Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

Pető Sándor: Én láttam azt és tanúja lehet mindenki, kezdve a mélyen tisztelt polgármester úrtól, folytatva a főváros­­összes tisztviselőin és mindazokon akik részt vettek a főváros községi­ életében, láttam azt, hogy egy példátlanul szerény modorú, szorgal­mas, tehetséges, puritán polgári életet élő férfiú, akire én, igen is, mint zsidó is büszke voltam (Óriási zaj. Felkiáltások jobbról: Legyen rá büszke !) Wolff Károly: Csak legyen büszke rá! Pető Sándor: . . . hogy fajomból (Igen, a fajából!) Wolff Károly: Mondja úgy, hogy a maga fajából! Pető Sándor: felekezetemből ilyen derék polgár nőtt ki és büszkék voltunk mindnyájan rá, hogy ilyen érdemes, tiszteletreméltó tisztviselője a fővárosnak. (Felkiáltások jobbról: Menjen Jeruzsálembe ! Balról: Menjen maga! Jobbról: Boldog új évet !) Ha ilyen férfiút, akit pártkülönbség nélkül mindenki nagyra­becsül, ez a sors érhet, akkor, tisztelt közgyűlés, nem értem, hogy a fiatal generatio milyen ambícióval, milyen várakozással menjen a tisztviselők nehéz és göröngyös munkájának útjára, amikor egy férfiút egy élet 25 éves munkájával megszerzett talapzatról egy szép napon ok nélkül, tisztán gyűlölségből letaszítanak! (Zaj. Ellentmondások a jobboldalon.­­ Hosszantartó, lelkes taps és éljenzés a baloldalon.) Így nem lehet nevelni, tisztelt közgyűlés, lelkiismeretes és megbízható tisztviselői kart! Amikor én tehát a kijelölő választ­mány ellen és annak a javaslata iránt teljes bizal­matlanságomat fejezem ki... (Óriási zaj a jobb­oldalon.) Ereky Károly: De ha mi Folkusházyt mégis különb embernek tartjuk és Rényit szintén! Azért választottuk meg, nem gyűlölségből! Pető Sándor: Tisztelt képviselőtársam, méltóz­tassék talán megfigyelni, hogy mit mondottam, nem beszéltem választásról, hanem jelölésről. Ereky: De gyűlölségről beszélt! Pető Sándor: Rossz példát adtak a jövő gene­rációnak ! (Úgy van! úgy van! Taps a baloldalon.) Ez az elviselhetetlen párturalom kifolyása. (Felkiál­tások jobbról: Visszautasítjuk!) Wolff Károly: A többség dönt! Dr. Pető Sándor: Természetesen, én mint par­lamentárisan nevelt ember (Akkor könnyű volt! Zaj, derültség a jobboldalon.) soha a közgyűlés több­ségének akaratát és akaratának erejét kétségbevonni nem akartam, nem azért szólalok fel itt, mert meg nem választották, hiszen egy közgyűlés titkos sza­vazásának eredményéről, nem is tudom elképzelni, mikép lehetne kritikát mondani, nekem az ellen van kifogásom, hogy az autonómia és az ezzel járó szo­kások, erkölcsök és hagyományok ellenére egy érde­mes főtisztviselőt még csak nem is hoztak ide jelö­lésre, hogy a közgyűlés­ döntsön a felett, hogy alkal­mas-e arra, hogy megválasszák! (Zaj.) Ezzel rossz példát mutatott a kijelölő választmány, mert félő lehet,­­ nem tételezem fel a mi tisztviselői karunk­ról, melynek nagy részét ismerem s melynek jórészé­ről tudom, hogy derekas, gerinces és kötelességtudó emberek, nem hiszem, hogy megtévesztené őket és eltérnének a közigazgatási tisztviselők pártatlanság által jellemzett egyenes útjáról — de ha gyengék lesznek ezek a tisztviselők, (Felkiáltás jobbról: Ez izgatás!) ha eltérnek a becsület és elfogulatlan munka útjáról (Akkor elcsapják! — jobbról.), akkor azok vise­lik ezért a felelősséget, akik így mutatnak arra, hogy a boldogulás egyetlen sikere a pártpolitikában rejlik. (Óriási zaj. Ellentmondás jobbról. Éljenzés a