Fővárosi Közlöny, 1896 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1896-03-03 / 18. szám

2­ 5, a­menynyiben ezeknek a módoknak egyike sem volna alkalmazható, kamatozó le­tétként a kir. adóhivatalba szállítandók. A­mint ebből látható, a gyámi törvény a városi kölcsönök czímleteit teljesen figyelmen kívül hagyta, a­mi egyébként könnyen meg­magyarázható egyrészt, mert hazánkban eddig­elé csakis a főváros kölcsönczímletei szerepel­tek a pénzpiac­on és az idézett újabb törvényczikk keletkezési idejében már ezek el voltak helyezve, másrészt pedig, mert a városi kölcsön-kibo­csájtások a záloglevelek kibocsájtásának folyto­nosságát nélkülözvén, nagyon is megokoltnak látszik azok szoliditásának esetről-esetre való elbírálása. Most tehát, midőn a főváros még a kül­földi viszonyokhoz mérve is számottevő pénz­ügyi művelet végrehajtására készül, minden erejével oda kell törekednie, hogy czímleteinek ugyanazt a kiváltságot biztosítsa az állam ré­széről, mint a minőben az 1885. évi VI. t.-cz. idézett szakasza szerint még a másod és har­madrendű vidéki pénzintézetek is részesülnek, a midőn zálogleveleiknek gyámi pénzek elhelye­zésére való alkalmasságát egy egyszerű kormány­rendelettel elérhetik. Hogy a főváros részéről kérendő kedvezmény megadása nem a fentebb idézett törvénysza­kaszra alapítható kormányrendelettől, hanem egyenesen a törvényhozástól függ, bizonyítja az a többrendbeli felterjesztés, a­melyet a fő­város hatósága a 25 milliós kölcsön kibocsáj­tása után ugyanebben a kérdésben tett és a melyeknek sorsa tekintetében csakis az 1891. évi julius 8-án 719. kgy. sz. határozatra 1891. évi deczember 26-án kelt 53.697. sz. belügy­ministeri leiratra hivatkozom, a mely az 1891. évi 50.378/VI. tanácsi számot nyerte. Ebben a leiratban a nm. belügyminiszer úr a fölterjesztésben kért kedvezmény megtagadását azzal okolja meg, hogy erre való »felhatalmazás a gyámsági és gondnoksági ügyekre nézve je­lenleg fennálló törvényekben nem foglaltatik« és fölemlíti, hogy e kérelem csakis a gyámi tör­vény revisiójának keretében oldható meg, ezt pedig a közigazgatás államosításával kapcsola­tosan tervezi és így az egységes gyámi tör­vénynek egy különleges gyámi törvényjavaslat­tal praejudicálni nem akar. Azóta azonban négy év múlt el, az állami közigazgatás és az azzal együttesen megoldandó kérdések azóta lényegükben és sorrendjükben is változást szenvedhettek és megvalósításuk is esetleg addig húzódhatik, hogy a főváros jelen­tékeny károsodásával, hitelének csökkenésével járna, ha addig kellene várni, egészen eltekintve attól, hogy a mikorra a kedvező eldöntés a maga természetes útján bekövetkeznék, a fő­város már régen kénytelen volt kötvénykészle­tén túladni és az így biztosított előnynek semmi hasznát sem látná. Mindezeknél fogva tisztelettel javaslom, hogy a szóban forgó kérdés megoldását sürgősnek tekinteni és lehetőleg már a jövő közgyűléshez előterjesztést intézni méltóztassék az iránt, hogy a közgyűlés kérje fel a nagyméltóságú belügy­miniszer urat, hogy a főváros beruházási szük­ségleteinek fedezésére szolgáló 50 milliós és a 472%-os 25 milliós kölcsönének esetleges con­vertálására szolgáló új kölcsön czímleteinek árvapénzek elhelyezésére való alkalmasságát a bélyeg- és illetékmentességgel és a szelvények kamatadómentességével egyidejűleg a törvény­hozástól kinyerni méltóztassék, hogy ezen ked­vezmény a kölcsön értékesítése iránt teendő intézkedések előtt biztosítva legyen. A köz­gyűlés határozatának különösen hangsúlyozni kellene azt a körülményt, hogy egy ilyen jó­részben a külföldi pénzpiac­okon elhelyezendő rendkívül nagy összegű kölcsön kibocsátásánál elsőrendű fontossággal bírna a kölcsön soli­ditásának az állam részéről a kért alakban való elismerése, a­mi annál kevésbé okozhat ne­hézségeket, mert a főváros háztartásának és vagyonának kezelése amúgy is a magas kor­mány törvényen