Fővárosi Közlöny, 1894 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1894-01-02 / 1. szám
NEMHIVATALOS RÉSZ. A „FŐVÁROSI KÖZLÖNY" V-ik évfolyama küszöbén felkéri a szerkesztőség a lap előfizetőit, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Felkérjük egyszersmind a lap t. barátait, hogy a fővárosi ügyek helyes ismeretének érdekében is a közlöny terjesztését előmozdítani kegyeskedjenek. A központi vásárcsarnok ügyében kiküldött vegyes bizottság ülését 1893. deczember 30-án Kamermayer Károly polgármester elnök megnyitván, mindenekelőtt arra kéri a bizottságot, hogy szíveskedjék megengedni, hogy először a vásárcsarnok építése tárgyában kelt közgyűlési határozatot fölolvastathassa, miután pedig a határozat úgy szól, hogy abba a pénzügyi, közgazdasági és közélelmezési, nemkülönben a középítési bizottság hét-hét tagja küldessék ki, ezen bizottságok jelentései is fölolvastassanak. Miután pedig ezen bizottságok kiküldött tagjai jelen vannak, a vegyes bizottságot megalakultnak mondja ki. Ezután Marich Géza kiz. jegyző az egyes határozatokat és jelentéseket felolvassa. Heltai Ferencz kénytelen a felolvasott közélelmezési bizottsági jelentésre felszólalni és pedig oly értelemben, hogy a bizottság határozatának indokolása nem megfelelő, mert a bizottság nem azért kérte, hogy Schiller és Porszász urak állandóan hivassanak a bizottságba mint szakértők, hogy a tagok száma 7-ről 9-re emeltessék, hanem a bizottság kívánatosnak tartotta, hogy ezen elsősorban érdekelt ipartestületek elnökei, amennyiben ezen bizottság szükségesnek tartja, mint szakértők oda meghivassanak.Elnök azt hiszi, ezen óhaj nem teljesíthető, mert a közgyűlési határozat megköti ezen bizottság kezét; akit a bizottság jónak lát, azt annak idején meg fogja hivni szakértőnek, valószínű azonban, hogy ezen urak okvetlenül meghivatnak. Elnök ezután a mai ülésről távol maradottak felől jelenti, hogy Matuska tanácsnok influenzában szenved s azért volt orvosa tanácsára kénytelen otthon maradni. Kauser János neje betegsége miatt nem jöhetett el. Neményi Ambrus orvosa rendeletére volt kénytelen ágyban maradni. Felkéri a bizottsági tagokat, hogy a modus procedendire nézve szíveskedjenek nyilatkozni, hogy erre nézve megállapodás jöhessen létre. Megemlítendőnek véli, hogy Escande és Gourmez-val érintkezésbe tette magát s meghagyta nekik, hogy a szükséges kautiót tegyék le, megbízottjukat nevezzék meg s lássanak terveik elkészítéséhez. Erre az illető czég dr. JDarvay ügyvédet nevezte meg megbizottja gyanánt, ki a szükséges kautiónak birtokában van, úgy, hogy azt bármikor leteheti. Miután pedig a közgyűlési határozat nemcsak a francziákra szól, hanem még, akik időközben jelentkeznek is, szintén bevonhatók a tárgyalásba. Pecz Samu tanárt, mint elsősorban érdekeltet, ő szintén felhívta, hogy a közgyűlés intencziójának megfelelőleg eszközölje tervein a szükséges reductiókat. Ezt azért tartotta szükségesnek kijelenteni, mert habár nem is volt képes az igen tisztelt bizottmányt rögtön a a közgyűlés után összehívni, ez ügyben, amint ebből látszik, időveszteség még sincsen ; dolgozik még ez ügyben Krátky mérnök úr is, különösen a detail vásárcsarnokok terveit illetőleg. Azt hiszi, hogy a bizottság tagjai mindnyájan át vannak hatva azon érzelemtől, hogy ezen fontos ügy, mely már oly hosszú évek óta húzódik s nemcsak a közgyűlés intenziójának, hanem az üzlet érdekeinek megfelelőleg is végre megoldassák. A közgyűlés intentiója az volt, hogy egyesítse a három bizottmányt, amely ez ügyben eljárni hivatva volt, hogy ez által ezen ügyet a maga medrébe terelje Kéri a tagokat, hogy szóljanak az ügyhöz a modus procedendsre nézve. Máttyus Arisztid nagy köszönettel tartozik az elnök úrnak, hogy méltóztatott közölni a bizottsággal a vállalkozókkal szemben tett eddigi lépéseit. Nagyon fontos az eljárási módozatok felől tisztába jönni, mert nem hiszi szóló, hogy azon egyetlen jelszó után, hogy drága a beterjesztett terv, engedjük a változtatásokat eszközölni. Nem azért lettünk kiküldve, hogy megvárjuk ezen emberek redukcionális