Fővárosi Közlöny, 1918 (29. évfolyam, 32-61. szám)
1918-10-15 / 50. szám
dalcsarnokok) ahol az előadás tartama alatt ételt és italt szolgáltatnak ki és a dohányzás meg van engedve. 6. A jegypénztárak előtt nagyobb csoportoknak torlódását meg kell akadályozni. 7. A rendőrileg engedélyezett tánchelyiségek október 5-től 13-ig zárva tartandók és ezen időtartam alatt a alsóbbrendű italmérési helyiségekben külön táncengedélyek nem adhatók ki. Erről főkapitány urat rendeletemnek közhírré tétele és annak szigorú foganatosítása végett értesítem. Budapest, 1918. évi október 4-én. Gál államtitkár. Ezt kötelességének tartotta bejelenteni. (Helyeslés.) Amint látja, a belügyminiszter a megfelelő intézkedéseket már megtette a gyógyszerek kiszolgáltatására nézve. Majd közvetlenül erre a rendeletre való hivatkozással meg fogják keresni a gyógyszerforgalmi kirendeltséget. Ami Boros bizottsági tagnak a vasutak forgalmának korlátozására vonatkozó indítványát illeti, ez is egy eszme. Ha kevesebben jönnének ide, talán kisebb lenne tényleg a fertőzés és vele a megbetegedések száma. A keresztülvitelét azonban rendkívül nehéznek tartaná. Hiszen remélhetőleg ez a járvány csak nem fog hónapokig tartani ?! Dr. Boros Ernő: Nem tudjuk. Elnök: Igaz, nem tudják, de reméli, hogy nem fog a járvány olyan méreteket ölteni, amely ilyen hosszú időre húzná ki a tartamát. Egyet azonban megjegyez: ha csak hatósági engedéllyel lesz lehetséges utazni, akkor ott lesz majd a tolakodás, ahol az igazolványokat kiosztják. Nincs semmi akadálya annak, hogy ez az eszme is bejelentessék a minisztériumnak, mint egy olyan expediens, amely szintén hivatva volna a járvány terjedését meggátolni. Mindenesetre sok mindenféle okból jó volna az utazásokat a nagyvasutakon csak úgy, mint a közvasúton csökkenteni, hogy ne felesleges módon utazzanak ide-oda az emberek. Ma azonban, mint a főorvos igen helyesen mondotta, az emberek kénytelenek élelmiszerek után szaladgálni nemcsak Pesten, hanem a városon kívül is. Ehhez hozzájárul, hogy a kórházakban lévő katonákat a hozzátartozóik meglátogatják. De rendkívüli módon szaporítják a forgalmat maguk a katonák is az ő szabadságra szaladgálásukkal és a katonai hatóságok, minthogy ide-oda helyezik a csapattesteket. A helyzet valósággal kétségbeejtő. Azért nem is győzik szaporítani a kocsik számát, mert motorok nem állnak rendelkezésre. Értesülése szerint például a bécsi villamos vasútnál is a legnagyobb bajok vannak, mert nem lehet motorokat beszerezni, pedig azok nem tartanak örökké, hiszen a háború ötödik évében vannak; ilyenkor rendes viszonyok közt már mindig új motorok álltak rendelkezésre. Ma nem lehet ilyeneket kapni, mert például rézhuzalok kellenek hozzá, s hol lehet ma rézhuzalhoz jutni? A kocsik szaporításáról egyáltalán nem lehet szó, hanem inkább a csökkentéséről. Könnyű azt mondani, hogy tessék a kocsikat szaporítani, de honnét ? Ezen nem tudunk segíteni. A sajtó volt olyan szíves felhívni a közönséget, hogy ne utazzanak, de hiába: ma már más az emberek erkölcsi felfogása (Úgy van !), még önmaguk irányában is máskép gondolkoznak, mint a háború előtt; az emberek valósággal kivetkőztek normális érzésükből és gondolkodásukból. Ma már nem bír rájuk hatással más, mint hogy ha rendőröket állítanak oda, hogy a kocsik oldaláról lecibálják