Fővárosi Közlöny, 1900 (11. évfolyam, 49-96. szám)
1900-06-15 / 49. szám
Elnök: Nem a felett döntünk, hogy kiadjuk-e a tanácsnak vagy sem, hanem a felett, hogy tárgyalás alá vegyük-e vagy sem. Dr. Havas Rezső: Igenis, Okvetlen hozzá kell szólani ily értelemben. Azt mondják az indítványozók, hogy az Új-világ-utczát a Károly-kaszárnya telkén kell átvezetni a Deák tér felé. De arról nem szólnak, hogy mi történjék a Károly-utczai fronttal ? Várjon az ott éktelenkedjék ? Azt mondják az indítványozók, hogy tervük megvalósítása esetén, a két új szárny lejebb fog rukkolni. Az által azonban a gránátos-utczai fronton mindkét rész ki fog állani. S azzal eléktelenedik a környék. Azt mondja az egyik indítványozó: azt is lebontjuk. Hát kérem ily játszi könnyűséggel nem lehet ilyen kérdéseket megoldani. Valóban csodálom, hogy van időnk és kedvünk ezzel az ügygyel foglalkozni, amikor tudjuk, hogy nincsen pénzünk, amivel egy új monumentális városházát létesíthetnénk. Nem ez volna most a közgyűlés és tanács feladata, hogy erre vesztegessen annyi időt, hanem azon kellene tanakodni, miszerint emeljük az általános jólétét. (Helyeslés) Minden pang. Ipar, kereskedelem oda van. Kereskedőknek, iparosoknak, munkásoknak nincs keresetük. Azt hiszem ezen kellene segítenünk. Méltóztassanak csak Németországra tekinteni. (Derültség.) Sokkal kedvezőtlenebb geográfiai helyzetben van, mint Magyarország, tengerpartjai kedvezőtlenül feküsznek, kikötői hónapokon át be vannak fagyva és mégis nézzük, milyen hatalmas kereskedelme van ! Ezeken a dolgokon gondolkozzunk. Az általános jólétet emeljük és akkor el fog jönni az idő, hogy lesznek anyagi eszközeink, egy a fővároshoz méltó városház létesítésére. De ezt a mostani időpontot nem tartom alkalmasnak arra, hogy egy új városház létesítéséről beszéljünk. Ez az oka, hogy ehhez az indítványhoz nem járulok hozzá és tárgyalása ellen szavazok. (Helyeslés.) Pártos Gyula: Kötelességemnek vélem a szőnyegen fekvő kérdéshez hozzászólani. Indokolni kívánom, hogy miért kérjük mi a közgyűléstől azt, hogy az indítványt a tanácsnak adja ki. Tisztelt közgyűlés! Nincsen végzetesebb hiba annál, mintha műszaki kérdésekben, azok megítélésénél bizonyos elővéleményekkel találkozunk. Amikor elzárkózunk az esetleges jobb meggyőződés elől és nem engedünk tért a helyes kapacitácziónak. Megvallom, hogy a főkérdésre nézve én sokáig elvileg ellentétes felfogásban voltam. Kételkedtem abban, hogy várjon a Károlykaszárnya telkén lehet-e a végleges városházát létesíteni. Én kellően mérlegeltem a körülményeket, behatóan tanulmányoztam a kérdést, és úgy jutottam arra a meggyőződésre, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni kell. S teljes meggyőződéssel, utógondolat nélkül azok mellé állottam, akik ezen telket a végleges városházának felépítésére alkalmasnak tartották. Megtették ezt már mások is, szakférfiak, akik leginkább hivatva vannak ezzel foglalkozni. Ezért tartottam kötelességemnek mindent elkövetni, hogy ez a kérdés a végleges megoldás felé közelebb hozassék. Semmi elől, ami ezen kérdés helyes megoldását czélozza, elzárkóznunk nem szabad. De ma már ez a kérdés olyan bonyolulttá lett, hogy immár azon veszély előtt állunk, hogy ha nem vigyázunk, olyasmit követünk el, amely hosszabb időre elodázza a végleges városháza létesítését. Sohasem foglalkoztunk olyan szabályozási tervvel, amely a helyzeteknek természetéből következett volna, hanem mindig utópiákban tetszelegtünk magunknak, mégpedig megvalósíthatatlan utópiákban. Az is bonyolulttá tette a dolgot, hogy a közgyűlésnek egy igen komoly tekintélyes része, hallani sem akart a városházának végleges rendezéséről. Hát tisztelt közgyűlés, én a most tervezett átalakítási munkálatokban a veszedelmet abban látom, hogy az ottani szűk utczákban két millió koronát beleölünk, az átalakításokba és évtizedekre megkötjük ezzel a kezünket és nem leszünk abban a helyzetben, hogy a végleges városháza létesítésével egyhamar foglalkozhassunk. És tartok tőle, hogy ha ezen szerencsétlen átalakításokba belemegyünk, akkor az adminisztráció szükségleteinek kiegészítésére, ismét százezrekre lesz szükség, anélkül, hogy a városházának a kérdése közmegelégedésre megoldható lenne. Ezért mi szakemberek, akik hivatva vagyunk arra, hogy ilyen felmerülő kérdésekkel foglalkozzunk, különösen azok, akik tagjai ennek a közgyűlésnek, erkölcsi kötelességünknek tartjuk mindent elkövetni, hogy ezek a nagy hibák be ne következzenek. Az utókor előtt utóvégre a szakemberek lesznek felelősek, amiért a jóhiszemű tanácsot fel nem világosították esetleges hibájáról. A főváros tanácsa kényszerhelyzetében és azon elismerésre méltó törekvéstől vezérelve, hogy a városban szerteszét levő hivatalokat egy tető alá hozza, hozzáfogott az átalakításokhoz és a közgyűlés utasította is a régi városház lebontására, hogy egyesítve lássa a Károly kaszárnya telkén az összes hivatalokat. És így történt, hogy egységes terv nélkül, belementünk a Károly kaszárnyának átalakítási munkálataiba. Szerintem a tanács azon sajnálatos tévedésbe esett, amiben úgy látszik előttem szóló is leledzik, hogy miután sikerült átalakítani valamit a Károly kaszárnya egy részén a városháza czéljaira, a többi szárnyakat is át lehet majd alakítani. Igen sajnálom, hogy ebből a téves kiindulási pontból nézi a tanács a dolgokat. Amikor ez a kérdés felmerült, nagy mulasztás volt a főváros hivatalos közegei részéről, hogy a tanácsot alaposan fel nem világosították arról, hogy az az átalakítás, amelyet eszközölni kíván, műszaki lehetetlenség. Teljes meggyőződéssel merem állítani, és hivatkozom akármelyik szakember véleményére, hogy azokat a szárnyakat, amelyek környékezik a Gránátos-utczai szárnyat, amelyek 14 méter szélességgel, zárt folyosókkal bírnak, amelyek eredetileg laktanyául,illetve hálóhelyekül szolgáltak, amelyben a világosság nem játszott fő szerepet; mondom, nagy tévedés azt hinni, hogy ezeket a sötét helyiségeket hivatalos szobákká átalakítani lehetne. Azt a részt, melyet átalakítottak, azt lehetett alkalmassá tenni hivatalos helyiségek befogadására. De a többi szárnyakat nagy költséggel sem lehetne erre a czélra alkalmassá tenni, mert azok a helyiségek 9 méter mélyek, 3 méter szélesek, sötétek, egy szóval alkalmatlanok. És hogyha mégis megtörténnék az átalakítás, csak azt érnék el, hogy az elő-