Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
a falunak udvarolunk mi, városi emberek, akik drága pénzen fizetjük meg a falunak termékeit (Maguk kezdték! — a jobboldalon.), amikor az adózásra nézve a városi polgárság teljesíti a legnagyobb mértéket, amikor, csak legyünk őszinték (Hol a hadiadó? — a jobboldalon.), az államnak a legnagyobb kölcsönt a városi polgárság adta, a hadikölcsön jegyzését ez teljesítette... Ereky Károly: Csak a dolgozók. Dr. Gál Jenő: A dolgozó város, ha így jobban tetszik. Ereky Károly: Majd megharagszanak a kisgazdák ezért! Dr. Gál Jenő: Én közgazdasági szempontból tárgyalom ezt a kérdést és nem akarok ebben a teremben politikával foglalkozni. Ereky Károly: Miért kezdte ? Dr. Gál Jenő: Magyarországon az volt a legnagyobb baj, hogy nagyon sokan éltek a politikából és nem éltek a politikának. A politikából élni könnyű mesterség . . . Ereky Károly: Nem mondhatnám. Tessék képviselőnek lenni 3000 korona havi fizetéssel! Dr. Gál Jenő: . . . azonban gazdasági kérdések megoldása sokkal elsőbbrangú és fontosabb. Már most,amikor azt látom, hogy míg Bécstől kezdve jelentéktelenebb városok is, úgymint Galac, Passau, Pozsony memorandumokkal, küldöttségekkel ostromolják a párisi nemzetközi Dunabizottságot, elárasztják mindenféle összeállított kereskedelmi és gazdasági statisztikákkal, addig a székesfőváros összetett kezekkel nézi, hogy más városok e nemes versenyben részt vesznek, mi pedig rábízzuk az állam egyetlen kiküldöttjére. (Nagy zaj.) Sokkal fontosabb, hogy minden képességünkkel, tudásunkkal és minden rendelkezésünkre álló adattal mi is menjünk oda és tárjuk fel Budapestnek elengedhetetlen szükségét ahhoz és Európa érdekét szolgáló nagy tevékenységet mutassunk, hogy Budapestnek a nemzetközi Dunabizottság székhelyévé való tétele Európa közérdekét képezi. (Helyeslés mindkét oldalon.) Szabadjon figyelmükbe ajánlani, mélyen tisztelt közgyűlés, hogy már a 80-as években akadt magyar közgazda, egy, a politikai életben is szerepet játszó kiváló egyéniség, aki a nemzetközi tanácskozásokon sokat képviselt bennünket és miniszteriális fóliánsok beszélnek arról, hogy tudással és hozzáértéssel képviselt bennünket, báró Lers Vilmos könyvet írt arról, hogy a Dunára vonatkozó nemzetközi jogállapotot hogyan kell megoldani és csoda, hogy már a 80-as években támadt visszhangja annak, hogy tenni kellene valamit, hogy Budapestre kell irányítani a dunai szállítmányozási érdekek központját, már akkor kiváló miniszteriális tisztviselők memorandumokat dolgoztak ki arra, hogy az átmenet forgalmában bizonyos pillanatnyi stabilitás keletkezzék itt Budapesten, nyugatról kelet felé, délről a Duna folyása szerint felfelé Passauon át, mindenütt mint csomópont jelentkezzék Budapest. Akkor, amikor az a kérdés oly égetően súlyos, mi fundatorokként ülünk itt, nem teszünk semmit, a választás apróságai fölött veszekedünk. . . Ereky Károly: A választást csak muszáj megcsinálni. Dr. Gál Jenő: De nem muszáj húzni a választás módját úgy, hogy a kijelölő választmány diktatórius jogokat gyakorol. Ereky Károly: Azelőtt nem gyakorolt? Dr. Baracz Marcell: Nem gyakorolt soha. Soha! Dr. Gál Jenő: Mélyen tisztelt többség! Kegyeskedjenek tudomásul venni azt, hogy mi ezen az oldalon vigasztalódunk, mert szerény megjegyzésem, hogy nem tart sokáig ez. (Nagy taps balról. Zaj és viharos ellentmondások a jobboldalon.) Ereky Károly: Mire alapítja ezt? Dr. Baracs Marcell: Az ország életének fenntartására ! Dr. Gál Jenő: A kijelölő választmány azon magatartására, amely a közszolgálatnak és a közerkölcsöknek fenyegetése. Dr. Ereky Károly: Ha nem tévedek, hat évre választunk. Dr. Fereki Béla: Téved! Nem hat évre választunk. Majd megváltoztatjuk! (Közbeszólások a baloldalon. Majd elválik, mennyi időre!) Dr. Wulf Károly: Maga fogja megváltoztatni! Maga ? (Egy hang jobbfelől: Jönnek talán a vörösök?) Hallatlan ! (Nagy zaj.) • Dr. Ereky Károly: Aki haragszik, annak soha nincs igaza. Szalay Gyula: Minden eszközt felhasználnak, hogy bennünket csipkedjenek. Dr. Gál Jenő: Ha a gondolat tetszik, akkor hálás köszönettel venném, ha nem csak szemrehányásokkal, hanem bizonyos komoly hozzászólásokkal is támogatnák e gondolatnak fruktifikálását. Mert nem elég a rózsát csak megszagolni . . . Dr. Joanovits Pál: Hanem le is kell tépni ? Dr. Gál Jenő: Hanem ennek díszül feltűzésénél (Egy hang a jobboldalon: De csak úgy, ha vörös !) és a főváros díszítésénél is segédkezni kell. (Közbeszólások a jobboldalról: Ott leszünk!) Ha Önök azt várják állandóan, hogy a gondolatokat mi adjuk . . . (Viharos zaj a jobboldalon.) Dr. Ereky Károly: Hogy lehet ilyet mondani, Ön egyenesen terrorizálja a többséget, mikor azt mondja, hogy itt nincs gondolat! Dr. Gál Jenő: A mélyen tisztelt képviselő úr a legnagyobb kitüntetést most adta meg ennek a pártnak, amikor egyik szerény tagjáról feltételezi, hogy a többséget terrorizálja. Dr. Ereky Károly: Csak akarják, de nem tudják! Dr. Gál Jenő: Ez nem az első eset . . . (Nagy zaj.) Ereky Károly: Hogy lehet azt mondani a harmadik vagy negyedik közgyűlésen, hogy állandóan Önök hoznak eszméket. Egy év múlva majd mondhatnák. (Egy hang: Halljuk már a Dunát!) Dr. Gál Jenő: Nem az első eset, történt már, hogy a kisebbség legyőzte a többséget és ha ez a győzelem azzal az erővel történt, amelyet Ön (Ereky felé) tulajdonít neki, mélyen tisztelt bizottsági tag úr, a gondolat erejével, akkor megleszünk elégedve a győzelemmel. (Taps balról. Közbeszólás jobbról: így provokálni egy többséget még nem láttam!) Foglalkozzunk tisztelt uraim, most már azzal a kérdéssel (Zaj.), mit jelent Budapest számára az, hogy itt lenne a nemzetközi Dunabizottság székhelye. Tulajdonképen nem kellene megbántanom a tisztelt bizottsági tagokat azzal, hogy ezt bővebben indokolom. (Zaj.) Ereky Károly: Hagyja ezt kérem, én már egy évvel ezelőtt tárgyaltam erről Troubridge admirálissal! (Felkiáltások balról: Még sincs eredménye!) Hát ez nem rajtam múlik! (Zaj: Halljuk!) Dr. Gál Jenő: Ahelyett, hogy tárgyalt egy évvel ezelőtt a generálissal, most Önnek ott kellene lennie a színhelyen és dolgoznia azért, hogy a főváros ezt megkapja!