bal­oldalon.) A legteljesebb bizalmatlanságnak adok ki­fejezést a kijelölő választmánnyal szemben. Wolff Károly: Bizalmukra nem pályázunk! Dr. Peta Sándor: ... és a legmélyebb tiszte­lettel, szeretettel és ragaszkodással búcsúzom érde­mes alpolgármesterünktől, Déri Ferenctől. (Percekig tartó éljenzés a baloldalon. Felkiáltások: Majd vissza­jön még! Jobbról: Jeruzsálembe!) Dr. Fábián Béla: Lesz még Déri polgármester! Dr. Csilléry András: Zsidóországban ! Wolff Károly: Tisztelt Közgyűlés! (Halljuk! hall­juk !) Kizárólag csak a jogi állásfoglalásra vonatkozó részt kívánom néhány szóval érinteni, tudniillik azt az állítást, hogy Antóny Béla jelölése az 1911. évi szabályrendelet 3. §-ának intézkedései folytán nem lehetséges. Ezt az állítást kívánom megvilágítani néhány rövid szóval. Kétségtelen dolog, hogy egy törvényes rendel­kezés szó szerinti értelme mellett ratione legis is értel­mezendő. A szabályrendelet, amikor a 40 éves kor­határt szabta meg a főváros szolgálatába való belépés előfeltételéül, azt célozta, hogy előrehaladott korú és a nyugdíjalapot terhelő szolgálati idővel bíró pályá­zókat a pályázatból kizárjon. Vonatkozik ez a rendelet azokra a pályázókra, akik első ízben akarnak a közigazgatási szolgálat bizonyos ágában tisztviselőként alkalmaztatni. Bár­milyen jogász, tartozzék bármilyen párthoz is, kénytelen lesz ennek a ténynek a valóságát elismerni. De ettől eltekintve egy fontos körülményt figyelmen kívül hagyott az előttem szóló és ez az 1907. évi LIX. t.-c. 1. §-a, amely kijelenti, hogy ha egy tisztviselő az egyik törvényhatóság szolgálatából a másik törvény­hatóság szolgálatába lép át, úgy a szolgálati idő tekintetében viszonosság áll fenn. Egy hang balról: Ez kinevezésnél van és nem választásnál! Wolff Károly: Kérem, ha egyszer a törvény törvényhatóságról beszél, akkor kétségtelen, hogy választásról is szó van és nem csak kinevezésről! (Óriási derültség a jobboldalon. Úgy van!) Egy hang balról: Számtalan kinevezett tisztviselő van a közgyűlésben! Wolff Károly: Tekintettel arra, hogy Antony Béla ezidőszerint Esztergom város polgármestere, így a közigazgatás terén működik, abban az esetben, ha meg lenne választva, az nem jelentené a köz­igazgatási szolgálatba való kezdő belépését, hanem folytatólagos közigazgatási működését, amely teljesen más elbírálássá tartozik, mintha egy most először közigazgatási szolgálatba lépő pályázóról volna szó. Tehát az a megjegyzés, hogy Antonyi Béla jelölése lehetetlen, elsősorban a törvényes rendelkezések, másodsorban a gyakorlat, harmadsorban a célszerű­ség szempontjára való tekintettel, teljesen helytelen. A kijelölő bizottság pontosan megvizsgálta az ő korát, szolgálati idejét, megválasztásának célszerűségi szem­pontból való bírálata esetén, tekintettel arra, hogy ő javakorabeli férfiú és szolgálati idejének csak kez­detén van, megválasztása elé ezen szempontból sem gördül akadály. Eltekintve tehát a törvény szabályai­tól, vizsgálandó volt, hogy a nyugdíjalap megterhe­lése és munkabírás szempontjából a kellő kritériu­mok fennforognak-e. Fenti jogi allegálásom mellett kijelentem, hogy a nyugdíjalap szempontjából sincs semmi akadálya Antony jelölésének. A kijelölő választ­mány (Zaj) felelősségének tudatában eszközölte jelö­lését, (Éljenzés.) semmiféle pártkörülmény, sem egyéb szempont (Viharos taps, éljenzés a baloldalon.) nem vezette. Meg vagyunk győződve, hogy a kijelölő-

Next