Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
tudományi képesítéssel bíróknak egyedül a közhivatalnoki közpálya áll nyitva, amely szaktérről őket kiszorítani méltánytalanság lenne velük szemben. Ha pedig a jövő fejlődésnek ez lenne a tendenciája, akkor nem szabad ezt a nagy társadalmi átalakulást éppen ezen a ponton „in medias res" elkezdeni, hanem előbb törvényhozási úton meg kell reformálni felsőbb iskoláink mai oktatási rendszerét, a változott viszonyoknak megfelelően szűkebb korlátok közé kell szorítani az egyetemi jogi oktatást, apasztani kell a jogi egyetemek és akadémiák mai létszámát, szóval preventív intézkedésekkel kell elejét venni az ifjúság jogi pályára való özönlésének. Az egyedül helyes és igazságos mindenesetre ez volna és az, hogy állíttassák fel a kor változott kívánalmainak mindenben megfelelő közigazgatási főiskola úgy a jogi, mint a műszaki tisztviselők számára, mely azután nem csak a köz javára képezhetne megfelelő szakembereket, hanem egyúttal az illetők számára is egyenlő mértékű érvényesülést és boldogulást biztosíthatna. Mindezek alapján a tanács a közérdek szempontjából határozottan ellenzi azt, hogy a III. és XII. ügyosztályok műszaki ügyosztályokká minősíttessenek, ehhez képest azzal a javaslattal járul a törvényhatósági bizottság 1. közgyűlése elé, hogy dr. Zielinski Szilárd bizottsági tag úrnak Joanovich Pál bizottsági tag úr részéről a fentiek szerint módosított indítványát mellőzni méltóztassék. Egyúttal azonban a határozatban kiemelt indokokra való figyelemmel méltóztassék felhívni a tanácsot, hogy a műszaki igazgatásnak szakszerű, lehetően önálló és független ellátására vonatkozóan szükséges szervezésekre nézve tegyen a t. közgyűléshez az illetékes szakbizottságok meghallgatásával sürgősen előterjesztést. Mielőtt azonban a tanács ezt a javaslatot a közgyűlés elé terjesztené, az ügyiratokat a 324/1920. kgy. sz. határozat utasításához képest a tanácsi XI. ügyosztály útján tárgyalás és véleményes jelentéstétel végett a jogügyi bizottságnak adja ki. A jogügyi bizottságnak a véleményes jelentése ez. A székesfőváros jogügyi bizottsága tárgyalván dr. Zielinski Szilárd törvényhatósági bizottsági tagnak és társainak Joanovich Pál törvényhatósági bizottsági tag által módosított indítványát és a tanácsnak ebben az ügyben hozott határozatát, kimondja, hogy azokat csupán a jog és a törvényesség szempontjaiból teszi vizsgálat tárgyává és tekintettel az 1883. évi I. t.-c. 3. és 5. §-aira, amelyek a fővárosban a jogi és közigazgatási szakosztályok élén álló tanácsnokoknál a jogi vagy államtudományi képzettséget kívánják meg, minélfogva a szóban levő két közigazgatási ügyosztálynak élére műszaki minősítéssel bíró tanácsnokok csak a szóban levő törvény rendelkezésének előzetes megváltoztatása után volnának állíthatók, tekintettel továbbá arra, hogy az átszervezés, illetőleg átminősítés a vonatkozó szabályrendeletek előzetes megváltoztatását teszi szükségessé, ami az 1920. évi IX. t.-c. 21. §-ában elrendelt és 40 napon belül megtartandó általános tisztújítás mielőbbi és teljes befejezését hátráltatná, ez pedig jogi bonyodalmakra vezethet és a tanács végleges megalakítását és ezzel a főváros közigazgatásának felette kívánatos teljes és zavartalan mielőbbi megindítását mindenképen hátráltatná; tekintettel végül arra, hogy új szabályrendeletek alkotása nem már folyamatban levő ügyek elintézésére, hanem a jövő szabályozására szolgál, s hogy alkotmányunk szellemével és a törvényhatóságok évszázados szokásaival és hagyományaival áll ellentétben az, hogy az általános tisztújító szék zavartalan megtartása törvényszerűen még el nem intézett és jogos magánérdekeket is sérthető javaslatokkal és felvetett kérdésekkel megakadályoztassák, a jogügyi bizottság megállapítja, hogy a szóban levő indítvány elfogadásának jogi és törvényességi akadályai vannak. A tanács a fentiekben ismertetett határozatát, a jogügyi bizottság ezen javaslatával kiegészítve, terjeszti a közgyűlés elé. 2. Bizottsági és tanácsi előterjesztés a 3500/1920. M. E. számú kormányrendelettel engedélyezett lakáspénzpótléknak nyugdíjellátás alapjául való beszámítása ügyében. (Előadó: Bukovszky tanácsnok.) 91.501/1920—1. szám. Ebben az ügyben a tanácsi /. (elnöki) ügyosztály a következő előterjesztést tette: Tekintetes Tanács! A székesfőváros alkalmazottai és azok hozzátartozói nyugdíjszerű ellátásának kiegészítéséről szóló 1891/1913. kgy. számú szabályrendelet 3 §-ának első bekezdése a következőképen szól: „Az ellátásnak a nyugdíjpótló alapból való kiegészítése az alkalmazott lakáspénzének összege után ugyanazon kulcs szerint történik, mint amelyet a nyugdíjszabályok az esedékes nyugdíj, végkielégítés, özvegyi díj , illetőleg a nevelési díj kiszámítására nézve megállapítanak." E szerint a rendelkezés szerint az alkalmazottaknak, valamint a volt alkalmazottak özvegyeinek és árváinak ellátásuknak a nyugdíjpótló alapból való kiegészítésére csak a szorosan vett lakáspénz után van igényük. Az állami, államvasúti és vármegyei alkalmazottaknak, nyugdíjasoknak és özvegyeknek lakáspénz pótlékban, illetőleg lakbérnyugdíj pótlékban való részesítése tárgyában kelt 3500/1920. M. E. számú kormányrendelet az állami, államvasúti és vármegyei alkalmazottak részére lakáspénz pótlékot engedélyez és kimondja, hogy minden olyan tényleges szolgálatban álló állami, államvasúti és vármegyei alkalmazott, aki a reá nézve érvényben álló törvény, rendelet vagy szabályzat alapján lakáspénzt kap, Budapesten az 1920. évnek második lakbérnegyedétől kezdve lakáspénz pótlékban részesül. A kormányrendelet 1. §-a szerint ennek a lakáspénz pótléknak 1 évre szóló összege, azoknál az alkalmazottaknál, akik Budapesten állomásoznak, az 1920. év második lakbérnegyedétől kezdve az alkalmazott által tényleg élvezett lakáspénz évi összegének 20%-a, a harmadik lakbérnegyedtől kezdve pedig 50%-a. A kormányrendeletben foglaltak alapján a tanács előterjesztésére a törvényhatósági bizottság hatáskörében eljáró tanács a folyó évi június 30-án 184/1920. kgy. szám alatt elhatározta, hogy az 1920. évi augusztus 1-től kezdődően a székesfővárosi alkalmazottak részére a tényleg élvezett lakáspénz évi összegének 50%-át lakáspénzpótlék címén engedélyezi. A kormányrendelet nem tartalmaz intézkedést arra nézve, hogy a lakáspénzpótlék a lakbérnyugdíj-