Fővárosi Közlöny, 1907 (18. évfolyam, 1-50. szám)

1907-02-01 / 10. szám

let érzése az emberi természet egyik legszeb b meg­nyilatkozása s minden ország kulturális emelkedésé­nek fokmérője az, hogy művészeti fejlődésének, hogy tud áldozni. Az hiszem, mélyen tisztelt Közgyűlés, mindnyájunk szivéből beszélek, midőn a jelen ritka alkalommal művészeti haladásunkat honalapitónk: Árpád fejedelem alakjában óhajtjuk kifejezve látni. Miért is tisztelettel kérem a mélyen tisztelt Köz­gyűlést, hogy jelen indítványomat elfogadni s azt lelkes támagatásával megvalósítani méltóztassék." Tárgyalás és javaslattétel végett kiadatik a tanácsnak. A napirendre áttérve, a közgyűlés a polgármester indítványára elhatározza, hogy mindenekelőtt a 29. és 30. számú napirendi tárgyakat veszi tárgyalás alá és Simonovics Béla javaslatára elhatározza, hogy a víz­szolgáltatásról szóló szabályrendeletet a mai napi­rendről leveszi és azt a mához egy hétre tartandó rendkívüli közgyűlés napirendjére tűzi ki. Piperkovics Bátor tanácsnok ismerteti a tanács előterjesztését a népszinházi bizottmány három évi működéséről szóló jelentése ügyében. (Elfogadtatik.) Ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a Népszínház átalakítási munkálatai után hátralékos számlák kiegyenlítése ügyében. Telkes Aladár utal arra, hogy a Népszínház tudvalevőleg közadakozásból létesült, a melyhez leg­nagyobb részben a főváros járult hozzá. Ez az ala­pítvány tehát nem a főváros vagyonát képezi és az ingatlan nem is áll a főváros nevén. A mikor a Népszínház létesült, nem is volt más konkurrencziája, mint a Nemzeti szinház és a Várszinház. Akkor természetesen nagy kulturmissziót teljesített különösen azon helyen, a hol felépült. Igen szépen is prosperált, de az akkori bérjövedelem nem volt elégséges arra, hogy a népszinházi bizottmány bizonyos megtakarításokat eszközöljön, hogy a jövőre gondolva nagyobb összegeket félre tehessen, hogy majd a később szükséges átalakításokra megfelelő tőke álljon rendelkezésére. Az akkori bérjövedelem csak épen arra volt elegendő, hogy az évről-évre felmerülő szükségleteket fedezze. Ma már a főváros közönsége hét színházban oszlik meg. Nem lát tehát semmiféle kulturmissziót abban, midőn a Népszínházát továbbra is fentartjuk. Eddig a nagy átalakításokra már 490.000 koronát adtunk ki a tiszti nyugdíjalapból azzal, hogy ezért felel a községi alap. Meg van róla győződve, hogy a közgyűlés soha sem volt abban a hiszem ben, hogy a Népszínház ezt valaha még vissza fogja fizetni. Igy vagyunk ma ezzel a 150.000 koronával is. De itt nemcsak 150.000 koronáról van szó, mert a mint Hdtaitól értesült, ezenfelül is már 220.000 korona van befektetve és a nézőtér átalakítása még ujabb 300.000 koronát fog felemészteni. Itt tehát egy millió koronás kölcsönről van szó, a melynek 4 százalékos kamatja 40.000 korona, mind­addig terheli a községi alapot, a mig az az egymillió visszafizetve nem lesz. Ebből az egymillió koronából pedig akármilyen szinház egész újonnan fel tud épümi és prosperálni is tud, a mint azt látjuk is. A Népszínház ügyében most véglegesen kell döntenünk jobbra vagy balra. Itt nem lehet toldozá­sokkal, foltozásokkal javítani. A népszinházi bizott­mány, bármilyen boszorkányságot kövessen is el, soha abban a helyzetben nem lesz, hogy ezt az egy millió koronát vissza tudja nekünk fizetni. Azért vagy ajándékozzuk ezt a népszinházi alapítványnak és azonkívül adjunk még további szubvencziót is, vagy pedig adjuk el, (Helyeslés.) és akkor a befolyó összegből alaposan szanálhatjuk egyelőre a főváros más szükséges dolgait. Nem lehet 40.000 koronái évenként kamat-veszteség fejében kiadni azon a czimen, hogy mi bizonyos kulturmissziót teljesítünk, mert erre nincs szükség, a fővárosban igenis van elegendő szinház és nem fogjuk megérezni, ha egy színházzal kevesebb lesz. Az állam keres alkalmas területet a Nemzeti szinház részére. Jobb és szebb helyet nem fog tudni szerezni azért az árért, a mennyiért tőlünk megkaphatná a Népszínházát. Vállalja el tehát tőlünk a mi terhein­ket, fizesse ki előlegeinket, fizesse ki a telek értékét és vessük el gondját ennek a nagy tehernek. (He­lyeslés.) Azt indítványozza tehát, hogy a közgyűlés sza­vazza meg a 150.000 koronát, de hívja fel a taná­csot, hogy tegyen lépéseket az iránt, hogy a Népszín­házon túladhassunk. (Helyeslés.) Dr. Heltai Ferencz, mint a népszinházi bizott­mány tagja néhány adattal kívánja kiegészíteni az előterjesztést. Ismeretes, hogy a Népszínház színpadi részének átalakítása a Párisi Áruház égése után vált aktuálissá. Az e tűznél szerzett tapasztalatok következtében a főváros szinházvizsgáló bizottmánya 1903-ban köte­lezte a népszinházi bizottmányt, a Népszínház szín­padi részének és nézőrészének is vasszerkezetre való átépítésére, ellenkező esetben a Népszínház bezárását helyezte kilátásba. A népszinházi bizottmány ez ellen felebbezéssel élt a tanácshoz, a mely azonban fen­tartotta a tűzvizsgáló bizottság határozatát. A belügy­miniszter a felebbezés folytán a népszinházi bizott­mányt csupán a szinpadi résznek vasszerkezetre való átépítésére kényszeritette, a nézőtér vasszerkezetre való átépítésének kötelezettsége alól ellenben felmentette. A belügyminiszter ezen határozata következté­ben a népszinházi bizottmány elfogadta kivitelre azokat az építési terveket, a melyeket a népszinházi bizottmány szakértője, Kauser József műépítész évekkel ezelőtt készített és megbízta azzal, hogy a költségvetést is terjeszsze a bizottmány elé. Ezen épitési tervek és előirányzatok szabályszerüleg letár­gyaltattak a főváros magánépitési és középitési bi­zottsága által és ugy kerültek a közgyűlés elé, a mely ezeket helybenhagyva, az átalakításokra szük­séges 490.000 K kölcsönt a tiszti nyugdíj alapból előlegezte, akként, hogy ennek kamatterheit átvette, a községi alap törlesztési részletét, 16.000 K-át, pedig átvett a népszinházi alapítvány, a mely az akkor fennálló bérleti szerződés mellett abban a hely­zetben is volt, hogy ezt minden nehézség nélkül megfizethette volna. A Népszínház 1904. tavaszán válságba jutott, az akkori bérlő fizetésképtelenné vált és igy a nép­szinházi bizottmány — a miről annak idején a köz­gyűlésnek jelentést is tett — kénytelen volt a nép­színház további bérlete iránt, miután a színházi évadnak vége felé közeledtünk, pályázat kiírása

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék