal járó nagy terhek minél számosabb évekre felosztva azon jövő nemzedékre is háruljanak, mely ezen új beruházások dús gyümölcseit csak igazán élvezni fogja. Mindezeknél fogva felkérendő lenne a m. kir. belügyminister úr, miszerint a kezdetben említett kikötéstől elállani kegyeskedjék. Ezen előterjesztéssel az 1890. szeptember 13-án 22.276. VI. sz. alatt ez ügyben hozzám intézett sürgető utasításnak is megfeleltem. Budapest, 1890. október hó 2-án. Lampl Hugó s. k., róslámvevő. Ezen előterjesztést a pénzügyi bizottság a következő véleménynyel kíséri: Tekintetes Tanács! A 25 milliós kölcsön fölvételének jóváhagyása iránt kibocsátott rendeletében a nm. m. k. belügyminiszter úr azt kötötte ki, hogy a 3, 5 és 6 milliós kölcsönök törlesztésére és 21/5 milliós függő kölcsön kamatainak törlesztésére eddig fizetett évi összegek s az új kölcsön törlesztésére szükséges összegek közötti különbözet mindaddig, míg a főváros által újabb beruházásokra fölveendő kölcsönök törlesztésére szükséges évi részletek azok magasságát el nem érik, folyó kiadásokra nem fordítható, hanem jelzett időpontig külön alapként kezelendő. Ezzel szemben a főszámvevő részletesen kimutatja, hogy a szóban forgó különbözeti összeg évről-évre apad, míg ellenben a folyton szaporodó kisebb kölcsönök tőke- és kamattörlesztési részletei évről-évre jelentékeny mérvben emelkednek, úgy, hogy a különbözeti öszszegekből a 3-ik évben a külön alapra mi sem jutna s így ezen külön alapot létesíteni nem érdemes. De másrészt a főváros közszükségleteinek folytonos emelkedése sem engedi meg azt, hogy a többször említett különbözeti összeg másra, mint a folyó szükségletre fordíttassák. Mindezeknél fogva, valamint tekintettel arra, hogy a régibb kölcsönök konverziójának legfőbb indoka az volt, hogy az abból eredő teherkönnyebbítés a főváros pénztára javára már a legközelebbi évben biztosítható s ekként a közterhek fokozása elkerülhető legyen, a főszámvevő fölkérendőnek tartja a nm. m. k. belügyminiszter urat az iránt, hogy fent körülirt kikötésétől elállni méltóztassék. Alálírt bizottmány a főszámvevő ezen javaslatához hozzájárult s annak elfogadását ajánlja, nemcsak a főszámvevő által fölsorolt indokoknál, de főleg azon elvi szempontnál fogva, mely a nm. m. k. belügyminiszter úr óhajának teljesítése ellen a főváros pénzügyi és gazdasági érdekeinek helyes méltánylása esetében nyilvánvalóan szól. A belügyminiszer úr leiratában foglalt kikötésnek nézetünk szerint csak abban az egy esetben lenne jogosultsága, ha annak idejében kiköttetnék az, hogy ama közművek jövedelmei, amelyek a most convertált kölcsönökből létesíttettek, kizárólag a kölcsönök törlesztésére fordítandók. Oly kikötés azonban az említett kölcsönök felvétele alkalmával nem történt, de nem is történhetett. A főváros ugyanis e kölcsönönökből közegészségi, közoktatási s egyéb közczélú intézményeket, úgymint kórházakat, iskolákat, vízvezetékeket stb. létesített, amely intézmények legnagyobb része jövedelmet nem hajt, úgy, hogy a főváros a régibb kölcsönöket nem az azokból létesített intézmények jövedelmeiből fedezte, hanem legnagyobb részben egyéb bevételi forrásaiból volt kénytelen fedezni. Azonkívül kiemelendőnek tartjuk, hogy egy külön alap létesítése pénzügyi szempontból sem lenne indokolt. Mert egyrészről arról, hogy ily alap létesítése esetén a közterhek leszállíttassanak, ma, amidőn a szükségletek köre napról-napra tágul, szólni egyáltalán nem lehet; a közönségre nézve tehát ily alap létesítése semmiféle előnynyel sem járna. S mert másrészről az esetben, ha a főváros a conversió folytán megtakarításként mutatkozó összeget fel nem használhatja, hanem abból külön alapot létesít, akkor a szükségletek folytonos emelkedése következté-ében előbb lesz kénytelen a 25 millió forintos kölcsön kötvényből még a Lábán lévő czímletek kibocsátásához nyúlni. Minthogy pedig a 25 millió forintos kölcsön kötvényei után a főváros 4/10/6 kamatot fizet, a belügyminiszer úr által létesíttetni kívánt alap pedig takarék- pénztári gyümölcsöztetés mellett csak 31/2—4°/® kamatot hozna, a fővárost e czímén kétségkívül számot tevő veszteség érné. Ily külön alap létesítése tehát a helyes gazdálkodás elveivel homlokegyenest ellenkeznék. Kelt Budapesten, a pénzügyi és gazdasági bizottmánynak 1890. évi október hó 6-án tartott üléséből. A Fuchs-laktanya körüli telkek. A Fuchs-laktanya mellett telkekkel biró Wagner örökösök folyamodtak telkeik rendezéséért ; ugyanezen időben a katonai térparancsnokság szintén folyamodott a laktanya érdekében intézkedésekért, mert a Wagnerörökösök épületei a laktanyát tűzbiztonsági tekintetben veszélyeztetik. E két irányú kérelem felett a tárgyalások megindulván, a középítési bizottság albizottságot küldött ki helyszíni szemlére és egyezkedésre. Az albizottság jelentése a következőleg hangzik: Az érdekeltek az egyezkedésre hajlandóknak nyilatkozván, velük a mai napon tárgyalásba bocsátkoztunk és az alábbi eredményre jutottunk: Először az új utczák kérdése hozatott tisztába s kijelentettük, hogy hajlandók vagyunk javasolni, miszerint a fél utcza területét a főváros váltsa be és a fél utcza kiépítésének költségeit a főváros viselje addig a határig, ameddig a főváros, mint telektulajdonos új homlokzatot nyer. Ez azonban csak méltányosság, de nem kötelesség, mivel a főváros az általános szabályozási tervben bent nem volt, hanem az érdekeltek kérelmére abba felveendő két új utcza engedélyezésével az érdekeltek javára azok fentartásának örök terhét vállalja el, tulajdonképen viszontszolgálat nélkül, mert a fővárosnak akkor sincs feltétlen szüksége a két új utczára, ha a Fuchs-féle laktanya telkét kibővíti, mert azt homlokzat nélküli udvarral is elérheti, amire feltétlenül szüksége van, tudniillik, hogy ablakait megtarthassa és tűzveszélyes épület ne támaszkodjék a laktanyához. Ezen alapult az eredeti követelés, hogy az egész utczák ingyen engedendők át és az érdekeltek költségén építendők ki. Ami a Fuchs laktanyát illeti, kétségtelen, h°£y a jelenlegi állapot tarthatatlan, ablakok nyílnak Wagner Jenő dr. telkére jogtalanul s nevezett követelne", hogy befalaztassanak, tűzveszélyes dolgot állithat oda, sőt hozzáépíthet a laktanyához akkora, vagy nagyobb épületet s a világosságot elfalaztathatja. Hasonlag a néhai id. Wagner Dániel dr. örökösei 9.565. hrsz. telke felé ablakok vannak a kaszárnyán jog nélkül, udvar nélkül és tűzveszélyes épület támaszkodik a kaszárnyához, melynek eltávolítását a laktanya-parancsnokság, térparancsnokság stb. követeli, de a fővárosi közmunkák tanácsa jogczím hiányában meg nem engedi. Végül a Vaskapu utcza folytatása felé van, de csak öles szélességben udvar, másutt mindenütt a szomszédok határán áll a kaszárnya. Nemcsak kívánatos, de múlhatatlanul szükséges, hogy a főváros a kaszárnya körül felületet szerezzen, ablakait biztosítsa, az épület többé tűzveszélynek kitéve ne legyen. A mérnöki hivatal azt javasolta volt annak idején, hogy esetleg csak 3 öl széles területszalag szereztessék meg köröskörül, de ez czélszerűtlen és csak kényszerítő szükség esetén elfogadható expediens. Czélszerű az, hogy a kaszárnya telke bővíttessék ki úgy, hogy köröskörül utczák által legyen határolva. Ez esetben a csatolt terv szerint a 9.565/2. hrsz. telek az a), b), c), d) területek lennének beváltandók. A c) és d) félutcza a belügyminiszeri leirat és fenti javaslat értelmében az a) terület, mert azt csak a főváros értékesíti kellően, midőn majd a szomszéd a szabályozási vonalon építkezni akar, midőn a b) másik fele a belügyminiszteri leirat és fenti javaslatunk értelmében úgy is a főváros által váltandó be. Ekként a főváros kapna a Wagner örökösök telkeiből 2.5697/10 négyszögölet, melyből 1.7668/iő négyszögöl kaszárnya telek magánvagyon lesz, 82 négyszögöl értékesíthető, 158 négyszögöl értéke pedig a 82 négyszögöl vevője által megtérítendő. Ennek ellenében az érdekelteknek csereképen felajánlottunk a főváros vágóhid-utczai 7.577. hrsz. telkéből ugyanannyit, amennyit ők adnának a fővárosnak és pedig minden ráfizetés nélkül, azzal az indokolással, hogy a fővárosnak csak 1,7668/100-es telke marad a csere után, az érdekelteknek a c) utczára, akkor is szükségük van, ha a főváros arra nem reflectál s legfeljebb még az a) terület és a b) fele értékesíthető, összesen1.766s/io + 82 -1- 158 •-öl 2.007 C-öl. Követeltük továbbá a kaszárnyához támaszkodó épület és az átveendő területeken álló minden építmény ingyenes eltávolítását. Az érdekeltekkel szemben azt is értékesítettük, hogy a főváros a terv szerint szabályozott telket ad nekik, míg az átveendő terület szabályozásának terhét a főváros viselendi. Ennek ellenében az érdekek azt érvényesítették, hogy a főváros által átengedendő terület még feltöltést igényel, sokkal kisebb fekszik és értéktelenebb annál, amit ők engednének át, kárpótlást követeltek az eltávolítandó épületekért is. A főváros 1889. évi kiadási zárszámadásához csatolt vagyon leltár szerint a Fuchsféle laktanya telke Dölenkint 10 frttal, a főváros által átengedendő telek Dölenkint 8 frttal van fölvéve, ezen árt kívánták az érdekeltek irányadóul venni s ilyen arányban kértek kártalanítást és pedig természetben akként, hogy a főváros a 9.577. hrsz. telekből FŐVÁROSI KÖZLÖNY 92.-348. szám. Márkus József s. k., tanácsnok, big. elnök. A főszámvevő előterjesztését, valamint a pénzügyi és gazdasági bizottmánynak arra vonatkozó javaslatát a tanács pártolólag terjeszti a törvényhatósági bizottság 1. közgyűlése elé.