Fővárosi Közlöny, 1915 (26. évfolyam, 23-44. szám)

1915-07-09 / 35. szám

Hálás szívvel emlékezünk meg azokról, akik adományaik­kal úgy, mint az előző években, a lefolyt esztendőben is támogatták egyesületünket. Első­sorban Ő Felsége­s király ebben az esztendőben is kegyes volt megküldeni 400 koronás évi adományát. A székesfőváros közönsége 4000 koronát, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 200 koronát, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár 200 koronát, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület 400 koronát, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár 100 koronát, a Lánczy Leó-alap 1080 koronát, a Salgótarjáni Kőszénbánya részvénytársaság 100 koronát, s a Hungária műtrágyagyár részvénytársaság 100 koronát juttatott az egyesület céljaira. Alapjaink a folyó évben is gyarapodtak. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 200 koronával emelte alapít­ványát, ezenkívül a második balatoni telep javára tett, ingat­lanba is befektethető következő alapítványokról adhatunk számot: báró esetei Herzog Péter 5000 koronás, Milch Gyula emlékére barátai 2000 koronás, Salgó Ella 2000 koronás és a Ferencvárosi Torna Club 500 koronás alapítványokat tettek. Hálás köszönetet kell mondanunk a fővárosi sajtónak azért a meleg rokonszenvért, amellyel egyesületünk ügyét ebben az évben is magáévá tette és úgy cikkek közreadásá­val, mint adományok gyűjtésével állandóan támogatott." Az egyesület az értesítőkön a szegény iskolás­gyermekek pártfogóihoz a következő kérelmet intézi: „Ilyenkor, az iskolai nagy szünidő közeledtével, izgalommal számlálgatja a heteket, a napokat a sok kis diák. Már csak három, már csak két hét és itt a vakáció. Az édes vakáció. Mennyi gyönyörűségnek foglalatja ez a szürke szó ennek a sok kicsi ember­nek. A készülődés, az utazás, a falusi szabad élet, gondtalan játék erdőn-mezőn, a fürdés, a kirándulá­sok és a gyerek életének minden-minden boldogsága benne van ebben az egy rövid szóban. Ebben a sok jóban, sajnos, csak a tehetősebb szülők gyermekei részesülnek. Annak a sok ezer szegény sápadt kis­gyereknek, akit a szülője nem vihet nyaralni, mert nem telik, a vakáció legfeljebb az iskolai munkától való fölszabadulást jelenti, egyebet semmit. Itt lézeng egész napon át a nagyváros fülledt, levegőtlen utcái­ban s este még sápadtabban, tikkadtan, elcsigázva tér meg szomorú és egészségtelen otthonába. Szegény kis apróságok . . . Nekik még vakációjuk sincsen! Emberré serdülnek, ha elcsenevészedett szervezetüket meg nem öli a sok gyilkos gyermekbetegség, anélkül, hogy — ha csak rövid időre is — emberibb életet éltek volna. A Budapesti Szünidei Gyermektelep­ Egyesület immár egy negyedszázad óta fáradozik azon, hogy minél több ilyen szegény gyermeket juttasson hozzá a nyári üdülés örömeihez. Hogy vézna kis testüket megedzze és szervezetüket megerősítse. Ezalatt az idő alatt több mint 18.000 gyermek élvezte az egye­sület jótéteményeit. Ennek a költsége meghaladja a félmillió koronát. Bizalommal kérjük mindazokat, akik szeretik a gyerekeket és szánalommal vannak a szegény gyere­kek sorsa iránt, hogy legyenek kegyesek egyesüle­tünket ebben a munkájában támogatni. Akár úgy, hogy maguk is adnak és adományokat is gyűjtenek ismerőseik körében erre az igazán jó célra, akár úgy, hogy tagokat szereznek az egyesületnek. Minden korona egy napi üdülést jelent egy szegény gyermeknek. A Budapesti Szünidei Gyermektelep­ Egyesület nevében: Dr. Demjén Géza Csákányi Marx János, titkár. Rau Gottlob Gróf Edelsheim-Gyulay Lipót, pénztáros. (V., Arany J.