Fővárosi Közlöny, 1915 (26. évfolyam, 23-44. szám)

1915-07-09 / 35. szám

HÍREK. ——••• A Fővárosi Községi Iskolák Évkönyve. — 1914—1915. — Most jelent meg a közoktatási ügyosztály kiadásá­ban a Budapest Székesfővárosi Községi iskolák Évkönyve az 1914—15-iki iskolaévről. A kilencszáz oldalas terje­delmű tekintélyes és értékes kötet tiszta képét adja annak a gyönyörű munkának, amelyet a közoktatási ügyosztály irányítása alatt a fővárosi községi iskolák a háború évében kifejtettek. Számszerű adatokkal látjuk bebizonyítva, hogy a háború nem bénította meg az iskolák működését s hogy az illetékes ténye­zők mennyire felismerték a helyzetet első perctől kezdve és mennyire tudtak alkalmazkodni a változott körülményekhez. A polgári társadalom legszebb tény­kedései közé tartozik mindaz, amit a székesfőváros hadba nem vonult tanerői az iskolai élet és a had­segélyezés terén egyaránt nyújtottak. Közleményeink vezető helyén közöljük dr. Déri Ferenc tanácsnoknak az Évkönyv elé írt bevezetését. Külön cikkünk részle­tezi az iskolák háborús jótékonyságát, az alábbiak­ban pedig adjuk az egész Évkönyv háborús részének kivonatos ismertetését: Az évkönyv első fejezete az iskolák helyiségé­ben beállott változásokkal foglalkozik. Ezek a válto­zások a helyiségeknek katonai célokra való átenge­dése következtében váltak szükségessé. 173 elemi, polgári fiú- és leány, felsőbb leány, főreál és felső­kei eskedel mi iskolaépület közül augusztus és szep­tember hónapokban 120 volt elfoglalva. Ezeknek a helyiségeknek mintegy a fele októberre felszabadult és így csak 58 iskola volt kénytelen idegen iskola­épületekben vendégeskedni. Az iskolák működéséről szólva, kifejti az év­könyv, hogy a háborús évben intenzív és benső­séges volt az iskolák belső élete és mindenki kivette részét a nagy munkából. A főváros valamennyi isko­lája fennállott és az, hogy az osztályok létszáma 414-el apadt, csak összevonásokra vezethető vissza, nem pedig arra, mintha bármilyen csökkenés állott volna be a tanítás terén. Felsorolja ezután a könyv a kisdedovókban, elemi iskolákban, polgári fiúiskolákban, polgári leány­iskolákban, felsőbb iskolákban, iparostanonc, keres­kedőtanonc és gazdasági iskolákban kifejtett tevékeny­séget, amely a rendkívüli viszonyokhoz alkalmazkodva, teljes mértékben feleltek meg hivatásuknak. Az évkönyv ezután áttér a tanszemélyzet hábo­rús helyzetére. A székesfőváros tanítóságának és ta­nárainak nagyrésze fegyveres szolgálatot teljesít. Bevonult a háború elején összesen 620 tanár és tanító, a férfi tanerőknek mintegy ötven százaléka. Ezeknek munkája tehát az itthonmaradottakra hárult. Június­ban, tehát a tanév végével a bevonult tanerők száma 650-re szaporodott. Itt kitér az évkönyv a derék hadbavonult tanítók és tanárok katonai működésére és megelégedett büszkeséggel konstatálja, hogy a harctéren is megállották a helyüket. Sajnos, vesztesé­gek is érték az iskolákat, amelyeket a következőkben közlünk: Elestek a főreál, főgimnázium, felsőkereskedelmi és felsőbbleányiskolák tanárai közül: Görög Emil dr. póttartalékos, állítólag az északi harctéren fejlövés következtében, Lányi János dr. főhadnagy, 1915. február 2-án az északi harctéren, Schey Bódog hadnagy, szemtanúk szerint 1914. augusztus 26—28-án a komarovi csatában, Zalai Béla dr. Omszkban (Szibéria) mint orosz fogoly, kiütéses tífuszban; az elemi- és iparotanonciskolák tanítói közül : Fischer Miksa a Kárpátokban, Georgi József Chirovnál, Galiciában, Szendröi Dezső tüzérhadnagy Kattarónál. Megsebesültek 68-an, megbetegedtek 15-en, eltűntek 12-en és hadifogságba jutottak 27-en, kitün­tetést 11 -en kaptak. A hadbavonult tanerők óráinak legnagyobb részét az itthonmaradottak vállalták ingyenesen magukra s ezzel megkímélték a fővárost a helyette­sítésekkel járó nagy kiadástól és biztosították a bevonultak családjainak járó jövedelmet. így történt, hogy egy-egy tanár, illetve tanító heti 32—36, sőt 40 órát is tanított. Itt megemlékezik a könyv a székes­főváros tanszemélyzetének arról a dicséretreméltó búzgalmáról, amelyet akkor is tanúsított, amikor a háború kitörésekor önként jelentkezett külön­böző munkálatok elvégzésére. Ilyenek voltak a városi tisztviselők helyettesítése irodai munkákban, választójogi írás-olvasás vizsgák tartása, kórházi munkák és ápolás, szociális és jótékonysági munkák, szegény gyámságok elvállalása, munkaműhelyek szer­vezése és vezetése. Itt megemlíti a könyv a székes­fővárosi leányiskolák Vöröskereszt bizottságát, amely a fővárosi tanítónők javarészét egybegyüjtötte; külön­böző egyesületi munkaműhelyeket, ahol a székes­fővárosi leányiskolák tanítónői, mint különböző társadalmi egyesületek tagjai résztvettek a műhelyek szervező és rendező munkájában; és végül az iskolai műhelyeket. Az évkönyv ezután a háborúra vonatkozó elő­adások és felolvasásokról és az iskolák irodalmi működéséről emlékszik meg, utal arra, hogy tan­testületi értekezleten, iskolai ünnepélyeken és a tan­órák alatt is minden alkalmat megragadtak a tan­erők, hogy a háborúval kapcsolatosan felvetett kér­déseket megvitassák s a tanulókat tájékoztassák. A hadikölcsön körül kifejtett tevékenységről megemlékezvén, statisztikát közöl a könyv, amelyből kitűnik, hogy az iskolák derekasan kivették részüket a kölcsön jegyzésből. Az iskolák hadsegélyző munkájáról szóló feje­zetben a könyv felemlíti, hogy úgy a leány-, mint a fúiskolák válvetve dolgoztak a hadimunkákon. A leányiskolák növendékei fehérneműt és téli kötött ruhaneműeket készítettek; a fúiskolák cserkészcsa­patai a kihordást, közvetítést, gyűjtést, hírvivés stb. látták el. Az iskolák hadsegélyző munkájához tarto­zik még a mezei és keztészeti munka is, amely úgy nevelési, mint egészségi szempontból nagy hordere­jűnek mondható. Nagyon megindító ezután a fejezet után annak a méltatása, hogy mint vette ki részét tanulóifjuságunk a katonák karácsonyából. Hogy gyűjtöttek, szorgoskodtak és dolgoztak a gyermekek, hogy távol küzdő hőseinknek méltó karácsonyi ün­nepük legyen. A könyv első részének utolsó fejezete arról szól, hogy a háború mint tükröződik vissza a gyer­meklélekben. Mélyreható tanulmány ez a fejezet,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék