Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

a falunak udvarolunk mi, városi emberek, akik drága pénzen fizetjük meg a falunak termékeit (Maguk kezdték! — a jobboldalon.), amikor az adózásra nézve a városi polgárság teljesíti a legnagyobb mértéket, amikor, csak legyünk őszinték (Hol a hadiadó? — a jobboldalon.), az államnak a legnagyobb kölcsönt a városi polgárság adta, a hadikölcsön jegyzését ez teljesítette... Ereky Károly: Csak a dolgozók. Dr. Gál Jenő: A dolgozó város, ha így jobban tetszik. Ereky Károly: Majd megharagszanak a kis­gazdák ezért! Dr. Gál Jenő: Én közgazdasági szempontból tárgyalom ezt a kérdést és nem akarok ebben a teremben politikával foglalkozni. Ereky Károly: Miért kezdte ? Dr. Gál Jenő: Magyarországon az volt a leg­nagyobb baj, hogy nagyon sokan éltek a politikából és nem éltek a politikának. A politikából élni könnyű mesterség . . . Ereky Károly: Nem mondhatnám. Tessék képviselőnek lenni 3000 korona havi fizetéssel! Dr. Gál Jenő: . . . azonban gazdasági kérdések megoldása sokkal elsőbbrangú és fontosabb. Már most,­­amikor azt látom, hogy míg Bécstől kezdve jelenték­telenebb városok is, úgymint Galac, Passau, Pozsony memorandumokkal, küldöttségekkel ostromolják a párisi nemzetközi Dunabizottságot, elárasztják min­denféle összeállított kereskedelmi és gazdasági statiszti­kákkal, addig a székesfőváros összetett kezekkel nézi, hogy más városok e nemes versenyben részt vesznek, mi pedig rábízzuk az állam egyetlen kiküldöttjére. (Nagy zaj.) Sokkal fontosabb, hogy minden képes­ségünkkel, tudásunkkal és minden rendelkezésünkre álló adattal mi is menjünk oda és tárjuk fel Buda­pestnek elengedhetetlen szükségét ahhoz és Európa érdekét szolgáló nagy tevékenységet mutassunk­, hogy Budapestnek a nemzetközi Dunabizottság székhelyévé való tétele Európa közérdekét képezi. (Helyeslés mindkét oldalon.) Szabadjon figyelmükbe ajánlani, mélyen tisztelt közgyűlés, hogy már a 80-as években akadt magyar közgazda, egy, a politikai életben is szerepet játszó kiváló egyéniség, aki a nemzetközi tanácskozásokon sokat képviselt bennünket és miniszteriális fóliánsok beszélnek arról, hogy tudással és hozzáértéssel kép­viselt bennünket, báró Lers Vilmos könyvet írt arról, hogy a Dunára vonatkozó nemzetközi jogállapotot hogyan kell megoldani és csoda, hogy már a 80-as években támadt visszhangja annak, hogy tenni kel­lene valamit, hogy Budapestre kell irányítani a dunai szállítmányozási érdekek központját, már akkor kiváló miniszteriális tisztviselők memorandumokat dolgoztak ki arra, hogy az átmenet forgalmában bizonyos pil­lanatnyi stabilitás keletkezzék itt Budapesten, nyugat­ról kelet felé, délről a Duna folyása szerint felfelé Passauon át, mindenütt mint csomópont jelentkezzék Budapest. Akkor, amikor az a kérdés oly égetően súlyos, mi fund­atorokként ülünk itt, nem teszünk semmit, a választás apróságai fölött veszekedünk. . . Ereky Károly: A választást csak muszáj meg­csinálni. Dr. Gál Jenő: De nem muszáj húzni a válasz­tás módját úgy, hogy a kijelölő választmány dikta­tórius jogokat gyakorol. Ereky Károly: Azelőtt nem gyakorolt? Dr. Baracz Marcell: Nem gyakorolt soha. Soha! Dr. Gál Jenő: Mélyen tisztelt többség! Kegyes­kedjenek tudomásul venni azt, hogy mi ezen az oldalon vigasztalódunk, mert szerény megjegyzésem, hogy nem tart sokáig ez. (Nagy taps balról. Zaj és viharos ellentmondások a jobboldalon.) Ereky Károly: Mire alapítja ezt? Dr. Baracs Marcell: Az ország életének fenn­tartására ! Dr. Gál Jenő: A kijelölő választmány azon magatartására, amely a közszolgálatnak és a köz­erkölcsöknek fenyegetése. Dr. Ereky Károly: Ha nem tévedek, hat évre választunk. Dr. Fereki Béla: Téved! Nem hat évre válasz­tunk. Majd megváltoztatjuk! (Közbeszólások a bal­oldalon. Majd elválik, mennyi időre!) Dr. Wulf Károly: Maga fogja megváltoztatni! Maga ? (Egy hang jobbfelől: Jönnek talán a vörösök?) Hallatlan ! (Nagy zaj.) • Dr. Ereky Károly: Aki haragszik, annak soha nincs igaza. Szalay Gyula: Minden eszközt felhasználnak, hogy bennünket csipkedjenek. Dr. Gál Jenő: Ha a gondolat tetszik, akkor hálás köszönettel venném, ha nem csak szemre­hányásokkal, hanem bizonyos komoly hozzászólások­kal is támogatnák e gondolatnak fruktifikálását. Mert nem elég a rózsát csak megszagolni . . . Dr. Joanovits Pál: Hanem le is kell tépni ? Dr. Gál Jenő: Hanem ennek díszül feltűzésé­nél (Egy hang a jobboldalon: De csak úgy, ha vö­rös !) és a főváros díszítésénél is segédkezni kell. (Közbeszólások a jobboldalról: Ott leszünk!) Ha Önök azt várják állandóan, hogy a gondolatokat mi adjuk . . . (Viharos zaj a jobboldalon.) Dr. Ereky Károly: Hogy lehet ilyet mondani, Ön egyenesen terrorizálja a többséget, mikor azt mondja, hogy itt nincs gondolat! Dr. Gál Jenő: A mélyen tisztelt képviselő úr a legnagyobb kitüntetést most adta meg ennek a párt­nak, amikor egyik szerény tagjáról feltételezi, hogy a többséget terrorizálja. Dr. Ereky Károly: Csak akarják, de nem tudják! Dr. Gál Jenő: Ez nem az első eset . . . (Nagy zaj.) Ereky Károly: Hogy lehet azt mondani a har­madik vagy negyedik közgyűlésen, hogy állandóan Önök hoznak eszméket. Egy év múlva majd mond­hatnák. (Egy hang: Halljuk már a Dunát!) Dr. Gál Jenő: Nem az első eset, történt már, hogy a kisebbség legyőzte a többséget és ha ez a győzelem azzal az erővel történt, amelyet Ön (Ereky felé) tulajdonít neki, mélyen tisztelt bizottsági tag úr, a gondolat erejével, akkor megleszünk elégedve a győzelemmel. (Taps balról. Közbeszólás jobbról: így provokálni egy többséget még nem láttam!) Foglalkozzunk tisztelt uraim, most már azzal a kérdéssel (Zaj.), mit jelent Budapest számára az, hogy itt lenne a nemzetközi Dunabizottság székhelye. Tulajdonképen nem kellene megbántanom a tisztelt bizottsági tagokat azzal, hogy ezt bővebben indo­kolom. (Zaj.) Ereky Károly: Hagyja ezt kérem, én már egy évvel ezelőtt tárgyaltam erről Troubridge admirális­sal! (Felkiáltások balról: Még sincs eredménye!) Hát ez nem rajtam múlik! (Zaj: Halljuk!) Dr. Gál Jenő: A­helyett, hogy tárgyalt egy évvel ezelőtt a generálissal, most Önnek ott kellene lennie a színhelyen és dolgoznia azért, hogy a főváros ezt megkapja!

Next