Fővárosi Közlöny, 1912 (23. évfolyam, 1-23. szám)
1912-01-02 / 1. szám
SZQ 1911. évi december 29-én (pénteken) délután 4 órakor tartott rendkívüli közgyűlése. Elnök: Fülepp Kálmán főpolgármester. Jegyző: Buzay Károly tanácsnok-főjegyző. Elnök a közgyűlést megnyitván a jegyzőkönyv hitelesítésére a törvényhatósági bizottság több tagját, a tanács részéről pedig dr. Vaszilievits János alpolgármestert kéri fel. Bejelenti, hogy dr. Neumann Árpád biz. tag az építési szerencsétlenségek dolgában interpellációt jelentett be, amely az ügyrend értelmében későbben fog előterjesztetni. Bejelenti továbbá, hogy a tárgysorozat 15. számú tárgya: dr. Kern Géza orvos kérvénye szülőintézet nyithatása iránt, már a múlt közgyűlésen levétetett a napirendről, tehát csak tévedésből került a mai közgyűlés napirendjére. Következik a napirend tárgyalása. Rényi Dezső tanácsnok ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a szemételtávolítás kérdésének rendezése ügyében. Elnök: Nem kíván senki felszólalni? (Felkiáltások : Nem!) Tehát méltóztatnak a tanács javaslatát elfogadni. (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Antal Gyula tanácsnok ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést, dr. Légrády Erzsébet kérvényére, az I. kerület Verpeléti úton, Katona Ágoston Antal, Janitsáry Iván, Bittera Zoltán, Nedeczky Árpád és Barics Milán kérvényére, a II. kerület Rózsadombon, Wass Albert kérvényére, az V. kerület Báthory utcában, Neuwirth Béla kérvényére, az V. kerület Markó-utcában a Nádor- és Személynökutca közötti részén, Katona Ágoston Antal kérvényére, a VI. kerület Teréz-körúton, Róth Manó kérvényére, a VI. kerület Ferdinánd-téren, Katona Ágoston Antal kérvényére, a VI. kerületi Podmaniczky-utcában Szentmiklóssy Béla, dr. Hesser Andor, Csacskó Lajos, Földes Ferenc, Kállai Károly, Lukács Gyula, Hatser Gyula, Sugár Marcel, Metzger Ede, Nigrinyi Zoltán, Steuer Izidor, Faisztl Ferenc, dr. Sperlágh Aladár, Katona Ágoston, Reinhardt József, Király Antal és Schreiber Artúr kérvényére, a VII. ker. Kazinczy- és Dob-utca keresztezésénél, dr. Mészáros Béla kérvényére, a VII. ker. Dohány-utcában, a Nyár-és Klauzál-utca közötti, dr. Légrády Erzsébet kérvényére, a VII. ker. Garay-téren, vagy közvetlen környékén, Szénért Aladár és dr. Mészáros Béla kérvényére, a VII. ker. Garay-tér nyugati sarkán Pock Dezső kérvényére, a VIII. ker. Teleki-tér környékén új gyógyszertár felállíthatása ügyében. Dr. Reichfeld Izor az egyes patika kérvényekhez nem akar hozzászólni, figyelmeztetni kívánja azonban a közgyűlést arra, hogy az ügyosztályt vezető tanácsnok 1910. évi április 23-án tartott közgyűlés alkalmával kilátásba helyezte, hogy a fővárosnak azt az önkormányzati jogát, amely szerint a patikaadományozás körül kezdeményező módon fogja a főváros jogait megvédeni, érvényre fogja juttatni és a legközelebbi alkalommal ezt a jogot tényleg gyakorolni is fogja. Az 1874. évi XIV. t.