Fővárosi Közlöny, 1914 (25. évfolyam, 61-81. szám)

1914-08-21 / 61. szám

kölcsön XXXVI. törlesztőrészletének visszafizetése céljából, a vonatkozó szerződés és a törlesztőterv szerint 1914. évi szeptember 1-én: 6 drb 10.000 koronás = 60.000 K, 34 drb 5000 koronás = 170.000 K, 160 drb 2000 koronás = 320.000 K, 64 drb 1000 koronás = 64.000 K, 133 drb 200 koronás = 26.600 K, összesen 640.600 K, névértékű kötelezvény lévén kisorsolandó, a sorsolás megtartására a tanács 1914. évi szeptember 1. napjának (kedd) délelőtt 10 óráját tűzi ki a központi városháza I. számú üléstermébe (másfél emelet 233. ajtó) és a sorsolásnak dr. Berczel Jenő tanácsnok vagy helyettese elnöklete alatt leendő megtartására dr. Szabó Imre tiszti főügyészt, Szimely Árpád főszámvevőt, Almády Gyula pénztári igazgatót küldi ki, a sorsolás vezetésével Korontháry Kálmán számvevőségi osztályvezető főtisztet bízza meg, a pénzügyi bizottság tagjai közül Biró Henrik, Gamauf Géza és dr. Weinek József bizottsági tagokat hívja meg, a sorsolásnál való részvételre pedig Rupp Zsigmond kir. közjegyzőt kéri fel. Egyúttal felhívja a tanács Kurucz Kálmán József­ fiúárvaházi igazgatót, hogy a sorsoláshoz a kötelezvényszámok kihúzására egy árvafiút rendeljen ki. A Budapesti közúti vaspályatársaság kelen­földi vonalán, az Átlós­ úton, a vasúttársaság forgalmi telepe előtt levő megállóhelynél váró­csarnok felállítása ügyében a tanács 81.273/1914 — V. szám alatt a következő határozatot hozta. Tekintettel arra, hogy az I. ker. Átlós­ út e sza­kasza már annyira benépesedett, hogy a szóban levő megállóhely forgalma számottevő, tekintettel továbbá arra, hogy e megállóhely körül épen a befelé haladó irányban, vagyis azon az oldalon, amelyen a közönség a vonatokra várakozni szokott, az időjárás viszon­tagságai ellen menedéket nyújtó hely nincsen: a területhasználati szerződés 11. §-a alapján felhívja a tanács a Budapesti közúti vaspályatársaságot, hogy e megállóhelynél egy jelenleg tartalékban levő vas­várócsarnoknak miként leendő elhelyezésére vonatkozó terveket mielőbb, legkésőbb azonban 30 napon belül mutassa be, hogy a várócsarnok még az ősz beállta előtt felállítható legyen. ÁLTALÁNOS RÉSZ. A segélyezés körül követendő eljárás dolgá­ban a polgármester 103.259/1914—1. szám alatt a következő rendeletet adta ki: Nem szükséges különösen hangsúlyoznom, hogy katonáink nagyobb megnyugvással vonulnak harcba a hazáért, ha tudják, hogy hátramaradt családtagjaik nem fognak szükséget szenvedni. Örömmel állapít­hatom meg, hogy úgy a hatóság, mint a társadalom e tekintetben is megtesz minden lehetőt. A hátra­maradt családtagok összeírása megindul és várható, hogy a törvényben biztosított állami segélyeket a pénzügyigazgatóságok már e hó végén folyósíthatják. A társadalom szintén megmozdult s minden rétege nagy arányokban vetekedik egymással az áldozat­készségben. De hogy a visszamaradt családtagokon addig is, míg a törvényes segély részükre folyósítható lesz, segíthessünk és hogy a háború által sújtott többi, gazdaságilag gyengébb polgártársaink bajait is orvo­solhassuk, szükséges, hogy a közigazgatási hatóságok is megtegyenek mindent k­ülönösen abban az irány­ban, hogy a társadalom áldozatkészsége útján be­gyűlő összegek gyorsan és célszerűen épen azoknak jussanak, akik a segítésre leginkább reá vannak szorulva. A kerületi elüljáró urakkal már többször tartott értekezleteken előadtam, hogy a székesfővárosban a segélyezés súlypontja a kerületi elüljáróságnál van. A kerületi elüljáróság úgy is mint helyi hatóság, de úgy is mint elsőfokú közjótékonysági és gyermek­védelmi hatóság leginkább van abban a helyzetben, hogy a kerületi elüljáróval az élén és a kerületi köz­jótékonysági bizottság bevonásával a kerületi társa­dalmi mozgalmak összes szálait összefogja és a ható­ság ez irányú tevékenységével összhangba hozza, hogy így a minden irányban hatalmasan megindult segítő akciót egységes és egészséges mederben vezesse. Nem is kétlem, hogy a kerületi elüljáró urak e tekintetben minden tőlük telhetőt már eddig is meg­tettek, de ezt az alkalmat is meg akarom ragadni, hogy a kerületi elüljáró urakat ebbeli, talán legszebb feladatuk teljesítésére lelkesen tovább is buzdítsam és figyelmüket különösen a következőkre felhívjam: 1. A kerületi elüljáróságok igyekezzenek akár hatósági, akár társadalmi pénzsegélyre vagy termé­szetben nyújtandó adományra jelentkezők kérelmét soron kívül, minden hosszadalmasabb várakozás nélkül meghallgatni és felvenni. Különösen kívánatos, hogy a szegényügyi előadói tisztet gyakorlott, polgár­társai iránt melegen érző szívű tisztviselő töltse be. Ha egymaga a munkát nem győzné, adjon melléje a kerületi elüljáró úr megfelelő kisegítő erőket, esetleg vegye igénybe a társadam részéről önként jelentkező és használható díjtalan munkaerőket is, sőt ha szük­ségesnek tartja, tegyen hozzám sürgősen előterjesz­tést, hogy a hiányzó munkaerőt máshonnan rendel­kezésére bocsássam. 2. A segélyre szorultak viszonyait az illetékes szegénygyám soron kívül vizsgálja meg s ha a szegénygyámok számának nagyobb mérvű szaporítása válnék szükségessé, intézkedjenek a kerületi elüljáró urak, hogy azok megfelelő számban kiegészíttessenek. Nem kétlem, hogy amikor fiaink a háború veszedel­meit szenvedik, tömegesen fognak jelentkezni erre a tisztségre alkalmas és megbízható polgárok. Ameny­nyiben szükségesnek mutatkoznék és a kerületi elüljárók egyike, vagy másika ez iránt hozzám előterjesztést tenne, hajlandó vagyok alkalmas szegénygyámok jelentkezése iránt a nagyközön­séghez felhívás útján is fordulni, mert az ügy érdekében kívánatos, hogy egy szegénygyám ne terheltessék túl vizsgálatokkal, hogy ekként a vizsgá­latok eredményesebbek és a szegények viszonyainak állandó figyelemmel kisérése minél éberebb, minél SZEMÉLYI ÜGYEK. A tanács Jaminszky László kezelőfőtisztet nyug­díjazta. A polgármester dr. Madzsar József főkönyv­tárost a könyvtárban végzett tennivalói alól való egyidejű felmentése mellett a tiszti főorvosi hivatal­hoz osztotta be, továbbá a fuvartelephez a nagy­mértékben megszaporodott adminisztratív teendők el­látására engedélyezett ideiglenes hivatalnoki állásra dr. Csergő Hugót alkalmazta.

Next