Fővárosi Közlöny, 1892 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1892-02-23 / 17. szám

111. évfolyam. 17. szám. Budapest, 181­2. február 23 -án. FŐVÁROSI KÖZLÖNY BUDAPEST FŐVÁROS HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN ÉS PÉNTEKEN, ELŐFIN­TÉSI IN: i­re 0 frt, félívr« 8 frt |M|: IT. kfi.. r*gi »Aro.hA* I. m. SS. Kiadóhivatal V. kar., bold-ntcia 7. u KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS KÖZÖNSÉGE. FELELŐS SZERKESZTŐ: HAJNAL IST­VÁ­N. A lap aUtkaldtaére Tonatkoiö­mmian fal­tiólalá* a kiadóhivatalhoi mUaandS. HirdaUnak kUárélago.an Eckitain Barnál hirdaUai irodájában, V., FilidS­utttaa­l. a* TéUtnak fal. HIVATALOS RÉSZ. Budapest főváros törvényhatósági bizottsága 1892. évi február­­ió 24-én (szerdán) délután 4 órakor tartandó rendes közgyűlésének tárgysorozata. I. Az 1872 : XXXVI. t.-cz. 100. §-a é­r­t­e­l­mében előre kitűzettek: 1. Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a III. ker. 2.077. hr. számú fővárosi szántóföldnek Linczenpolcz Ferencz ré­szére leendő bérbeadása iránt. (Előadó Márkus tanácsnok.) A tanács a pénzügyi bizottsággal egye­temben javasolja, hogy a III. ker. remete-hegyi dűlőben 2.077. hrsz. a. fekvő városi telek az eddigi bérlő Linczenpolcz Ferencz részére évi 20 frt bér és 30 napi felmondás mellett tovább, egy évre bérbe adassék. A harmincz napi fel­mondás azért köttetik ki, mert a telek kór­házépítésre van kiszemelve s igy e czélra leendő esetleges felhasználásának a felmondási idő nem fog útjában állni. 2. bizottmányi és tanácsi előterjesztés, a IX. ker. Csepel-rakpart és Mátyás­utcza sarkán fekvő 9.387. hr. számú fővárosi tulajdont képező telek bérbe­adása tárgyában. (Előadó Márkus ta­nácsnok.) A Ferencz-körút kiépítése mindinkább elő­haladván, a körút folytatását képező Boráros­téren levő téglatelepek bérlőinek a tanács felmondott s a tér kiürítését f. évi január végével elrendelte. Az érdekelt két bérlő ennek következtében a Csepel-rakpart és Mátyás-utcza sarkán levő, a főváros tulajdonát képező üres telek bérletéért folyamodott. Időközben az egyik visszavonta ajánlatát és egyedül Winkler József ajánlata maradt fenn, a­ki a kérdéses telekért évi 80 frt bérösszeget ajánl. A pénzügyi bizott­ság, tekintettel arra, hogy a megajánlott bér elég kedvező, a­mennyiben e telekért a főváros akkor sem kapott ennyit, a­mikor a telekhez még az a területrész is hozzátartozott, a­melyen időközben a IX. ker. tűzoltói épület emeltetett, Winkler József ajánlatát negyedéves felmondás mellett elfogadni javasolja. Ugyanő vélemény­ben van a tanács is, a tárgyat azzal terjeszt­vén a közgyűlés elé, hogy a bérlet 1. évi feb­ruár 1-én kezdődjék s időtartama három évben állapittassék meg. II. Rendes tárgyak. 3. Roth Lajos és társai I. ker. válasz­tók kérvénye az I. ker. volt képviselő­választási elnök ellen a fegyelmi vizsgá­lat elrendelése iránt. (Előadó Kullmann főjegyző.) Több I. kerületi választó polgár kérvényt intézett a közgyűléshez a legutóbbi orsz. kép­viselőválasztás alkalmával az I. kerületben mű­ködött választási elnök dr. Országh Sándor fegyelmi vizsgálat alá helyezése iránt. A kér­vényben kiemelik, hogy az 1874. évi XXXIII. törvényczikk 92. §-a értelmében azon válasz­tási elnök stb. ellen, ki az említett törvény rendeleteit hivatalos eljárásában akár cselek­mény, akár mulasztás által megsérti, fegyelmi eljárásnak van helye. A kérvényezők e kiindu­lási pont mellett fejtegetik, hogy a január 28-án végbement képviselőválasztások alkalmá­val dr. Országh Sándor választási elnök törvény­sértést követett el, a mennyiben délután 2 óra­kor bár 1­2-ig a legkisebb számitás szerint is, mint a »Pester Lloyd«-dal bizonyítják, nyolczvanhat választó szavazott le s igy min­den perezre egy és fél szavazó esett, a bizalmi férfiak egy részének tiltakozása ellenére dél­után 3 órára kitűzte a zárórát s ekkor a szavazást be is rekesztette. Bár a törvény a zárórát illetőleg az önmagukban egy választó­kerületet képező községekre vonatkozólag kü­lön nem rendelkezik is, a törvény 83. §-ának a több községből álló kerületben való szava­zás és záróra kitűzését szabályozó rendelke­zését és abban kifejezett törvényes c­élzatot analógia útján a választási elnöknek teljesí­tenie kellett volna akkor, hogy a szavazást mindaddig folyamatban tartja, míg a már csak gyéren és szállingózva érkező szavazók vilá­gos bizonyítékát nem szolgáltatják annak, hogy az ily időpontban kitűzött záróra alatt a még szavazni kívánók akadálytalanul le is szavaz­hatnak. Ámde délután 2 óráig az I. kerület kétezerkétszázhatvanhat választója közül csak 900 szavazott le, a hátralevő választók tehát joguk gyakorlatától — tekintettel arra is, hogy a fővárosban a szavazást délután 3 órakor még sohasem zárták le — elüttettek. A kérvénye­zők tehát megállapítva látván, hogy a válasz­tási elnök az 1874 : XXXIII. t.-cz. rendeleteit megsértette, kérik ellene az 1876. évi VII. t.-cz. rendel­kezései értelmében a fegyelmi vizsgála­tot oly czélból elrendelni, hogy ellene ezen eljárás alapján az 1874 : XXXIII. törvényczikk 92. §-ában foglalt büntetés alkalmaztassék. 4. A tanács előterjesztése Schober Al­bert fővárosi bizottsági tagnak az egy­séges zónaidő behozatala tárgyában tett interpellatiojára. (Előadó Kullmann La­jos, főjegyző.) Gerlóczy Károly hely. polgármester úr a tanács elé a következő előterjesztést tette: Tekintetes tanács­­ Schober Albert főv. bizottsági tagnak az 1892. évi február 10-én tartott közgyűlésen a középeurópai (adriai) zónaidő behozatala iránt tett interpellációjára azonnal kijelentettem, hogy hajlandó vagyok e kérdésre vonatkozólag a szükséges tárgyalá­sokat megindítani. Ennek következtében ma­gamnak a kellő informác­iókat megszerezvén, van szerencsém a tek. tanácsnak következő előterjesztést tenni. Az interpellációban foglalt indokok annyira világosak, hogy azok bárkit meggyőzhetnek arról, miszerint az egységes zónaidőnek a polgári életben való alkalmazása csak kívánatos lehet, különösen itt a főváros­ban, a­melynek lakosai túlnyomó részben igen gyakran használván a vasutakat, az időkülön­bözettel gyakran lesznek kénytelenek talál­kozni, a­mi reájuk nézve akaratlanul is zava­rokat idézhet elő. És miután az egységes zónaidőnek a fővárosban való alkalmazása minden legkisebb nehézség nélkül egyszerűen az által érhető el, ha egy bizonyos meghatá­rozott napon, illetve éjfélkor az összes órák 16 perc­c­el hátrább igazíttatnak és miután ezen intézkedésnek­­életbe léptetése sem a ható­ságra, sem a nagyközönségre nézve költséget okozni nem fog, ezennel javaslatba hozom, hogy a középeurópai (adriai) zónaidő a főváros területén mielőbb alkalmazásba vétessék. Né­zetem szerint ez ügyben a fővárosi törvény­hatóság legközelebb tartandó bizottsági köz­gyűlése elé a következő határozati javaslat volna a 1. tanác­t részéről beadandó­ Határozat. A közgyűlés ezennel kijelenti, hogy a posta- és távirda-szolgálatban, valamint a vasutaknál már alkalmazásban levő közép­európai (adriai) zónaidő-számítást a főváros területén életbeléptetni kívánja és elhatározza, illetve elrendeli, hogy ezen idő szerint rendez­tessék be: 1. a főváros törvényhatósága alatt álló össz­es hivatalokban és intézetekben a hivatalos órák kezdete és vége; 2. a főváros tulajdonában levő összes isko­lákban a tanítás kezdete és vége ; 3. a főváros kegyurasága alatt álló egy­házakban a déli és eszeli harangozás. Elrendeli továbbá a közgyűlés, hogy ezen időszámításnak a nappali 12 órakor való pontos jelzése úgy a pesti, mint a budai oldalon erre alkalmas helyen és módon eszközöltessék. Az új időszámítás 1892. évi márczius hó 15-ikéről 16-ikára virradó éjjelen 12 óra 16 perczkor lép életbe. Egyúttal felterjesztés intéztetik a minis­zerekhez, hogy az összes állami hivatalok, bíróságok és állami iskolák hivatalos óráira nézve a megfelelő intézkedéseket megtenni méltóztassanak. Ezen határozat végrehajtása a főv. tanácsra bizatik, melynek feladata leend az iránt intéz­kedni, hogy a törvényhatóságnak ezen meg­állapodásáról a főváros területén létező összes iparvállalatok, gyárak, intézetek stb., szóval az egész fővárosi lakosság értesítessék és az utczai világítási naptár is kiigazíttassék. A tanács e határozati javaslathoz egész terjedelmében hozzájárult s pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. 5. o) Bizottmányi és tanácsi előterjesztés Schleisz Mihálynak a VIII. ker. Kún- és Alföldi utczák sarkán fekvő és általa megvett teleknek nevére leendő átruhá­zására az engedély megadása iránti kér­vényére. (Előadó Márkus tanácsnok.) Schleisz Mihály 1887-ben egy a Kún- és Alföldi-utcza sarkán fekvő telket vett a fő­várostól oly kötelezettséggel, hogy a telket 3 év alatt beépíti s a tulajdonjog is csak ez­után iratik nevére. Eleinte az volt a szándéka, hogy a megvett ingatlanon lakházat és 70—80 lóra számított istállót épít; azonban e szándék kivitele halasztást szenvedett s ő a beépítésre 1892. október 1-ig terjedő halasztást kért és kapott. Ujabban a város belső területén na­gyobb istállók építése pedig közegészségi okok­ból ütközik nehézségekbe, minél fogva Schleisz Mihály az egész telken nagyobb bérházat kíván építeni, de hogy ezt tehesse, a teleknek nevére

Next