-c. 134. §-a ugyanis azt mondja, hogy azokban az esetekben, amidőn valamely törvényhatóság, illetve valamely község egy gyógyszertár felállítása iránt kezdeményezőleg lép fel és kijelöli azt a helyet, amelyen gyógyszertárat felállítani hajlandó, az adományozás joga is az illető községé. Egy esetben történt meg és pedig gr. Andrássy Gyula belügyminisztersége alatt, hogy a főváros közigazgatási bizottságának módjában volt ezzel a jogával élni és kijelölni azt, hogy ki kapja meg a gyógyszertárat. Folyton arról beszélnek, hogy a főváros önkormányzatát csorbítják, nem veszik figyelembe, mellőzik, midőn azonban a tanács ezt a fontos jogot egyáltalában nem gyakorolja, kell, hogy szemrehányást tegyen ezért a tanácsnoknak itt a közgyűlés előtt. Miután pedig 1910. év április havában hasonló előterjesztését nem indítvány, hanem csak kérelem formájában adta elő és kérte az ügyosztályvezető tanácsnokot, hogy a jövőben e szerint járjon el és kezdeményezze az adományozást, és eddig ezen irányban semmi sem történt —ennélfogva most márírásban és formailag is előterjeszti azt az indítványát, hogy utasítsa a közgyűlés a tanácsot, hogy a jövőben a fővárosban felállítandó gyógyszertárak engedélyezése végett a kezdeményező lépéseket maga a főváros tegye meg, hogy azok adományozása az 1876. évi XIV. t.-c. 134. §-a alapján a fővárost illesse. Dr. Pető Sándor szerint az autonómia szempontjából annak is megvan a fontossága, amit az előtte szóló biz. tag hangoztatott, t. i. hogy ha már patikajogokat engedélyeznek, akkor a kezdeményezési és a rendelkezési jog is a fővárost illesse meg, mert ezáltal mindenesetre elérik azt, hogy a főváros ezen a téren a méltányosság szempontja szerint járhat el, amint a múltban is azt tette és miután erre vonatkozólag közgyűlési határozat is van, azt fogja tenni, hogy öreg gyógyszerészsegédeknek adja meg az engedélyt. Ennek is megvan tehát a jelentősége, de szóló álláspontja szerint nem ez a kérdés lényege, hanem az, amiről évek hosszú során át többször beszéltek és amire nézve a közgyűlés határozati javaslatot is fogadott el, hogy a belügyminiszter ilyen nagy vagyoni értéket jelentő ajándékokat ne adjon egyeseknek. Mikor a kommunizálás terén elmennek a legszélsőbb határokig, eltekintve a jövedelmi jelentőségtől, közegészségi szempontból is fontos és kívánatos, hogy ezek a gyógyszertárak legalább a jövőre a kommunitás kezében maradjanak. Minthogy a közgyűlés e tekintetben már sokszor foglalt állást és minthogy a főváros minden jövedelmét sociális kötelességek teljesítésére kívánja fordítani, nem szabad azt a praxist folytatni, hogy nagy ajándékokat osztogassanak, hanem meg kell tenniök azokat a lépéseket, amelyekre nézve a közgyűlés már javaslatokat fogadott el, hogy t. i. magánosoknak ne adjanak gyógyszertárakat, hanem amennyiben ezeknek a felállítása szükséges, tartsa meg azokat a főváros közönsége és ezeknek a gyógyszertáraknak a jövedelme legyen a főváros közönségének a jövedelme. Ez nemcsak közegészségi szempontból fontos, hanem fontos azért is, mert, amint épen a napokban olvasták, a gyógyszereknek az árát a belügyminiszter ismét felemelte. Ezeknek a gyógyszereknek az ára olyan magas, hogy azokat a szegény ember nem tudja megszerezni és hogyha a főváros kezében volnának a gyógyszertárak, a főváros szegényügyi terhei csökkennének, a főváros a maga szegényeinek a gyógyszerszükségletét a maga gyógyszertáraiból tudná ellátni és amellett a gyógyszerekből eredő jövedelem a főváros kezében maradna. Szóló minden ilyen alkalmat fel szokott használni arra, hogy ezt a demokratikus irányú álláspontját érvényesítse, tehát ez alkalommal is ismételten megsürgeti ezt a dolgot a tanácsnál és nagyon kéri a tanácsot, hogy ebben az irányban erélyesen járjon el, a főváros részére ezt a jogot szerezze meg.