Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

Dr. Pető Sándor: (Halljuk! Halljuk!) Tisztelt Közgyűlés! A fővárosi törvény 111., 112. és 113. §-ai szabályozzák a tisztviselő választást és megállapítják, hogy a közgyűlés csupán azok közül választhat, akiket a kijelölő választmány kijelölt. Megmondja a törvény azt is, hogy a kijelölő választmány köteles­sége, hogy legalább hármat jelöljön ki, ha pályázók vannak, olyanok, minden állásra, akik a törvény által megszabott minősítésnek megfelelnek. Az önkormány­zati életben sok szó és vita esett már arról, vájjon a mai kor igényeinek, — ez a tudománynak régi vitája, a­melyik rendszer felel meg jobban, az-e, amely a tisztviselőket időközönként választja, vagy az-e, amely a kinevezett tisztviselők rendszerét vezeti be. Van már olyan önkormányzat is, amely nemcsak hirdeti, hanem a gyakorlati életbe is bevitte a kinevezett tisztviselők rendszerét azzal, hogy az autonómia és a kinevezett tisztviselők rendszere nem összeegyeztethetetlen. A magyar jog fejlődésében az autonómia és a választott tisztviselők rendszere függ össze és áll együtt. Akik a választás rendszerét nem kívánják, azok azt mondják, hogy a tisztviselőt függetleníteni kell azoktól, akikkel érintkezésben van, akik a válasz­tást eszközlik, tehát nem helyes rendszer az, hogy időközönként mindig új választás következik, a tiszt­viselőket vagy egyszers mindenkorra megválasztani vagy pedig kinevezni kell, mert ha a választó­közön­ségtől is függetlenítve van a tisztviselő, akkor lehet tőle elvárni, hogy minden tekintetet félre téve, tel­jesen függetlenül, tisztán az ügy és a nagy­közön­ség szolgálatában teljesítse hivatását, és nem lesi, nem figyeli, (Közbeszólások: Igaza van!) azt, hogy a választók kegyét hogyan kell megnyernie és meg­tartania, hogy egy új választáson, a választók kegye őt ismét a régi állásába, vagy egy magasabb állásba tegye. (Nagy zaj. Közbeszólás jobbról: Már régen kellett volna ezen segíteni!) Nálunk Magyarországon és különösen itt a fővárosban, amelynek közigazgatási életét két év­tized óta figyelem, az autonómiának ezen meghami­sított módszerére semmi szüksége nem volt. Az a fővárosi tisztviselő, aki az ő munkáját becsületesen és pártatlanul végezte, aki kötelességét hűségesen teljesítette, mindenkor nyugodtan vihette hivatalát, mert biztos volt abban, hogy ha kötelességét ponto­san teljesíti, akkor tartozzék bármely párthoz, bár­mely pártárnyalathoz, egy legközelebbi alkalommal, ha becsületesen végzi hivatalát és kiszolgálja a közönséget kötelessége szerint, kétségtelenül joga és bizalma lehet ahhoz, hogy a főváros közgyűlése őt régi helyére vissza­helyezi vagy pedig előlépteti. (Zaj: Úgy van! Közbeszólás a baloldalon : Olyan tiszt­viselőt mint Déri volt!) Személyi különbség nélkül, tisztán és objektív elvi alapon kívánom ezt a kérdést tárgyalni és nagyon kérem azokat is, akik más nézeten vannak, hogy szavaimat meghallgatni, objektíve felfogni és amennyiben helyesnek nem találják, ugyanilyen objektivitással a maguk álláspontját kifejteni méltóz­tassanak. Az én szerény nézetem az, tisztelt köz­gyűlés, hogy ha mi annak a köztisztviselőnek ezt a garanciát meg nem adjuk, akkor, amikor pályáját kezdi, vagy amikor pályáján fejlődik, pályájának derekára ér, evvel megrendítjük elsősorban a köz­igazgatás rendjét, kísértésbe hozzuk a tisztviselőnek a karakterét (Úgy van! — balfelől), mert nem arra lesz gondja, hogy a polgárság