őket. A kalauznőkkel lehetetlen a rendet fenntartani, mert azokat félrelökik. Kezdetben néhányszor megpróbálnak erélyesen fellépni, de akkor olyan gorombaságokban részesülnek, hogy azontúl inkább félreállnak. Dr. Halniss Géza: A tisztifőorvos említette, hogy tömegesen, illetve csoportosan jelentsék be az influenza-eseteket. Erre vonatkozólag a rendelet azt mondja, hogy mindenki a saját betege illetékes kerületi elüljáróságánál teszi meg a bejelentést, így megtörténhetik, hogy az orvosnak tizenöt bejelentést kilenc kerületben kell esetteg eszközölnie. Nem volna sokkal célszerűbb, ha a tiszti főorvosi hivatalhoz küldenénk a csoportos bejelentést? Elnök: Helyes. ^ Dr. Halniss Géza: Akkor nem kellene a bejelentéseket külön konvertázni és szétküldeni egyszerűen a tiszti főorvosi hivatalhoz jelentenénk be valamennyit. Elnök: Azt hiszi, a tiszti főorvosnak nincs kifogása ez ellen. Majd így adják ki a rendeletet a kumulatív bejelentésekre vonatkozólag, hogy amenynyiben ilyen a kerületekbe érkeznék, azt onnét küldjék be a tiszti főorvosi hivatalba. Dr. Halniss Géza: Másik kérése az volna, hívják fel a sajtó képviselőit, ne ijeszgessék a közönséget az olyan esetekkel, mint a tegnapi is, ahol a hirtelen halált nem spanyol influenza okozta. Az Est-ben is, egy másik lapban is benne volt, hogy a mentők spanyolnáthát konstatáltak. Ez egy képtelen dolog, amivel csak a közönséget ijesztgetik. A harmadik kérése illetve kérdése az volna, hogy az úgynevezett egézségőrök miért járnak az influenzás betegek lakására. Éppen tegnap történt ilyen eset egy pánciensének, egy kúriai bírónak lakásán. Ez az egézségőr esetleg egy skarlátos betegtől jöhet és szépen becipeli a bacillusokat a betegszobába. Elég baj, hogy az orvosoknak kell egyik ragályos betegtől a másikhoz járni, még az egézségőr is odajön és ott tudakozódik. Erre nézve is kérne intézkedést, hogy az egézségőrök ne tudákoskodjanak és ne mászkáljanak be a betegek szobájába. (Helyeslés.) Dr. Szabó Sándor tiszti főorvos. Nagyon helyes volt, amit a kumulatív bejelentésekkel kapcsolatban említett Wermnesz bizottsági tag, hogy tudniillik a bejelentés a tiszti főorvosi hivatalhoz történjék. A kerületeknél való bejelentés, minthogy ott úgyis csak statisztikai feldolgozásról van szó, nem szükséges. Ami pedig az egészségőröket illeti, azoknak első kiképzésével ő volt megbízva, ő állított össze a számukra egy katekizmust, amelynek első pontja így szól: az egészségőr a beteg lakásába be nem lép. Ezeknek az a feladatuk, meggyőződni, kint van-e a vörös cédula, másodszor a házmesternél konstatálni, hogy a fertőző betegek hozzátartozói nem járnak-e iskolába, hivatalba stb. Ma azonban az egészségőrök majdnem mind katonák, helyettük ideiglenes szolgák vannak alkalmazva és az ilyeneknél természetesen mindig fordulnak elő bajok. Nagyon kérné a polgármestert, intézkednék aziránt, hogy minden tisztiorvosnak legyen meg az egészségőre vagy legalább egy megbízható szolgája. Hiányozhat annak a keze is, csak a lábai legyenek jók, hogy tudjon eleget járni. (Helyeslés.) Dr. Winhardt János: Csak a betegeknek a kórházakban való elhelyezéséhez akar hozzászólni. Ismeretes, hogy Budapest székesfőváros közkórházainak ágyszáma már rendes viszonyok közt is elégtelen volt, mégis ugyan nem kis erőmegfeszítéssel sikerült