alapuló állandó ellenőrzése alatt áll, másrészt pedig ezt a kedvezményt a monarchia másik állama nemcsak Bécs, Trieszt és Grácz többrendbeli közkölcsöneire megadta, hanem azok speciális kisebb kölcsöneire (a­minő például Triest város 1880. évi egy milliós és 1889. évi 11 milliós közraktári kölcsöne, vagy Bécs város forgalmi intézményeinek legutóbb kibocsátott 10 milliós kölcsöne) is kiterjesztette. Végül felemlítendő volna az a körülmény is, hogy a főváros nagy kölcsönének biztosított ez a kedvezmény a gyámsági törvénynovella kere­tébe annak idején amúgy is minden nehézség nélkül volna beilleszthető. Budapest, 1896. évi január hó 29-én. Lampl Hugó s. k., főszámvevő. A tanács a főszámvevőnek ezen előterjesztését az ebben felhozottakra való tekintettel magáévá teszi és pártolólag a törvényhatósági bizottság 1. közgyűlése elé terjeszti. II. Rendes tárgyak. 4. Bizottmányi és tanácsi előterjesztés a m. kir. földtani intézet és múzeum számára kért 2000 négyszögölnyi városi területnek használatra leendő átengedése iránt. (Előadó: Haberhauer tanácsnok.) A kir. földtani intézet igazgatósága a m. kir. földtani intézet és múzeum épületének czéljaira 2000 négyszögöl városi terület átengedéséért folyamodván, a tanács a kérvényben, a föld­mívelésügyi miniszer úr pártoló leiratában és a pénzügyi bizottság előterjesztésében foglal­takra való tekintettel oly javaslattal járult az 1895. évi november 6-iki közgyűlés elé, hogy a főváros az intézet és múzeum czéljaira hasz­nálatul engedje át a Stefánia-úton a mérnöki hivatal által kijelölt 2000 négyszögöles városi telket díjtalanul, de a következő feltételek alatt: 1. Az átengedett terület a székes­főváros beleegyezése nélkül másra, mint a földtani in­tézet és az ennek keretébe tartozó épületek czéljaira fel nem használható. 2. A földtani intézet az átengedett terüle­ten a kötendő adás-vételi szerződés jóváhagyása napjától számított három év alatt a székes­fő­városhoz és pedig nemcsak mint építésrendőri hatósághoz, hanem mint a terület tulajdonosá­hoz is előzetesen bem­utatandó és az általa jóvá­hagyandó tervek alapján felépítendő. 3. Az intézet gyűjtemény­tára a nagyközön­ség által mindenkor díj nélkül megtekinthető. 4. A gyűjteményekről a közönség haszná­latára lehetőleg mérsékelt áron megszerezhető népszerű catalogus készítendő. 5. A földtani intézet a székes­főváros in­tézeteit megfelelő gyűjteményekkel ingyen ellátni tartozik. 6. A telek azon esetre, ha a földtani inté­zet a kitűzött határidőn belül fel nem építtetnék, vagy ha másra, mint a kijelölt czélra használ­tatnék, azonnal a székes főváros birtokába visz­szaszáll a­nélkül, hogy az esetleg már rajta levő épületek vagy egyéb beruházásokért az állam­kincstár részéről kártérítés volna követelhető. 7. A telek be nem épített része a székes főváros tanácsához előzetesen bemutatandó és általa jóváhagyandó tervek alapján az intézet költségén parkírozandó és mint ilyen állandóan fentartandó. A közgyűlés azonban dr. Göőz József bi­zottsági tag indítványára visszaadta az ügyet a tanácsnak azzal, hogy tegyen előterjesztést oly irányban, vájjon a budai Klemm-féle, esetleg más budai telek nem volna-e az intézet czél­jaira megfelelőbben felhasználható ? A tanács kiadván az ügyet a mérnöki hivatalnak, az a Klemm-féle telket a földtani intézet czéljaira alkalmatlannak tartotta, mert az egy téglavető terület, melynek feltöltése csak most van folya­matban s mely még legnagyobb részben nincs is feltöltve. De az esetre is, ha feltöltetnék, alkalmatlan volna a telek, mert süppedős talaja lenne az épületnek s roppant sokba kerülnének az alapmunkálatok. Különben is az általános szabályozási tervben ezen a helyen park létesítése van feltüntetve. Más telket a mérnöki hivatal Budán kijelölni nem tudott, de meg­jegyezte, hogy az intézet esetleg a Gellért­hegyen vagy a Lágymányoson volna elhelyez­hető. A városligetben