Fővárosi Közlöny, 1913 (24. évfolyam, 47-69. szám)

1913-06-17 / 47. szám

szerű módon ellenünk vannak, akik ennek a közgyű­lésnek a legszorgalmasabb látogatói vagyunk, akik ennek a közgyűlésnek a kommunális politikájában a legtevékenyebben részt veszünk, akik elmondhatjuk magunkról, hogy ifjúságunk és férfikorunk javát ennek a városnak szenteltük. (Úgy van !) — akkor t. Közgyűlés erre röviden az a feleletünk, ho­gy ez lát­szólag politika, tényleg pedig kenyér. (Úgy van!) Kenyér azért t. Közgyűlés, mert kulturális és gazda­sági fejlődésünket, a normális viszonyoknak kialaku­lását akadályozza az ellentéteknek a kiélesedése, a gyűlölködés provokálása és az erőszak politikájának a folytatása ott, ahol az erőszaknak már semmi értéke, semmi jelentősége nincs, ahol az már az állam­rezonnal sem fedezhető, mert pusztán párt­hatalmi őrjöngéssé fajult. (Úgy van!) T. Uraim! Én elismerem annak a felfogásnak a jogosultságát is, hogy szabad bizonyos nagy állami célokért a formákat megsérteni, elismerem annak a felfogásnak a jogosultságát, amely az erőhatalomnak az alkalmazását kivételesen a legmagasabb állami rezonnak tartja. Ez ugyan forradalmi tan, konventi tan, de hát, ha a forradalmi tanokból egyesek csak azt fogadják el, ami a nyers erőszak indoklására nekik jó, ez ellen sem teszek kifogást. Azonban az erő­szak politikájának az alkalmazását ott és akkor, amikor annak már semmiféle értelme nincs, semmiféle jogosultsága nincs, amikor a katonai kér­dések megoldottak, amikor a házszabályok revíziója már tető alatt van, amikor az obstrukció letöretett, tehát mind az a cél, amelyet ezen erőszakos eszkö­zöknek az alkalmazásával el akartak érni, mind az a cél már előretett, teljesen meg van valósulva, az erő­szak eszközének további alkalmazását már az állam­rezon szempontjából sem tarthatja senki sem jogosnak, ez már most puszta nyers erőszak, (Úgy van!) ez egyszerűen egy párthatalomnak az őrjöngése, egy párt érdekének az ország érdeke fölé való helyezése. (Úgy van!) Az ország érdeke a béke, az ország érdeke a munka, az ország érdeke a jog és a szabadság. (Úgy van ! Taps!) az ország érdeke az, hogy Európának ne szégyenfoltja, legyen, hanem dicsősége legyen Magyarország. (Úgy van! Taps.) Az ország érdeke az, hogy azt a becsülést, amelyet megszereztünk elődeink becsületes munkájával, megszereztünk Európa, sőt az óceánon túl lakó népek színe előtt szabadság­szeretetünkkel, azt a becsülést ne rontsuk le azzal, hogy itt glorifikáljuk a panamát és bálványt csinálunk az erőszakból. (Úgy van! Taps.) Én­­. Uraim, az erőszaknak rendszerré való fejlesztését, az erőszaknak politikai üldözéssé való kifejlesztését, a kisebbségeknek katonai és csendőri hatalommal való eltiprását — a közélet körében önérzetünk sérelme nélkül nem vehetvén részt — nem helyeselhetem. Én ennek a felfogásnak nem vagyok neofitája, a politikai száműzetés és erőszakos­kodás rendszere ellen az én szerény erőmhöz és egyéniségemhez képest állást foglaltam a múltban is. Dr. Pető Sándor: Megmentette a szabadelvű pártot Budapestnek! Dr. Vázsonyi Vilmos: Nem hivalkodásból hozom fel, hanem talán ez az emlékeztetés jó lesz annak a megalapozására, hogy az én meggyőződésem nem mai keletű ebben a teremben. Nagyon sok tanúm van nekem itt arra, hogy én azt a véleményt vallottam mindig, hogy olyan szegény országban, mint Magyar­ország, értékek eltaposása és