Fővárosi Közlöny, 1907 (18. évfolyam, 1-50. szám)

1907-02-01 / 10. szám

let érzése az emberi természet egyik legszeb­b meg­nyilatkozása s minden ország kulturális emelkedésé­nek fokmérője az, hogy művészeti fejlődésének, hogy tud áldozni. Az hiszem, mélyen tisztelt Közgyűlés, mindnyájunk szívéből beszélek, midőn a jelen ritka alkalommal művészeti haladásunkat honalapítónk, Árpád fejedelem alakjában óhajtjuk kifejezve látni. Miért is tisztelettel kérem a mélyen tisztelt Köz­gyűlést, hogy jelen indítványomat elfogadni s azt lelkes támogatásával megvalósítani méltóztassék." Tárgyalás és javaslattétel végett kiadatik a tanácsnak. A napirendre áttérve, a közgyűlés a polgármester indítványára elhatározza, hogy mindenekelőtt a 29. és 30. számú napirendi tárgyakat veszi tárgyalás alá és Simonovics Béla javaslatára elhatározza, hogy a víz­szolgáltatásról szóló szabályrendeletet a mai napi­rendről leveszi és azt a mához egy hétre tartandó rendkívüli közgyűlés napirendjére tűzi ki. Piperkovics Bátor tanácsnok ismerteti a tanács előterjesztését a népszínházi bizottmány három évi működéséről szóló jelentése ügyében. (Elfogadtatik.) Ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a Népszínház átalakítási munkálatai után hátralékos számlák kiegyenlítése ügyében. Telkes Aladár utal arra, hogy a Népszínház tudvalevőleg közadakozásból létesült, a­melyhez leg­nagyobb részben a főváros járult hozzá. Ez az ala­pítvány tehát nem a főváros vagyonát képezi és az ingatlan nem is áll a főváros nevén. A­mikor a Népszínház létesült, nem is volt más konkurrenc­iája, mint a Nemzeti színház és a Várszínház. Akkor természetesen nagy kulturmissziót teljesített különösen azon helyen, a­hol felépült. Igen szépen is prosperált, de az akkori bérjövedelem nem volt elégséges arra, hogy a népszínházi bizottmány bizonyos megtakarításokat eszközöljön, hogy a jövőre gondolva nagyobb összegeket félre tehessen, hogy majd a később szükséges átalakításokra megfelelő tőke álljon rendelkezésére. Az akkori bérjövedelem csak épen arra volt elegendő, hogy az évről-évre felmerülő szükségleteket fedezze. Ma már a főváros közönsége hét színházban oszlik meg. Nem lát tehát semmiféle kulturmissziót abban, midőn a Népszínházat továbbra is fentartjuk. Eddig a nagy átalakításokra már 490.000 koronát adtunk ki a tiszti nyugdíjalapból azzal, hogy ezért felel a községi alap. Meg van róla győződve, hogy a közgyűlés soha sem volt abban a hiszem­ben, hogy a Népszínház ezt valaha még vissza fogja fizetni. Így vagyunk ma ezzel a 150.000 koronával is. De itt nemcsak 150.000 koronáról van szó, mert a­mint Holtaitól értesült, ezenfelül is már 220.000 korona van befektetve és a nézőtér átalakítása még újabb 300.000 koronát fog felemészteni. Itt tehát egy millió koronás kölcsönről van szó, a­melynek 4 százalékos kamatja 40.000 korona, mind­addig terheli a községi alapot, a­míg az az egymillió visszafizetve nem lesz. Ebből az egymillió koronából pedig akármilyen színház egész újonnan fel tud épülni és prosperálni is tud, a­mint azt látjuk is. A Népszínház ügyében most véglegesen kell döntenünk jobbra vagy balra. Itt nem lehet toldozá­sokkal, foltozásokkal javítani. A népszínházi bizott­mány, bármilyen boszorkányságot kövessen is el, soha abban a helyzetben nem lesz, hogy ezt az egy millió koronát vissza tudja nekünk fizetni. Azért vagy ajándékozzuk ezt a népszínházi alapítványnak és azonkívül adjunk még további szubvencziót is, vagy pedig adjuk el. (Helyeslés.) és akkor a befolyó összegből alaposan szanálhatjuk egyelőre a főváros más szükséges dolgait. Nem lehet 40.000 koronát évenként kamat­veszteség fejében kiadni azon a c­ímen, hogy mi bizonyos kulturmissziót teljesítünk, mert erre nincs szükség, a fővárosban igenis van elegendő színház és nem fogjuk megérezni, ha egy színházzal kevesebb lesz. Az állam keres alkalmas területet a Nemzeti színház részére. Jobb és szebb helyet nem fog tudni szerezni azért az árért, a­mennyiért tőlünk megkaphatná a Népszínházat. Vállalja el tehát tőlünk a mi terhein­ket, fizesse ki előlegeinket, fizesse ki a telek értékét és vessük el gondját ennek a nagy tehernek. (He­lyeslés.) Azt indítványozza tehát, hogy a közgyűlés sza­vazza meg a 150.000 koronát, de hívja fel a taná­csot, hogy tegyen lépéseket az iránt, hogy a Népszín­házon túladhassunk. (Helyeslés.) Dr. Heltai Ferencz, mint a népszínházi bizott­mány tagja néhány adattal kívánja kiegészíteni az előterjesztést. Ismeretes, hogy a Népszínház színpadi részének átalakítása a Párisi Áruház égése után vált aktuálissá. Az e tűznél szerzett tapasztalatok következtében a főváros színházvizsgáló bizottmánya 1903-ban köte­lezte a népszínházi bizottmányt, a Népszínház szín­padi részének és nézőrészének is vasszerkezetre való átépítésére, ellenkező esetben a Népszínház bezárását helyezte kilátásba. A népszínházi bizottmány ez ellen felebbezéssel élt a tanácshoz, a­mely azonban fen­tartotta a tűzvizsgáló bizottság határozatát. A belügy­miniszter a felebbezés folytán a népszínházi bizott­mányt csupán a színpadi résznek vasszerkezetre való átépítésére kényszerítette, a nézőtér vasszerkezetre való átépítésének kötelezettsége alól ellenben felmentette. A belügyminiszter ezen határozata következté­ben a népszínházi bizottmány elfogadta kivitelre azokat az építési terveket, a­melyeket a népszínházi bizottmány szakértője, Kauser József műépítész évekkel ezelőtt készített és megbízta azzal, hogy a költségvetést is terjeszsze a bizottmány elé. Ezen építési tervek és előirányzatok szabályszerűleg letár­gyaltattak a főváros magánépítési és középítési bi­zottsága által és úgy kerültek a közgyűlés elé, a­mely ezeket helybenhagyva, az átalakításokra szük­séges 490.000 K kölcsönt a tiszti nyugdíj­alapból előlegezte, akként, hogy ennek kamatterheit átvette, a községi alap törlesztési részletét, 16.000 K-át, pedig átvett a népszínházi alapítvány, a­mely az akkor fennálló bérleti szerződés mellett abban a hely­zetben is volt, hogy ezt minden nehézség nélkül megfizethette volna. A Népszínház 1904. tavaszán válságba jutott, az akkori bérlő fizetésképtelenné vált és így a nép­színházi bizottmány — a­miről annak idején a köz­gyűlésnek jelentést is tett — kénytelen volt a nép­színház további bérlete iránt, miután a színházi évadnak vége felé közeledtünk. pályázat kiírása

Next