Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-05-28 / 12. szám

Budapest székesfőváros tanácsának az 1920. évi VIII. t.-c. alapján a törvényhatósági bizottság hatáskörében 1920. évi május 19-én (szerdán) d. u. 4 órakor az­­újvárosháza I. emeleti üléstermében tartott ülése. Elnök: dr. Sipőcz Jenő kormánybiztos, h. főpolgármester. Jegyző: Bukovszky Viktor tanácsnok. Elnök: A Budapest székesfőváros törvényható­sági bizottsága hatáskörében tartandó tanácsülést megnyitom. Felkérem a jegyzőkönyv hitelesítésére Folkusházy Lajos alpolgármester és Rényi Dezső tanácsnok urakat. Üdvözlöm a 1. tanács tagjait abból az alka­lomból, hogy a törvényhatósági bizottság hatásköré­nek gyakorlására első ízben ülnek össze. Én ebben igen fontos tényt látok, mert ezzel a jogfolytonos­ság felé jelentős lépést tettünk és hogyha a köz­gyűlés, a törvényhatósági bizottság nem is volt ösz­szehívható, megvan a remény arra, hogy a Buda­pest székesfőváros egész lakosságának bizalmából összeülendő új közgyűlés nemsokára össze fog ülni és akkor a jogfolytonosság teljes mértékben helyre lesz állítva. Amidőn ezt a tényt nagy örömmel üdvöz­löm és ebben a forradalom khaoszából való kive­zető utat látom és ezt, mint a jognak diadalát üdvöz­löm, egyúttal szomorú kötelességem rámutatni arra a jogtalanságra, amelyet a győztes nagyhatalmak ezen sokat szenvedett, szegény ország ellen a béke címén elkövetni akarnak. Országunkat szét akarják szaggatni, gazdasági életét tönkre akarják tenni. A béketervezetnek megszületése is arculcsapása volt a jognak, ki volt zárva a megértésre törekvő tár­gyalások lehetősége és így az eredmény sem lehe­tett más, mint súlyos jogtalanság. Nem jelent vigaszt ránk nézve az, hogy a győztes nagyhatalmakat ígéreteik kötik az eredeti javaslat megtartására, sem pedig az, hogy réseket is hagy a tervezet, ahol a jobb belátás szelleme esetleg be tud surranni a rideg betűk közé. Ez ellen a jogtalanság ellen történelmi jogunk és igazságunk tudatában óvást emelünk! Nem tudom, hogy az illetékes tényezőknek mi lesz az elhatározása ebben a kérdésben, de meg vagyok róla győződve, hogy ha a béke­okmány aláírására határozzák magukat, erre csak ellenállha­tatlan kényszer fogja őket rábírni. Bármint álljon is azonban a helyzet, szent, szilárd hitem és meggyő­ződésem — és azt hiszem, valamennyiünknek a meggyőződése — hogy a négy folyó és hármas halom országa a természeti erők változhatatlan és kikerülhetetlen törvénye folytán vissza fogja nyerni azt az épségét, amint azt, amelyet őseinktől örököltük. Mielőtt áttérnénk a tárgysorozatra, még egy-két szóval akarom vázolni azokat a szempontokat, ame­lyek engem eljárásomban vezetni fognak. Engem ezen a helyen az országnak a magyar királyi kormány által képviselt érdeke, a székesfőváros iránt érzett mélységes szeretet és a jognak s az igazságnak tisztelete fog vezérelni. Feladataink vilá­gosan állnak előttünk: az első a jogfolytonosság helyreállítása és az erre való közös munkálkodás, továbbá a keresztény nemzeti gondolatnak a főváros intézményeinél való biztosítása, a főváros, pénzügyi és gazdasági helyzetének javítása, a főváros tiszt­viselői és alkalmazotti kara jogos érdekeinek támo­gatása. Átmenetről lévén szó, valamely részletes pro­grammot adni korai volna és így csak példakép akarom megemlíteni, hogy igen fontos feladatnak tartom azt, hogy az ipari és kereskedelmi érdekelt­ségnek az a része, amely nemzeti alapon tömörül, a főváros vállalkozásaiban az időkhöz képest és a mi szomorú viszonyainkhoz képest is azt a helyet és érvényesülési lehetőséget nyerje, amely őt megilleti; a főváros adminisztrációját és háztartását illetőleg pedig a céltudatos takarékosságot vallom eszményül és ily irányban fogom a főváros háztartását tör­vényadta jogom és kötelességem értelmében ellen­őrizni. Ellensége vagyok és leszek minden destruktív irányzatnak és támogatója a keresztény nemzeti esz­mének Ezek azok a feladatok, mélyen tisztelt uraim, amelyek előttünk állnak, a siker titka azonban az, hogy a magyar királyi kormánynak a szervei, valamint az önkormányzati szervek mennyiben tudják meg­érteni egymást és a harmonikus összműködést meg­találni. Én a magam részéről azon leszek, hogy ezt a harmonikus összműködést biztosítsam és ugyanezt kérem a mélyen tisztelt tanácstól is. Én azt hiszem, hogy ilyen együttműködés mellett sikerülni fog e nehéz kérdéseket megoldani és a mi jövő működésünkre ily szellemben Isten áldását kérem. Dr. Bódy­­ Tivadar polgármester, Méltóságos Kormánybiztos Úr! Hálásan köszönöm az egész tanács nevében a Kormánybiztos úr szíves üdvözlő szavait és biztosítom arról, hogy azok bennünk megértő visszhangra találnak. A tanács, amely most átmene­tileg a törvényhatósági bizottság hatáskörének a gyakorlásával van felruházva, komoly tudatában van a reá háruló nagy feladatoknak és nagy felelősségnek, de megnyugtatja az a tudat, hogy a méltóságos kormánybiztos úrnál, akinek egész múltja a főváros közigazgatásában gyökerezik, megértésre és támoga­tásra fog találni. Biztosítom a Kormánybiztos urat, hogy a tanács, amelynek lelkiismeretes kötelesség­tudását annyira próbára tették az utolsó esztendők súlyos viszontagságai, mélyen át van hatva azoktól az eszméktől, amelyek közéletünk egész folyamán megnyilatkoznak és egész törekvésünk arra fog irányulni, hogy addig is, amíg a főváros önkormány­zatának a szerve véglegesen megalakul, a főváros ügyeit úgy intézzük, hogy a polgárság összességének javát szolgáljuk. Egész lelkemben meg vagyok győződve arról, hogy a kormánybiztos úr támogatni, méltányolni, elősegíteni fogja ezeket a törekvéseinket, aminthogy mi is minden tekintetben megértő érzéssel leszünk segítőtársai abban a nagy munkában, amelynek végre­hajtása, megoldása a kormánybiztos úr feladatához tartozik.

Next