számkivetése bűn az ország ellen. Ezt a felfogást vallottam akkor, mikor a régi szabadelvű párt lelépett a politika színteréről, mikor a koalíció jutott uralomra és amikor különösen itt ebben a közületben a régi szabadelvű pártot üldö­zőbe vették. Hát ebben a tekintetben nagyon sok tanúm van arra, hogy én akkor a politikai üldözés rendszerével szemben én oly meggyőződéssel, erővel és bátorsággal szálltam szembe, mint ma is minden hetvenkedéssel és zsarnokoskodással szemben a meggyőződés erejével állok szemben. Vannak ele­gen, akik tudják, hogy oldaluk mellé állottam, dacára annak, hogy a nemzeti ellenállás ideje alatt a küzdők táborában voltam, a szabadelvű párt poli­tikai üldözéséhez nemcsak segédkezet nem nyújtot­tam, hanem a magam erejével ezekkel a támadásokkal szemben védelmeztem az üldözötteket. (Felkiáltások: Kár volt!) Arról nem beszélek, hogy ennek meg van-e az értéke és milyen volt az értéke, a köz­gyűlés mai összetételére minő befolyással volt és hányan vannak azok közül, akik kegyesen eljöttek, hogy ellenünk szavazzanak, akik enélkül itt nem fog­lalnának helyet. (Úgy van! Taps. Felkiáltások: Kik azok ?) Dr. Füredi Mór: Megnevezhetjük őket! Dr. Vázsonyi Vilmos: T. Uraim követeltek tőlem bizonyos fejeket, hogy csak bizonyos fejeket kell odaadni és meg van a békesség, rend, meg van minden, teljes boldogság, jutalom és dicsőség. És én ezeket a fejeket nem adtam oda, nem törődtem azzal, hogy azok az én fejemet mikor hajlandók a jövőben literálni. Az elnök úr a tanúm, hogy az ő fejét sem adtam oda. (Úgy van! Éljenzés. Taps.) Sümegi Vilmos: Ez a becsületes ember, tanul­janak tőle! A polgármestert is megteszik tolvajnak a Budapesti Hírlapban! Dr. Vázsonyi Vilmos: Igen­­, Uraim! Azért, hoztam fel ezeket, hogy ebben a tekintetben min­denki megértse, hogy ma is az a legtisztább meggyő­ződés vezet engem, amely vezetett a múltban. Azért tartom nemzeti szerencsétlenségnek azt, hogy amikor végre az elmék és kedélyek teljesen megérettek arra, hogy ebben az országban a béke helyreállíttassák és kölcsönös megértéssel, kölcsönös önmegtagadás­sal végre ebben az országban béke, rend és nyuga­lom legyen, akkor annak a férfiúnak az elnöklete alatt alakul kormány, aki legjobban tudja önmagáról, hogy az ő puszta neve is provokáló, hogy a béke feladatainak megoldására képtelen és alakul egy kormány­t. Uraim azzal, hogy a lemondott miniszter­elnök kezéből és ajánlására kap megbízatást az új miniszterelnök, aki glorifikálja a lemondott miniszter­elnököt, aki glorifikálja a munkapárt körében és glorifikálja a Ház színe előtt. Hát­­. Uraim, azt kérdezem én Önöktől — nem hivatkozom bírói ítéletre, hanem hivatkozom azokra a tényekre, amelyek kiderültek mindenki szeme lát­tára, a jelenlevő bankigazgató urakra, akik bejöttek szavazni (Úgy van! Taps), azokra hivatkozom, hivat­kozom a kiderült tényekre, mert kiderült tény, 1. Uraim, hogy ebben az országban megtörtént az, hogy az állammal szerződéses viszonyban álló vál­lalatoktól, amelyeknek a szerződése lejáróban volt, sok millióra menő pénz harácsoltatott össze válasz­tási célra, . . . (Úgy van!) . . . Sümegi Vilmos: Tolvajlás. Dr. Vázsonyi Vilmos: . . . kiderült­­. Uraim hogy ezeknek a pénzeknek a felhasználásával folyt le a választás, — hát már most szabad ezt a pana­mát glorifikálni és szabad mi nekünk bizalommal lenni azon kormány iránt, amely azzal kezdi meg a

Next