Fővárosi Közlöny, 1915 (26. évfolyam, 45-67. szám)

1915-09-10 / 45. szám

ÁLTALÁNOS RÉSZ. — A közigazgatás 1915. év első félévi állapotá­ról a közigazgatási bizottsághoz intézett jelen­téseket a következőkben közöljük: I. A polgármester jelentése. Tekintetes Közigazgatási Bizottság! Az 1876. évi VI. törvénycikk 64. §-a értelmében a közigazgatás állapotáról teendő és a nagyméltóságú m. kir. belügy­miniszternek 1914. évi november 13-án 4869—11. szám alatt kelt körrendeletében szabályozott félévi jelentést az 1915. év első feléről következőkben terjesztem elő. A több mint egy esztendeje tartó háborús állapot a közigazgatás számos ágában igen nagy munka­szaporulatot okozott, azonban dacára annak, hogy a fővárosi alkalmazottak tekintélyes része katonai szol­gálatra vonult be és helyettük gyakorlatlan munka­erőket kellett alkalmazni, említésre méltó fennakadás sehol sem fordult elő. Több irányban mutatkoztak ugyan hiányok, ezek orvoslására azonban majd csak a háború befejezése után fogom az illetékes körök figyelmét felhívni. II. Az árvaszék elnökének jelentése. Tekintetes Közigazgatási Bizottság! Hivatko­zással folyó évi augusztus 12-én 4427/kbg. szám alatt kelt felhívásra az 1876. évi VI. törvénycikk 64. §-a értelmében a m. kir. miniszterelnökhöz teendő jelentéshez a székesfővárosi árvaszéknek az 1915. évi I. félévi működésről a következőket jelentem: Buda­pest székesfőváros árvaszékének 1915. év I. felében: 1. Hány gyámhatóság alatt álló kiskorú és gondnokolt volt 1915. június 30-án ? 2234 vagyonnal bíró, 4502 vagyontalan kiskorú, 675 vagyonnal bíró gondnokolt, 2062 vagyontalan gondnokolt, 9945 atyai hatalom vagy t. és t. gyámság alatt álló vagyonos kiskorú, 24.379 t. és t. gyámság alatt álló vagyontalan kiskorú, 2034 számadó törvényes képviselő. 2. Hány beadvány iktattatott 1915. július 30-ig? 48.338. 3. Hány elintézetlen ügydarab volt az árva­széknél 1915. június 30-ig? 6502. 4. Az árvaszéki kiadónak hátraléka 1915. június 30-ig nem volt. 5. Hány gyám (esetleg atya is) s gondnok van hátralékban az 1915. s ezt megelőző évekről? Nincs hátralék. 6. Az árvaszék kiutalta-e mindazoknak, akik a gyámhatóság alól felszabadultak, pénzeit és pénz­értékeit, amennyiben részükre a gyámpénzt kezel­tették? Kiutalta. III. A tiszti ügyészség jelentése. Tekintetes Közigazgatási Bizottság! A székes­főváros közigazgatásának menetéről szóló félévi jelen­tés tárgyában 1915. augusztus 12-én 4427/1915. kbg. szám alatt hozott rendeletére jelentem, hogy a tiszti ügyészi hivatal működése köré­ben felemlítésre méltó oly mozzanatok, valamint tör­vényhozási, kormányhatósági vagy törvényhatósági intézkedést igénylő oly kérdések, amelyek a közigaz­gatási bizottság félévi jelentésének tárgyát képezhet­nék, az 1915. év első felében nem merültek fel. IV. A tiszti főorvosi hivatal jelentése. Tekintetes Közigazgatási Bizottság! A székes­főváros 1. közigazgatási bizottságának e hó 12-én 4427/1915. kbg. sz. a. kelt határozata alapján az 1915-ik év I. felére vonatkozó szakelőadói jelenté­semet az alábbiakban van szerencsém tisztelettel bemutatni. Azok a közegészségügyi szükségleteink, amelye­ket a tiszti főorvosi hivatal évek hosszú sora óta hangoztat, csaknem változatlanul most is fennállanak, sőt növekedtek, így: 1. Az ön- és közveszélyes elmebetegek elhelyezése jóformán minden egyes esetben csak a legnagyobb nehézségekkel sikerül; néha pedig egyáltalában nincsen módunkban az ily szegény beteget kórházba juttatni, mert nincs számára férőhely. Ezen a tarthatatlan helyzeten sürgősen segíteni kell, miért is kérem és javaslom, hogy e nehéz, — a személyi és vagyoni biztonságot szüntelenül fenye­gető — közegészségügyi ártalom haladéktalan meg­szüntetésére a belügyi kormány sürgősen felkeressék, annál is inkább, mert az ön- és közveszélyes elme­betegek elhelyezése állami feladatot képez, továbbá, mert a népesség szaporodásával természetszerűen ezek a bajok is egyre gyakoriabbak lesznek. 2. Közkórházaink elégtelensége miatt gyógy­intézeti ápolásra nem szoruló, de nem fertőző bajos szegény beteg polgártársainkat alig vagyunk képesek minden esetben korosztályainkon elhelyezni; miért is közkórházaink építését ezúttal is sürgősnek kell jeleznem. 3. Súlyosbítja közkórházaink bajait az, hogy ezekben az ágyak igen nagy számát hosszú időn keresztül — ápoldába és nem kórházba való — idült és gyógyíthatatlan bajban szenvedő betegeink fog­lalják el. Ez csak akkor fog megszűnni, ha számukra egy nekik megfelelő ápoldát építünk. 4. Elaggott és munkaképtelenné vált szegényeink illetékességi helyükre való igen késedelmes elszállí­tása és a helybeliek egyre növekedő száma miatt szegényházaink zsúfoltak, elégtelenek. Szegényházi ápoltjaink egy részének a kamara­erdőbe történt kitelepítése, tekintettel arra, hogy ott viszonylag kevés ápoltat tudunk elhelyezni, csak pillanatnyilag segített a bajon. Ennek következtében egy megfelelő méretű szegényház építésének hangoztatását szükségesnek tartom. 5. Tuberkulotikus szegény betegeink elhelyezése és kezelése hasonlóképen állandó nehézségbe ütközik, sőt a háború miatt fokozódott, részint azért, mert a polgári kórházak ágyainak egy részéről kiszorította őket a sok beteg és sebesült katona, részint pedig azért, mert az orvosok bevonulása miatt a dispensairek is csaknem teljesen megszüntették egy időre műkö­désüket. E bajok csökkentésére az eddigi dispen­sairek visszaállítása és újak létesítése hova tovább, egyre égetőbb szükséget képez. Ezen kívül pedig tuberkulotikus betegeink szá­mára minél több férőhelyet kell létesítenünk e célra szolgáló korosztályainkon. Már most megállapítható u. i., hogy az új szt. János kórházi tüdőbeteg osztály egyedül épen nem lesz képes az összes tüdővészes betegeket befogadni. Ez okra tekintettel, építendő új kórházainknál szintén nem lesz elkerülhető külön nagyobb tuberkulotikus, úgy belgyógyászati, valamint sebészeti osztályok létesítése.

Next