Fővárosi Közlöny, 1901 (12. évfolyam, 1-48. szám)
1901-01-01 / 1. szám
vállalhatja f el, ha a székesfőváros a jelenlegi havi átalányárakra kerületenként 400—400 koronát ráfizet, ami a vállalati összegnek 25°/0-kal való felemelésével egyenlő. Az ügyosztály többször tárgyalt Haringással és figyelmeztette őt, hogy követelése indokolatlan és felszólította, hogy követelését szállítsa le. Háringás azonban erről mit sem akart tudni, mert azt hitte, hogy a székesfőváros kényszerhelyzetbe jutott és ezt a saját érdekében a főváros ellenére kihasználni akarta. Az ügyosztály látván, Háringás makacsságát, versenytársakat keresett a kiknek ajánlataival Haringást visszaszoríthatta, így felhívta az ügyosztály a III. kerületi vállalkozót, Ecker Györgyöt, hogy hajlandó-e az I. és II. kerületekben is a szemét fuvarozást teljesíteni a jelenlegi feltételek, mindazonáltal háromhavi felmondás kikötése mellett? Ecker György kijelentette, hogy hajlandó, ha a locsolási vállalat is reá bizatik. Minthogy ez a székesfőváros érdekeinél fogva részére biztosítható nem volt, ajánlatát nem lehetett figyelembe venni. Felszólította Schleisz Mihály vállalkozót, de ez nem tartott igényt a vállalatra. Minthogy pedig az ügyosztály tudomására jutott, hogy Haringás Károly a kérdéses vállalatot nem maga vitte, hanem Paskon Ernőnek alvállalatba adta, az ügyosztály ezzel kezdett tárgyalásokat a szemétfuvarozás elvállalása czéljából. Ez azonban — érthető okoknál fogva — kijelentette, hogy nem vállalkozhatik önállóan, mivel ő Haringásnak fizetett alkalmazottja. Erre azonban Paskán Ernő maga rácsáfolt, mikor Balogh Albin vállalkozóval előzetesen szerződést kötött arra az esetre, ha Balogh Albin kapná meg a vállalatot, mely esetben Pujkon Ernő összes berendezéseit, kocsijait, lovait stb. Balogh Albin rendelkezésére bocsátja. Márpedig, ha Pujkon nem lett volna önálló alvállalkozó, úgy ezt nem tehette volna, mert Haringás Károly tulajdona felett rendelkezési joga nincsen. Ezek után szólította fel az ügyosztály Balogh Albin X. kerületi vállalkozót, hogy tekintse meg a budai oldalon teljesítendő fuvarozást, a szemétbányát stb. s tegyen ajánlatot. E közben az ügyosztály értesítette Haringást, hogy másokkal is tárgyal, akik hajlandók ajánlatot tenni és a szemétfuvarozást elvállalni s ezzel is igyekezett Haringásra hatni, hogy követeléseivel szálljon alább. Erre Haringás kérvényét előbb olyképpen magyarázta, hogy ő nem kerületenkint kér 400—400 koronát, hanem mind a két kerület után kéri a 400 korona havi ráfizetést, utóbb pedig deczember hó 15-én tett pótnyilatkozatában kijelentette, hogy megelégszik, ha mind a két kerület után havonkint 300 koronát fizet rá a főváros jelenlegi átalány áraira. Balogh Albin eközben megszemlélte a budai kerületeket, megtette számításait és 1900. deczember 18-án benyújtotta ajánlatát, mely szerint havonkint 90 koronával volt olcsóbb Háringásnál. Ha azonban Háringásnak felebbezésében tett nyilatkozatát veszszük figyelembe, mely szerint ő nem mind a két ker. után kért 300 korona ráfizetést, hanem kerületenkint 300—300 koronát, vagyis együttesen 600 koronát, úgy Balogh Albin ajánlata havonkint 390 koronával kedvezőbb. Az ügyosztály ezekre való tekintettel a Balogh Albin ajánlatát javasolta a tanácsnak elfogadásra, s ha nem tette volna ezt, úgy akkor nem védelmezte volna meg a székesfőváros érdekeit azzal a gondossággal és hűséggel, melyet tőle a t. közgyűlés és a székesfőváros közönsége elvár. A tanács elfogadta az ügyosztály javaslatát és a vállalatot Balogh Albin vállalkozóra bízta. Haringás a tanácsnak határozatát megfelebbezte és most már kijelentette, hogy a vállalatot minden ráfizetés nélkül a jelenlegi feltételek mellett és három havi felmondással hajlandó elfogadni. A tanács, tekintettel arra, hogy Haringás a fővárosnak — szerinte — kényszerhelyzetét kihasználni akarta, s sem egyenes eljárást nem tanúsított, sem nem viselkedett úgy, amint a székesfőváros vállalkozóitól méltán elvárhatja, a felebbezést elutasító javaslattal terjeszti a 1. közgyűlés elé, kérvén, miszerint a tanácsi határozatot jóváhagyni méltóztassék. Dr. Heltai Ferencz mielőtt az ügy érdeméhez szólna, felvilágosítást kér a dátumok tekintetében arra nézve, hogy az ajánlatok mely időpontokban érkeztek be ? Dr. Melly Béla előadó e kérésnek eleget téve megadja a felvilágosításokat, mely szerint 1900 október 9-ikén adták be első nyilatkozatukat a volt vállalkozók, október 15-ikén adta be Haringás kérvényét, deczember 15-ikén pótkérvényét és 18-ikán Balogh Albin adta be beadványát. Dr. Heltai Ferencz szerint maga az ügy csekély jelentőségű, úgy hogy e miatt nem szólott volna fel. Nem is a tárgy pénzügyi oldala az, ami felszólalásra készteti, hanem az a dátum, amit az előadó úrtól kérdezett. Az egyik vállalkozó benyújtotta végszavát december 15-ikén, a másik pedig három nappal későbben, amikor már a verebek is csiripelték, hogy mennyiért tett ajánlatot a másik vállalkozó. Nagyon dicsérendő ugyan az ügyosztály azon törekvése, hogy lenyomni igyekezett a vállalkozók árait, azonban e törekvés korlátozását nyeri abban, hogy e mellett is correcte kell eljárni s nem szabad oly eljárást követni, hogy a másik vállalkozó akkor tehessen ajánlatot, mikor az első ajánlatának eredménye már tudva van. Tagja a bizottságnak, amely a budai szemét kifuvarozásával foglalkozik, részt vett a tárgyalásokon s tudja, hogy miként ment végbe az eljárás. A szemét végleges kifuvarozására nézve tudta a bizottság is, hogy ajánlatot fog tenni mind a két vállalkozó. Ha most Balogh kapja az ideiglenes szállítást, akkor az anyazsálya lesz a mostani vállalkozó hátrányára. Úgy kellett volna tenni, hogy egyik is, és a másik válalkozó is a japultaikat egy időben nyújtsák be, akkor nem lett volna ok a felszólalásra. De mert ez nem így történt,, ki kell jelentenie, hogy a fővárosi ilynemű árlejtések reputácziója érdekében, — s hogy azokhoz még csak a kétség halvány árnyéka se férhessen hozzá, — kell miszerint a korrektebb utat válaszszák az eldöntésnél. Ha az lenne a kérdés, hogy ugyanazon időben beadott ajánlatok mellett lett volna Balogh olcsóbb, hozzájárulna az előterjesztés.