Fővárosi Közlöny, 1891 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1891-01-02 / 1. szám

járda ennél keskenyebb volna, a járdaszéles­ . ..ebb ne nyúljanak és hogy azok s a szernyők oldallebernyege alatt a gyalog­utak feletti tér 2*3 méter (z1/t láb) magasság­ban teljesen szabadon maradjon. 6. §. Czégeket, czímtáblákat, vagy egyéb tár­gyakat nem szabad oly módon alkalmazni, hogy azok az utczai köz­világításnak hátrányára váljanak. 7­ §• Az üzletek előtt rendszerint azok kiraka­tai felett alkalmazott ernyőket a járdaszegély-­­ nél lefüggő rudakkal vagy kötelékkel, melyek szintén akadályozzák a gyalog közlekedést, leerősíteni tilos. 8. §•­­ A járdákon és gyalogutakon velocipéddel, kézi kocsival, taligával, puttonynyal, pékkas­sal, nagy kosarakkal, hentes, mészáros, gyé­kény­ hústartánynyal st­b., szóval oly nagyobb térfogatú tárgyakkal, melyek a járdán a köz­­­­lekedést akadályoztatják, vagy olyan, bár kisebb­­ térfogatú tárgyakkal és szennyes ruházattal, melyek a közlekedő közönség öltözetét be­szennyezhetik, járni és az úttesten keresztül vezető átjárókon kocsit, vagy egyéb járművet megállítani s vesztegelhetni nem szabad. E §-ban foglalt első tilalom a gyermek- s kocsikra és bölcsőkre ki nem terjed. 9. §• A járdákon zárt sorban menéssel, csopor­­t­­osulással és csoportos ácsorgással a közleke­dést akadályozni tilos. A gyalog­közlekedést ily módon akadá­lyozókat rendőr köteles figyelmeztetni, a csoportosulókat szétosztásra felszólítani, a figyelmeztetettek és felszólítottak pedig köte­lesek a felhívásnak engedelmeskedni. A­ki a rendőri figyelmeztetésnek nem engedelmességik , az a szabad közlekedés elleni kihágást k­övet el s a jelen szabályrendelet bünt­ető atározmányai alá vonandó. 10. §• ^ Utczára nyiló ajtók szárnyait nem szabad oly módon nyitva tartani, hogy azok a járda egy részét elzárják, úgyszintén utczára nyiló és 2-3 méternél alacsonyabban fekvő ablak árnyait sem szabad akképen kizárva hagyni, ha­gy azok a járda feletti légűrbe nyúljanak. 11. §• A­ki a jelen szabályrendelet határozmá­nyai ellen vét, kihágást követ el —és a meny­nyiben az illető cselekmény vagy mulasztás a törvény értelmében súlyosabb beszámítás alá nem esik — 50 krajczártól 50 frtig terjedhető ; pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén 5 napra terjedhető elzárással büntetendő. 12. §. Az 1879. évi XL. t.-cz. alapján kiszabott pénzbüntetésekből befolyó összegek az 1887. évi VIII. t.-cz. 2. §-ában jelzett czélokra, a­­ jelen szabályrendelet szerint kiszabottak pedig­­ a főv. szegény-alap javára fordítandók. 13. §• A kiszabott büntetés mellett a jelen sza- r­­­endelet határozmányainak nem teljesítése ez a kellő megtartása által a közvagyon­ban vagy magánosoknak okozott minden néven nevezend kár megtérítése tekintetében az illetőnek ma­g­ánjogi kötelezettsége érintetlen marad. 14. §. Ezen szabályrendelet határozmányainak megtartása felett a fővárosi rendőrség ügyel fel és áthágóit ugyanaz bünteti. 15­ §• Jelen szabályrendelet határozmányai a fővárosi utczai járdák elfoglalása és haszná­lása tárgyában a főváros törvényhatósága által 1885. évi 212 kgy. sz. határozattal alkotott szabályrendelet intézkedéseit nem érintik, s illetőleg az ezen szabályrendelet értelmébeni elfoglalására a járdának, ki nem terjednek. 16. §. A jelen szabályrendelet életbeléptének idő­pontját a főv. tanács fogja meghatározni. Az ezen szabályrendelet életbeléptekor fennálló s a szabályrendelet 3., 5., 6. s 7. §-ai­ban a közterületből elfoglalható légár meny­nyisége s a járda szabadon hagyása tekinteté­ben elrendeltekkel ellentétben levő állapotok megszüntetésére az életbeléptetéstől számítandó egy évi határidő állapíttatik meg. Ezen határidő nyilvántartása a fővárosi rendőrség feladata. Kelt Budapesten a fővárosi tanács 1890. évi deczember 30-án tartott üléséből. NEM HIVATALOS RÉSZ. Az ügymenet egyszerűsítése. A középitési II. ügyosztály hatáskörébe vágó némely ügyek gyorsabb és egyszerűbb elintézése tárgyában dr. Nagy Lajos tanácsnok a következő két javaslatot terjesztette a tanács elé: I. Tekintetes Tanács! A felállított kőolaj- és légszeszlámpák át­helyezése egyes esetekben többször szükséges. Ezen áthelyezés néha csak ideiglenesen, néha pedig véglegesen történik. Az áthelyezést pedig úgy a magánfelek, mint néha a mér­nöki hivatal szokta kérni, de bárki is kérel­mezi, az mind igen sürgős természetű, úgy­annyira, hogy néha a tanácsi engedély bevárása — különösen építkezések alkalmával — majd­nem lehetetlen, mert az eddigi eljárás szerint, bár nézetem szerint feleslegesen és helytelenül, ezen egyszerű ügy elintézésében a tanács a mérnöki hivatalé mellett a középítési bizott­mány véleményét is meghallgatta, sőt a fő­városi közmunkák tanácsának jóváhagyását is kikérte. Ezen eljárási mód nemcsak sok munkát, hanem hosszú időt is igényel, e mellett feles­leges és törvényen nem alapul, mert az 1870. évi X. t.-cz. 17. §-ának azon intézkedése, hogy az utak, utczák, terek és mulatóhelyek világí­tása ügyében hozott határozatok, tervek és költségvetések a közmunkák tanácsa elé végre­hajtás előtt mindig felterjesztendők, egyáltalán nem vonatkozhatik olyan kicsinyes intézke­désekre, a­minő egy lámpa áthelyezése, vagy a­milyen egy fél éjjeli lámpa egész éjjelivé való átalakítása. Ennélfogva az eljárás egyszerűsítése és az ügymenet gyorsítása czéljából javasolom, hogy az egyes lámpák áthelyezése körül a következő­­ eljárás követtessék : A mint valamely magánfél folyamodványa a tanácsi iktatóból a tanácsi II. ügyosztály útján a mérnöki hivatalhoz jut, vagy midőn a mérnöki hivatal egyes lámpa áthelyezését köz­érdekből szükségesnek találja, a mérnöki hiva­tal a lámpa áthelyezése iránt saját hatásköré­­ben haladéktalanul intézkedjék és pedig azon elv fentartása mellett, hogy ha a lámpaáthelye­zés magánfél folyamodványára a folyamodó érdekében történik, az áthelyezés mindig a folyamodó költségére történjék, sőt ideiglenes áthelyezés esetében a folyamodó a visszahelye­zési költségeket is tartozzék megfizetni, mi a féllel írásban is közlendő. Az áthelyezés után erről a mérnöki hivatal által tudomásvétel végett a tanácsnak jelentős teendő. E szerint tehát úgy a középítési bizott­mány, mint a közmunkák tanácsának hozzá­járulása ezen egyszerű kis ügyben mellőzendő volna. II. Tekintetes Tanács! Az ut árkok áthidalására vonatkozó engedé­lyek kiadása körül jelenleg a következő hosszú-i­zalmas eljárás van gyakorlatban . Az arra vonatkozó kérvény a tan. iktató­hivatal útján a tan. II. ügyosztályba jutván, az javaslattétel végett a mérnöki hivatalnak adatik ki. A kérvény már most a mérnöki hiva­tal kezelő ügyosztálya útján az illető mérnöki szakosztályba jutván, ez az ügyet műszaki szempontból megvizsgálja, a műszaki feltéte­leket megállapítja és a javaslatot elkészíti, m­ely javaslat a feltételekkel le tisztáztatván, a I tanácsi II. ügyosztályba vitetik, mely az ügyet tárgyalás végett a tan. III. ügyosztály útjét "›• középitési hetes albizottságnak adja ki, n~ .az ügyet letárgyalván, a tan. III. ügyosztály a tárgyi iratot a tan. II. ügyosztálynak vissza­­­küldi. A tan. II. ügyosztály már most az enge­délyt magában foglaló tanácsi határozatot elkészíti, ezen kívül hozzájárulás végett a közm­unkák tanácsához átiratot intéz és végül a földesúri jog elismeréséért fizetendő 1 darab ezüst, forint bevételezésére vonatkozó utalványt f elké -/.iti. Ezen fogalmazványok polgármesteri revisió alá bocsáttatnak és azután a kiadóhivatalba küldetnek, hol azok letisztáztatnak, a tisztázat polgármesteri aláírás alá bocsáttatik és azután a tárgyirat fel- és ellenjegyzés végett a szám­vevőségh­ez küldetik. A számvevőség a fel- is ellenjegyzést eszközli és a tárgyiratot a taná­c­si kiadó hiva­talba visszaküldi. Ezek után a tar­át kiadó a kézbesítést a tanácsi kézbesítő hivatal­ain­ eszközli, így végre kézbesíttetvén a félnek a határozat, a munkálat csak most hajtható végre. Ezekből látható tehát, hogy ezen egyszerű ügy ily módon való elintézése mily sok mun­­­­kát igényel és a folyamodók az engedélyre mily indokolatlan hosszú időt kénytelenek várni. Minthogy pedig a csatorna-betorkolások tárgyában az 1887. évi 9.874. sz. a. hozott tan. határozattal elrendelt azon eljárás, hogy a mérnöki hivatal a csatornabetorkolási enge­délyt rövid úton a folyamodónak adja ki és erről csak a tanácsnak tesz jelentést, a gyakor­latban igen üdvösnek és czélszerűnek bizonyult a mennyiben ezen eljárás mellett sok munka és idő takaríttatott meg, nemkülönben a fél, kérvénye beadása után már harmadnapra az engedély birtokába juthatott; minthogy az­­ eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy úgy a középítési hetes albizottmány és a tanács, mint a fővárosi közmunkák tanácsa a mérnöki hiva­talnak az útárok áthidalására vonatkozó javas­latai ellen észrevételt soha nem tett és a tanács az engedélyt mindig a mérnöki hivatal javaslata értelmében szokta kiadni, minthogy végül az útárok-áthidalási munkák sürgős természetűek.

Next