sem állott módjában az előbb ajánlott helyett más területet kijelölni, mert bár a Stefánia-út mentén van a városnak egy másik nagy telke, melyen jelenleg a szük­ségbarakk áll, de az egyrészt mélyen fekvő, más­részt pedig az előterjesztés megtétele idejében a szépművészeti múzeum czéljaira volt tervbe véve. A mérnöki hivatal tehát mindezekre való tekintettel eredeti javaslatát tartotta fenn és újra a Stefánia-út jobboldalán levő 2000­­-ös terület átengedését hozta javaslatba, mely javas­lathoz a telekeladó albizottmány is hozzájárult. A pénzügyi bizottmány azonban telekeladó albizottságának javaslatától eltérőleg a földtani intézet czéljaira a Klemm-féle telek kijelölését hozta javaslatba azzal, hogy a telek fenmaradó része a nagyközönség által használandó park czéljaira tartassák fenn. Az intézet elhelyezését pedig a pénzügyi bizottság úgy vélte, hogy a földtani intézet épülete azon a részen emel­tessék, mely már most is fel van töltve s melyen már most is épületek vannak, nem tartotta okvetlenül szükségesnek azt, hogy az intézet a telek kellő közepére építtessék. A tanács hozzá­járulván a pénzügyi bizottmány javaslatához, mielőtt az ügyet a közgyűlés elé terjesztette volna, meghallgatta a középítési bizottmány véleményét is. A középítési bizottmány pedig úgy város­rendezési szempontból, valamint a mérnöki hivatal jelentésében felhozott indokokra való tekintettel ellenezte a Klemm-féle teleknek át­engedését s maga részéről a Stefánia-út mel­letti telek átadása mellett foglalt állást. A tanács a középítési bizottmány ezen javaslatával szemben is fentartja a pénzügyi bizottmány javaslata értelmében hozott azon határozatát, hogy a földtani intézet czéljaira a Klemm-féle felek jelöltessék ki s az ügyet ily értelemben leendő határozathozatal végett ter­jeszti a közgyűlés elé. 5. o) Tanácsi előterjesztés az ezred­éves országos kiállítás igazgatósága által sportversenyek czéljaira kért terület át­engedése iránt. (Előadó: Haberhauer tanácsnok.) Az ezredéves országos kiállítás igazgató­sága az iránt kereste meg a székes­főváros tanácsát, hogy az ország sportegyleteinek közreműködésével a kiállítás tartama alatt és az országos sportbizottság vezetése mellett rendezendő versenyek czéljára a Stefánia-út és Lóverseny-tér között fekvő és 16 fővárosi telek­ből álló nagy szabad terület engedtessék át ideiglenes használatra az igazgatóságnak. A szükséges földegyengetést maga az igazgatóság eszközölné. A tanács tekintettel arra, hogy a mérnöki hivatalnak jelentése szerint a kérdéses terület átengedése ellen észrevétel nem forog fenn, az ezredéves országos kiállítás igazgató­ságának kérelmét pártolólag oly javaslattal ter­jeszti a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé, miszerint a bemutatott térrajzon feltünte­tett és részben önálló, parcellázott telkekből, részben pedig még a közhasználatra meg nem nyitott utczákból képződő területet a szóban forgó czélra a székes főváros földesúri jogá­nak elismerése fejében kikötendő egy darab ezüst forint fizetése ellenében használatul át­engedni és további feltételként kimondani mél­tóztassék, hogy az átengedett terület a kiállítás befejeztével azonnal a székes főváros tulajdoni birtokába és használatába visszabocsájtandó lesz. b) Tanácsi előterjesztés a fővárosi köz­munkák tanácsának a Duna szabályozása folytán keletkezett területek tulajdonjoga tárgyában kötendő átruházási okmányra vonatkozólag érkezett átiratára (Előadó: Haberhauer tanácsnok) A Duna szabályozása folytán nyert telkek iránt a közmunkatanácscsal kötendő egyezmény ügyében a közgyűlés I. évi 44. sz. a. többek közt elhatározta, hogy a kérdéses ügyben a t. ügyészség által készített egyezményi okirat 4. §. c) pontja olykép módosíttassák, hogy az V. ker. Margithíd alatti mesterséges szűrőtelep telke addig maradjon a főváros birtokában, míg a FŐVÁROSI KÖZLÖNY 18. szám.

Next