százezreinek ügyét rendesen elintézze, hanem ha pártokban helyezkedik el a közgyűlés és ha pártok szerint jelöli és választja meg a tisztviselőket (Nagy zaj a jobboldalon), akkor az lesz a tisztviselőnek a gondja, hogy egyes pártok kegyeit a maga részére megszerezze. (Nagy taps balfelől. Közbeszólások a jobboldalon: Azelőtt volt úgy!) Ezután én nem akarom (Közbeszólás jobbról: Válasszunk életfogytiglan most!) túlzásig vinni ezt a témát. A törvény nem hiába rendelte azt el, hogy legalább hármat jelöljön ki a kijelölő bizottság min­den állásra, mert megőrizni akarja a kijelölő választ­mány ellen is, meg a bürokrácia ellen is a közgyű­lésnek azt a szuverénítását, hogy legjobb belátása szerint válassza meg a tisztviselőit. És például én végtelenül sajnálom és abba sohasem mentem volna bele a magam szerény szavazatával, hogy egy köz­gyűlésen titkos szavazással megbuktassak egy férfit, akit objektíve . . . (Nagy zaj.) De megértem és egy pillanatig sem tudnék duzzogni, ha a közgyűlés a maga szuverénításával és a titkos szavazás jogával legjobb belátása sze­rint választja meg három vagy hat ember közül azt, akit alkalmasnak tart. De az a hat úr igenis, akik a kijelölő választmány tagjait képezik, azok ellen igenis van zokszavam, mert megfosztanak bennünket a választás jussától (Taps a baloldalon), hogy oda alkalmas egyéneket válasszunk és amikor a kijelölő választmány egy súlyos és a főváros autonómiájában páratlan igazságtalanságot követett el (Úgy van! — a baloldalon), hogy egy érdemes férfiút, dr. Déri Ferencet (Nagy éljenzés a baloldalon, nagy zaj a jobboldalon) mellőzte, akkor azt mondom, hogy a kijelölő választmány olyan luxust engedett meg magá­nak, amelyet sem a törvény, sem a szokás, sem a jó erkölcsök meg nem engednek. (Taps balfelől. Közbeszólások a jobboldalon: Erkölcsökről beszél ? Ez már sok!) Én nem akarom kritika tárgyává tenni, hogy ugyanakkor, amikor a fővárosnak egy 25 év óta érdemes, szorgalmas és lelkiismeretesen dolgozó tisztviselőjét minden indok nélkül a jelöltek sorából kihagyták, akkor olyan jelölést is ejtettek meg, amelyhez a szabályok szerint szó fér. Nevezetesen az 1911. évi 1870. és 2060 számú szabályrendelet 3. §-a szerint: „Ha valaki egy más helyen végzett szolgálatból kíván a főváros szolgálatába belépni, csak akkor jelölhető és választható meg, ha a negy­ven éves kort még túl nem haladta." S tudomásom szerint, anélkül, hogy az illető tiszteletreméltó urat bántani akarnám, tudomásom szerint egy olyan je­lölt is van a mai jelöltek között, aki más önkor­mányzat szolgálatából jön ide, negyvenéves korát túlhaladta és nincs meg neki az ilyenkor szokásos korengedélye. Tehát a kijelölő választmány a maga bőkezűségében, a maga lojalitásában és méltányos­ságában odáig ment, hogy egy különben általam tisztelt férfiút ily hibával is jelölt, akkor én meg­érteni nem tudom, ha csak a felekezeti gyűlölködés indoka fenn nem forog, hogy mi az oka annak, hogy Déri Ferenc alpolgármestert nem jelölte. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balról: Tegyék tönkre az országot! Méltó magukhoz! Elnök csenget.) Én (Halljuk) [tizenöt éve vagyok már tagja a főváros közgyűlésének. (Meglátszik rajta! — jobbról.) Figyelemmel kisértem ennek a férfiúnak a műkö­dését (Mi is! — jobbról). Bohn József: A VIII. kerületi iskola igazgatói­nál tessék megnézni. (Zaj: Felkiáltások balról: Mondja meg, mi a kifogása ellene! Jobbról: Majd meg­mondjuk !)

Next