Fővárosi Közlöny, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-01 / 1. szám

Fuchs Leo, Bischitz Miksa dr., Bayer Antal, Kra­kauer Samu, Pless Lipót, Politzer Gusztáv dr. VII. kerület, Barth Gyula, Forbát Tivadar dr. Goldberg Zsigmond, Gutwillig Zsigmond, Herczeg Zsigmond, Kállay Adolf, Klein Ignácz, Medvey Béla dr., Paulheim Ferencz, Rutterschmidt Károly, Zatocsil Antal, Körpel Lajos. VIII. kerület: Novelly Antal, Blaschnek Rezső, Pizinger Lajos, Brém Ferencz, Hatala József, Hege­dűs Sándor, Farkas Ignácz, Haberfeld Marczel dr., Vögerl Ágoston, Kelemen Adolf, Schwarcz Nándor, Heidinger Gábor, Gara Arthur, Dick Béla, Polatsek Lajos, Fischer Lajos dr., Rákosi Jakab. IX. kerület: Gráf József, Schneider Béla dr., Schwartz János, Kleineisel Jakab id., Drahos Imre, Gruber Sándor dr., Horpáczky Ignácz dr., Pavlik Ferencz, Epstein Manó dr., Humayer József, Majthényi Béla, Prohászka Ferencz, Kvintovics Lajos, Geschert Ármin. X. kerület: Fáczányi István, Kolba Lajos, Sviderszky József, Rausch­ Károly, Világhy Károly dr., Szeifert János, Fehérváry István, Szaitz László dr., Gábori Ignácz, Pollák Gyula, Friedländer Manó dr., Kertész József, Barokk Sándor, Linczényi József. Elnök: A jegyzők tudomásul vétetik, beiktattatik a mai ülés jegyzőkönyvébe, egyúttal közöltetik a polgármesterrel, a tanácscsal és a ker. elöljárósá­gokkal. Következik a napirend. Folkusházy Lajos tanácsjegyző ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a dunai bér­pártok 1904. évi haszonbéreinek megállapítása iránt, és a vásárcsarnoki „Hivatalos Árjegyzés" előállítási költségének fedezete ügyében. (Elfogadtatnak.) Dr. Vaszilievits János tanácsnok ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a haszonbéres földek árverésének eredményéről. (El­fogad­tatik.) Ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést Salzer Ignác bérlő kérvényére, bérleengedés iránt. Sümegi Vilmos nem fogadja el a tanács elő­terjesztését, mert annak elfogadása teljesen illuzó­riussá tenné magát a vállalkozást. Hisz látjuk, hogy bizonyos vállalkozók csak úgy vállalkoznak, hogy csakis nyerhetnek, ha pedig az üzlet nem válik úgy be, mint a­hogy remélték, mindannyiszor a tanács a város egyenes megkárosodására bérleengedés iránt tesz javaslatot a közgyűlésnek. Ez egyrészt illuzó­riussá teszi magát a vállalkozást, másrészt azt ered­ményezi, hogy minden ilyen alkalommal az olyan pályázó, a­kinek van valami befolyásos pártfogója, sokkal magasabb ajánlatot tesz, mint egy másik, ha pedig az üzlet nem jövedelmez fényesen, később engednek a béréből és így az árlejtés tökéletesen kijátszatik. (Úgy van!) Ez ellen az eljárás ellen szóló mindig tiltako­zott. A jelen esetben annál kevésbbé támogathatja Salzer Ignácz kérvényét, mert, mint értesült róla, egyáltalán nem áll az, hogy az üzlet olyan nagyon roszul menne. Hisz a mostani bérlő ezt az üzletet 5000 frtért vette meg árverésen, míg az előbbi tulaj­donosnak 50.000 írtjába került. Azonfelül a legkivá­lóbb szakértők állítása szerint, ha a mostani bérlő nem akarná elfogadni a bérletet továbbra is 20.000 koronáért, újabb pályázat kiírása esetén a város a 20.000 K-át okvetlenül megkapná egy más pályázó­tól, sőt valószínűleg sokkal többet. Mindezeknél fogva kéri a közgyűlést, hogy utasítsa el Salzer folyamodását és ha Salzer a 20.000 koronát nem akarja megadni, írjon ki a tanács újabb pályázatot. (Helyeslés.) A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a köz­gyűlés Sümegi felszólalása értelmében Salzer kér­vényét elutasítja. Dr. Vaszilievits János tanácsnok ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a vámvonal kihelyezése folytán szükségelt építkezésekkel kap­csolatos telekszerzések kérdésében. (Elfogadtatik.) Ismerteti a tanács előterjesztését a személy­azonosságnak a központi és kerületi pénztárak előtt és a számvevőségnél történő igazolása ügyében. Kasics Péter elismeri, hogy a tanács itt némi enyhítéseket kíván eszközölni. Köztudomású, hogy ezek a korlátozások nemcsak a városnál, de az államnál is igen sok nehézséget okoznak és tudo­mása szerint az állami pénztárnál is revízió alá veszik ezeket a szabályokat. Ez az egyik szempont. A másik szempont azután a pénztári tisztviselők érdekeinek a megvédése a netaláni visszaélések ellen. A tervbe vett intézkedéseket nem tartja kielé­gítőknek, hanem tovább menő enyhítéseket kíván életbeléptetni. Egyebek közt nem látja be, hogy ha egy teljesen hitelt érdemlő tanú igazolja a személy­azonosságot, minek akkor egy másik tanú is. Enyhí­teni lehetne abban az irányban is, hogy ezt a tanu­lási kényszert nem kellene bizonyos összegen felül kötelezőleg kimondani, hanem csak a végső esetben, ha egyéb okmányokkal már egyáltalában nem képes az illető magát igazolni. De az egyes pontoknak szerkezete sem egészen szabatos. A második pont pl. azt mondja, hogyha a számfejtő a fél aláírását nem ismeri, akkor a kül­dött helyett személyesen kell megjelennie a félnek, feljebb pedig azt mondja, hogyha közjegyzőileg hite­lesítve van az aláírás, akkor a fél mást is küldhet. Ezeket az ellenmondásokat vagy hiányokat ki kell egyenlíteni, továbbá enyhíteni kell a szabályo­kat, mert hisz a legtöbb esetben magában az illető ügyosztályban vagy a hivatalokban személyesen is ismerik ezeket a vállalkozókat, a pénzfelvételre jogosítottakat. Ezek alapján azt indítványozza, adassék vissza az ügy a tanácsnak, hogy vegye azt még egyszer fontolóra, esetleg a jelölt irányban messzebb menő enyhítéseket hozzon javaslatba és a lehető legköze­lebbi alkalommal tegyen erre nézve előterjesztést a közgyűlésnek. (Élénk helyeslés.) Polónyi Géza nem lát akadályt arra nézve, hogy Kasics indítványa elfogadtassák, sőt a maga részéről azt néhány szóval meg is toldja. A­kinek a pénztáraknál valaha dolga volt, az tudja, hogy kisebb összegeknek felvétele valóságos közgazdasági veszteséget jelent, mert nem ritkán 2—3 délelőttöt kell az illetőknek elvesztegetniük. (Úgy van! Úgy van!) Ezzel szemben áll másrészt a pénztárnoknak az a rigorózus felelőssége, mely szerint ők csak az azonosságot igazolt félnek fizet­hetnek. A mi szabályzatunk azonban bizonyos felesleg

Next