­u. 29.) A Tabitha-egylet működése. A Tabitha-egylet működéséről a következő jelentést kaptuk: Midőn az egyetemes egyház elhatározta, hogy az Üllői­ úton lévő házában a „Luther Otthon"-ban sebesült katonák ápolására kórházat állít fel, a Tabitha-egylet a legnagyobb készséggel sietett fel­ajánlani segítségét. Előbb csak az ágyneműeket, azután a fehérneműeket, ruhákat, ágyakat is a maga gyűjtéséből ajánlotta fel. Mikor pedig a Vörös Kereszt-egyesület ajánlására a Tabitha-egylet egyik buzgó tagja, Láng Gizella úrnő lett a kórház főápoló­nője, az egyesület még az ápolással járó költségek fedezését is magára vállalta, és ezt 1915. január 1-ig fizette is. Az egylet 35 ágyat szerelt fel bőségesen minden szükséges tárgygyal. Ezt a működést augusztus 17-én kezdte és két hónapig naponta délután jöttek össze a hölgyek a munkára. A kórház felszerelése után folytatódott a munka és a tagok téli meleg ruhaneműek készítésével fog­lalkoztak, akkor is, minden az egylet októberben rendes működését megkezdte és folytatja míg annak szükségét látja. 1000 darab téli ruhaneműből a fővárosi katonai melegruha osztályba néhány 100 darabot adtunk, ott azonban tévedésből mint a Deák­téri magyar lelkészi hivatal ajándéka volt feltüntetve; továbbá itthon a felgyógyult és ismét hadba vonulók és az új behívott és szintén bevonuló katonákat lát­tuk el belőle. Azonfelül Raffay Sándorné úrnő v. t. közbenjárásával Mezőlaborcra és Artonácra 100—100 katona, Lukács Géza úr által a Kárpátokba 50 katona részére teljes melegruha felszerelést küld­tünk. Hét hadikórházba 536 darab fehérneműt készí­tettünk és küldtünk, a Vörös Keresztnek 100 darab párnahuzatot. A „Luther Otthon" kórházat április közepén fel­oszlatták, a felszerelés a Tabitha-egylet tulajdonába visszakerülvén, azt a részét, melynek a katonai kór­házakban hasznát vehetik, oda fogjuk adni (május­ban a XVI-as és XVII-es helyőrségi kórháznak adtuk). A harctéren lévő katonaság részére 505 doboz karácsonyi ajándékot küldtünk. Raffay Sándorné mint a Vasúti Missió bizottságnak a Tabitha-egylet által kijelölt alelnöke, 9 hónap óta a keleti és a nyugati pályaudvaron, üdítő szolgálatot teljesít a sebesült katonák érkezésekor. A hadbavonultak családjai és a háború folytán más okoknál fogva ínségbe jutottak közüle sokan a Tabithától, Raffay Sándorné úrnő útján kaptak és még folyton kapnak pénzbeli segélyt, melyet gyűjtésünkkor az egyház tagjai külön e célra adtak. A Tabitha-egyletnek háborús célokra az egyház tagjai körében eszközök­ gyűjtése és a pénznek hováfordítása. A gyűjtés összege 7956-64 K Kiadások: Luther-otthon kórház felszerelése és a ka­tonák meleg ruhanemű és egyéb szüksé­ges tárgybeszerzése 2063-51­0 Hozzájárulás a Vörös Kereszthez 20-— „ Luther Otthon ápolási költség 4 hóra . . . 1730-30 „ Hadbavonultak családjai és egyéb szűköl­ködők segélyezésére 1915. január l-ig. . 560-80., Ugyanazok segélyezésére május 28-ig . . . 742­63 „ Összesen. . 5117­74 K Jurenák Janka, egyleti titkár.

Next