Fővárosi Közlöny, 1910 (21. évfolyam, 67-98. szám)

1910-09-09 / 67. szám

patronage-intézmények. Állandó összeköttetést tartva ezekkel, a körülbelül 400 főnyi fiatalkorú bűntettes nagyobb része elhelyezhető volt. Mindazonáltal érez­hető az átmeneti megfigyelő intézet, a már több­ször sürgetett a sus d'observation hiánya. Az egyesü­letek intézeteiből ugyanis nem egy fiatalkorú meg­szökött, néha pedig a legsürgősebb szükség esetén sem állott a megfelelő férőhely rendelkezésre. A kihágási bíráskodás terén a fiatalkorúak ügyeiben most már a 18-ik életévig bezárólag a dunai ker.­kapitányság ítélkezik. Félévi működését a következő számadatok tüntetik fel: 1410 fiatalkorú — közöttük 245 leány — ügye került tárgyalásra. Ezek közül 1209-é (173 leány) kihágási ügy volt. A kihágás miatt feleletre vontak közül felmentetett 762 (123 leány), be­szüntető végzés hozatott 235 (29 leány) fiatalkorú ügyében, dorgálásra 177 (10 leány), elzárásra 17 (6 leány) ítéltetett. Javító nevelés elrendelése 18 esetben indítványoztatott, köztük 5 esetben leányok ellen. A 15 éven aluli fiatalkorúak közül 281 (57 leány) a helybeli m. kir. állami gyermekmenhelybe, a 15 éven felüliek közül 115 (47 leány) különböző egyesületek intézeteibe szállíttatott be. A patronage-egyesületek itt is buzgó tevé­kenységet fejtettek ki, az Országos Gyermekvédő Liga patronesse pedig ezúttal is rendszeresen tá­mogatta a gyermekbíróság működését. Mindazonáltal a már fentebb vázolt okokból az asus d'observation hiánya itt is élénken érezhető. A novella új intézkedési módjai közül a pró­bára bocsájtás eddig még nem alkalmaztatott, ami­nek oka abban rejlik, hogy csavargás, tehát a leg­gyakoribb kihágás esetén ki van zárva, a többi ki­hágások nagy részének a természete pedig olyan, hogy a pártfogó időközönkénti felügyeletének alig volna hatása. A Bt. egyéb rendelkezései sorából ki kell emelnem azt a jótékony hatást, melyet a csalás magánindítvány jellegének megszüntetése okozott. A kölcsönszerzés ürügye alatt elkövetett előlegkicsa­lások szerfölött megcsökkentek. A kivándorlásról alkotott s még a múlt évben életbe lépett új törvény főleg a Bt. rendelkezései alá eső kerítések bűncselekményeinek üldözésénél érezteti jótékony hatását, mert a kivándorlóknak a határállomásokon a határrendőrség közegei által eszközölt szigorú megfigyelése a leánykereskedőket jobbára a hatóság kezére adja. A kerítések száma e szigorú büntetések miatt különben is megcsökkent. Bár a Bn. a lopások egyes minősített esetére szigorúbb büntetési ítéleteket állapít meg, az elmúlt félévben mégis nagyobb számú külföldi — nemzetközi — zsebtolvaj kereste fel a székesfővárost, ami kívá­natosnak mutatja, hogy a határállomásokon az ily beutazók is szigorú figyelemmel kísértessenek. A kivándorlási ügy rendészetét illetőleg meg­jegyeztetik, hogy e félévben útlevél, illetve fiatal­korúaknál kisérő hiánya miatt összesen 879 egyén utasíttatott vissza. Útlevél 2356 egyén részére ál­líttatott ki. Nem mellőzhető el az a visszásság, mely az 1852. évi házalási nyilt parancs hatályban létéből ered. Az ipartörvény, de más törvények és szabály­rendeletek is­merően kiforgatták már sarkaiból ezt a minden ízében elavult szabályzatot, ami azt ered­ményezi, hogy a házalást ellenőrző rendőrközegek alig tudják, hogy mihez tartsák magukat, nehogy az illetékes iparhatóság által később fölmentett „há­zaló" fegyelmi feljelentéssel forduljon ellenök. A közegészségügyi igazgatás köréből tisztelet­tel jelentjük, hogy azok a közegészségügyi sürgős szükségletek, amelyekre az előző félévi jelentéseink­ben rámutattunk, ezúttal is változatlanul fennállanak. E tekintetben ismét felemlítjük a közkórházak elégtelenségét; a gyógyíthatatlan betegek elhelye­zésére szolgáló intézmények hiányát; a szegényházak zsúfoltságát; az elmebeteg-intézetek szaporításának sürgős szükségét; a tuberkulotikus betegek egészség­ügyi szempontból megfelelő elhelyezését; a rendőri kórház felállítását, hogy a beteg prostituáltak meg­felelő elhelyezést nyerhessenek; a heveny fertőző és ragályos betegek részére szolgáló kórházak kibőví­tését, a menhelyek és tömeges éjjeli szállók számá­nak szaporítását és végül az új fertőtlenítő­ intézet mielőbbi felállítását. Az adóügyi igazgatás körében említésre méltó körülmény nem fordult elő. Ami a főváros közoktatásügyi igazgatását illeti, a tankötelezettség pontos végrehajtása érdekében a tankötelesek név szerinti összeírására volna szükség. A tanköteleseknek név szerint való összeírását s beiskoláztatásuk szigorú ellenőrzését sürgős köve­telménynek tartjuk most már azért is, mert míg a nem községi elemi iskoláknál az 1908/9. tanévről az 1909/10. tanévre lényeges szaporulat az osztályok­ban és tanulókban nem történt, a községi elemi iskoláknál, az osztályok száma 83-mal szaporodott, ellenben a tanulók létszáma 1495-tel fogyott. Ilyen statisztikai adatok alapján a tankötele­zettség végrehajtásának a fokáról s a népiskolai szükséglet valódi mibenlétéről biztos képet alkotni nem lehet. A beiskoláztatást illetőleg ugyancsak ilyen képet nyerünk az ismétlő népoktatás keretébe tartozó inté­zetek statisztikai adataiból. A székesfőváros terü­letén az 1908/9. tanévben összesen 80 iparostanonc, gazdasági, háztartási és háziipari községi jellegű ismétlő népiskola volt 990 tanítóval, 590 osztállyal és 16.487 tanulóval; ezen iskolák száma az 1909/10. tanévben 12 újonnan létesített iparostanonc leány-és 6 iparostanonc fiúiskolával szaporodott; a tanítók száma pedig 170-nel, az osztályok száma 81-gyel, míg a tanulók létszáma csak 299-cel növekedett. Az ismétlő tanköteles korban levő gyermekek iskoláztatása szempontjából szükségesnek tartjuk az 1­884 . XVI. t.-c. sürgős revízióját és a tankötele­zettség pontos végrehajtása érdekéből az állami fel­ügyelet és az egységes tanulmányi irányítás kérdé­sének rendezését is. Az állami főfelügyelet gyakorlásával megbízott kh­. tanfelügyelő megfelelő számú törvényesen alkal­mazott munkatársak hiányában feladatának nem képes teljes mértékben megfelelni. Ennélfogva mély tiszte­lettel javasoljuk, hogy a népoktatási törvények végre­hajtása tárgyában kiadott 1905. évi 70.000. számú

Next