munkálatainak eredményét s azután kezdjünk a tárgyaláshoz. Azt hiszi szóló, hogy e bizottság feladata az, hogy ismerve a közgyűlés határozatát és azon tervet, amely elvetve a közgyűlés által még nincs, csak a végrehajtási határozat van függőben tartva, hogy ismerve ezen anyagot, annak minden szükséges részletét megfontolva, olyan elvi megállapodásokra jusson, amelyek irányadóul szolgáljanak a megállapított közszükségleti és építési programm megvalósításánál. El nem tudja képzelni, hogy akár a francziák, akár Petz úr, ha direktívákat nem kapnak, hogy fognak a tervek megváltoztatásához és a redukcióhoz. Szóval, nélkülözhetlen szükségletnek tartja egyrészt a lehető legolcsóbb építkezést s itt messze határokig elmenne, mert ha a szépség és külcsín rovására is, de inkább a belső berendezést tartja okvetlenül kielégítendő szükségletnek. Azt hiszi, össze kellene foglalni mindazokat a nézpontokat, melyekre nézve okvetlenül e bizottságban megállapodásra kell jutni, hogy tájékozást nyújthasson a változtatások elkészítésénél. A maga részéről meri mondani, hogy az egész ügygyel tisztában van és miután a közgyűlés azt határozta, hogy a bizottság és tanács által előterjesztett javaslatot el nem fogadja, annak daczára, hogy a terv kivitelét a legilletékesebb szakemberek vizsgálták felül és azok által az lett kimondva, hogy egy bizonyos összegen alul nem lehet a kiviteli költségeket leszállítani, sokat foglalkozván ez ügygyel, megpróbálta a szükségleti programmot úgy összeállítani, hogy az minden lehető redukcionális követelményeknek megfeleljen. Számot adott magának szóló azon feltételekről, amelyek a redukciónál okvetlen figyelembe veendők; szerinte a fő kérdés mindenekelőtt a terület nagysága és ez mindjárt oly pont, hol e bizottság utasítása nélkül sem egyik, sem másik vállalkozó helyesen eljárni nem képes. Első ízben 9034 méter, később 10.400 méter lett a tervekben az alapnagyságra felvéve, ezen második nagyságot a közgyűlés, elengedhetetlen szükségszerűségnek engedve, nem is jószántából, hanem a vasúti összeköttetés létesítése végett mondotta ki. Azon vasúti bevezetés, amely mellett a 9034 négyszögméter elegendő lett volna, meg lett változtatva a szelídebb görbe létesítése szempontjából, nagyobb terület kisajátítása lett elhatározva és ezen okszerűen változtatni nem is lehet, azaz hogy lehet,de nem oly módon, hogy ezen nagy csarnok, amely minden oldalán derékszöget képez, kisebbíttessék, hanem oly módon, hogy azon melléktoldalék, nevezetesen azon rész, amely a baromfivásárnak van fentartva, elhagyatnék, hogy ez elhagyható-e vagy sem, arra nézve a bizottság külön fog határozni, maga a csarnok, mint olyan, nem lesz megkisebbíthető. Szükségesnek tartja, hogy a bizottság eleve is jelezze, hogy a közgyűlésileg megállapított alapterülettől eltérnie nem lehet s sajnálattal konstatálja, hogy a belügyminiszer úr leiratában ezen közgyűlési határozatot, mely a nagyobb terület igénybevételét mondja ki s melyet julius 26-án kelt 55.824. számú magas rendeletével jóváhagyni méltóztatott, teljesen ignorálta s ezzel szemben leiratában kimondotta, hogy az első alkalommal kimondott kisebb terület is elégséges. Másik kérdés az építkezés szoliditása, hogy megengedhetőnek tartja-e a bizottság, hogy például van egy tervünk, mely téglavázas épületet akar létesíteni, hogy ezt az építkezési modort elfogadjuk ? Legnagyobb hibának tartaná utánozni azt, amit ma már a párisiak sem tudnak jóvá tenni, hogy egy ilyen monumentális épület egy téglavastagságára építtessék. Feltétlenül fontos dolognak tartja, hogy ezen értekezletből csak normál fal építését mondják ki kívánatosnak. Egy más ilyen kérdés lenne a pincze és alapozás munkálatai, e részben is lényeges különbség van a két terv közt. A franczia terv, nem számítva a Duna közellétére, az alapozásnál egyáltalában semmi betonmunkálatot nem vesz föl, míg Pecz az egész vásárcsarnok alatt egy nagy betonalapot tervez. A francziák tervei után 6 méter vízállásnál egy fél méter víz szivárogna a pinczehelyiségekbe, míg ez Pecz terve szerint, hol az oldalfalak is vastag betonréteggel vannak bevonva teljesen lehetetlen. Arra nézve a bizottság minden tagja egyet fog érteni, hogy a pinczékbe víznek szivárogni nem szabad. Az alapozásra nézve tehát ezen cardinális kérdésben okvetlen a bizottságnak kell határozni. A tetőszerkezetről nem is beszél, csak utal arra, hogy minden szakember oda nyilatkozott, hogy a francziák csekély terhelési erővel tervezett vasfedeleit itt nem lehet kivinni. A pinczére vonatkozólag nekünk az a feladatunk, hogy azok kellőleg világosak és szellősek legyenek, s területök minél kihasználhatóbb legyen, ezt pedig nem kőpillérekkel, csak vasoszlopok felállításával lehet elérni. Ezek azon elvi nézpontok, melyeket szóló a berendezés tekintetében nélkülözhetetlennek tart s azt hiszi, nem helytelenül cselekszik, midőn figyelmezteti a tisztelt bizottságot, hogy méltóztatnék ezeket elfogadva, mint egy czinazura gyanánt a tervek elkészítéséhez kijelölni. Az építési programaiból kihagyható a baromfiudvar, melynek eltörlésével mintegy 200.000 forint lesz megtakarítva. Az alagút is elhagyható egyelőre, mi szintén lényeges megtakarítás volna. A második vágány is elhagyható egyelőre, ez is nagy költséggel jár. A falak majolika burkolatát is elhagyhatjuk és olajfestékkel helyettesíthetjük, az is mosható. Az első emeleti galléria, miután ott virág és házi czikkek lesznek elárusítva, szintén elhagyható. A hűtő kamaráknál is a minimumra kész visszamenni és elfogadná még a kezdetben ajánlott 450 métert is, a külső homlokzatot is egyszerűbben véli kivihetőnek Mindent összefoglalva, szükségesnek találja, hogy a bizottság mindenekelőtt maga állapítsa meg a szükségletet és reductiókat; ezek alapján a versenyző tervezők gyorsan készíthetik terveiket, mik fölött a bizottság mielőbb határozhat s akkor hiszi, hogy január végéig a közgyűlés a miniszernek felterjesztését megteheti. Polónyi Géza azon szerény nézetben van, hogy a miniszeri rendeletben említett határidő nem olyan, hogy azt szentírásnak kellene tartani s az ügy mai stádiumában, azt, hogy az ügy január végére letárgyaltathassék, lehetetlennek tartja. Tőlünk telhetőleg e bizottságmindent meg fog tenni, hogy az ügy kellő időre megoldásra jusson. Azt hiszi, hogy igen becses anyag az, amit Máttyás bizottsági tag úr összehozott, de ezt csak a részletes tárgyalásnál lehet figyelembe venni. Most a modus procedendsről van szó. Nem hízeleg magának azzal, hogy eltalálja a helyes utat, amely a kívánt megoldáshoz vezet, de az építési programmra nézve úgy tudja, hogy az a közgyűlés által jóváhagyva már meg van adva. Ennek alapján bírálta meg a vegyes bizottság a tervezetet, mikor azok át lettek vizsgálva. E bizottságnak azon marsrata van kiadva, hogy a benyújtott tervek alapján a már 1891-ben megállapított 1,400.000—1,600.000 frtnyi költségvetéshez mérten iparkodjék a dolgot megoldáshoz vezetni. Miután ez által sem Petzhez, sem a francziákhoz kötve nincs, itt az a kérdés merül fel, hogy nyílt pályázatot tűzzön-e ki a bizottság, vagy pedig hívjon fel vállalkozókat, akiket jónak lát felszólítani arra, hogy terveiket nyújtsák be. A következő kérdés az lehet, hogy az ajánlat zárt vagy nyílt legyen. A benyújtott költségvetésekre nézve fentartjuk magunknak, hogy mennyit engedhetünk s mennyit nem. Tudjuk, hogy Petz maga is reducálta saját terveit. Hogyha abban állapodunk meg, hogy előbb bekivánjuk a terveket és aztán kiválogatjuk, úgy a francziák mind Petz tervéből a reductiókat s azok alapján egy érett javaslatot fogunk kidolgozni, azon helyzetben leszünk, hogy e javaslatot hamarosan a közgyűlés elé is fogjuk terjeszthetni. Egyik legnagyobb szerencsétlensége az ügynek épen az, hogy a tervezés az építéstől külön választatott; a gyakorlati megoldás az volna, hogy Petz is tegye le a kauczióját s csatoljon kiviteli ajánlatot, bár ez nem szokás, de ez a bizottság semmi tekintetben megkötve nincs, tehát ezt tenni módjában áll, azután nyújtsa be a franczia is concret javaslatát. Ez volna az első legszükségesebb lépés. Tegyük tanácskozás tárgyává azt, hogy ackreditált firmákhoz kérdés intéztessék az iránt.