Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

küzd a magyar iparosság e törvény megváltozta­tása érdekében. Számtalanszor tartottunk kongresz­szusokat, de mindezideig sajnos, semmi eredmé­nyét 40 éves munkánknak nem látjuk. A magyar iparosság a tisztességes, a becsü­letes, a képesített iparosság törvényhozási védelmét kívánja s minden erővel küzd minden kézműipar képesítéshez kötése érdekében." Felolvassa Kovács Andor bizottsági tag követ­kező indítványát: „Azon köztudomású és a főváros közönségé­nek anyagi érdekeit sértő sajnálatos állapotra való tekintettel, hogy az aprópénz teljes hiánya folytán a közforgalomban levő legkisebb pénzegységünk a korona, tisztelettel indítványozom: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy 10, 20 és 50 filléres szükségpénzjegyeknek a főváros saját kezelésében való kibocsájtását tartja szükségesnek, 2. ennek megvalósíthatása érdekében utasítja a tanácsot, hogy a pénzügyi bizottság meghallga­tásával 10.000.000 korona értékű szükségpénzjegy kibocsájtásának engedélyezése végett a pénzügy­miniszter úr jóváhagyását eszközölje ki, 3. a jóváhagyás elnyerése után haladéktalanul gondoskodjék arról, hogy a magyar iparművészek által tervezendő szükségpénzjegyek kinyomatása és forgalomba hozatala minél rövidebb idő alatt gyakorlatilag megvalósíttassák.* Felolvassa dr. Baranski Gyula bizottsági tag­­ következő indítványát: „Mondja ki a közgyűlés, hogy szükségesnek tartja a kegy­urasággal összefüggő kérdések mielőbbi rendezését és ehhez képest utasítja a tanácsot, hogy­­ mielőbb tegyen a közgyűlésnek e tárgyban javas­l­­atot De addig is, míg ez a bonyolult ügy vég­legesen rendeztetik, mondja ki a közgyűlés, hogy­­ a­ fővárosi római katholikus plébániák megüresedő­­ helyeit ezentúl kizárólag a törvényhatósági bizott­ságnak közgyűlésén szavazati joggal bíró római katholikus vallású tagjainak szavazatával tölti be , és evégből a közgyűlés utasítja a polgármestert, hogy mielőtt plébános választásra kerülne a sor, a törvényhatósági közgyűlésnek szavazati joggal bíró római katholikus vallású tagjairól hiteles név­lajstromot állítson össze. Mondja ki a közgyűlés ezen indítvány sür­­­gősségét." Dr. Gál Jenő: Tisztelt Közgyűlés! Azt hiszem nem szenved kétséget, hogy Magyarország fellendü­lése Magyarország közgazdasági erejének helyre­állításától függ. Már a parlamentben olyan hangok hallatszanak, hogy elpolitizáljuk közgazdasági értékein­ket, hogy itt sokkal több a személyeskedés és gyű­lölködés, melynek tengerében elvész az az érték, amely megmenthetné az országot. Itt van egy alka­lom, amely a fellendülésnek óriási terrériumát nyit­hatja meg az ország számára. Itt van egy lehetőség, amelyet megragadni kötelességünk, amelyet elmulasz­tani bűn és ez abból áll, hogy azt az évszázados tudományos tételt, a Dunafolyamra vonatkozó jog­állapotot csak Magyarország előretolásával lehet megmenteni. A magyar közvagyonosodást, a magyar polgári osztály megmentését, a magyar kereskedelem fellendítését csak úgy lehet elérni, ha a nemzetközi hajózás kérdésében Magyarország viszi a vezér­szerepet. Ennek a kérdésnek homlokterében fekszik a nemzetközi bizottság székhelyének megválasztása. Méltóztattak olvasni, hogy Románia milyen erőfeszítéseket tesz, hogy ő kapja meg Galatz váro­sában ezt a Duna-bizottságot. A mi részünkről semmi sem történt ezen a téren, pedig figyelni kell, mélyen tisztelt közgyűlés, arra, ahelyett, hogy egy­másra szórjuk a személyes gyűlölködés és a feleke­zeti gyűlölködés szikráit. (Közbeszólások jobbról: Nem tesszük meg!) Az teljesen mindegy, hogy milyen ruhába öltöz­tetik önök a többség akaratának ily módon való meg­nyilvánulását, de akkor igazán kizárják a lehetőségét annak, hogy a bizottságban ily kérdést indítványoz­hassunk. Ez az elzárkózottság . . . Ereky Károly: Nincs elzárkózottság! Dr. Gál Jenő: Méltóztassanak azt a lehetőséget megmondani, hogy én hogyan terjeszthettem volna elő . . . Ereky Károly: Majd én előterjesztem. Pakots József: Miért nem tette meg, jó előre, már azelőtt? Egy hang balról: Majd mindig megírjuk levél­ben előre, jó? Dr. Gál Jenő: Ha Önök mindig csak akkor fogják előterjeszteni azt, ami szükséges, ha Önöket erről az oldalról figyelmeztetik . . . Ereky Károly: Nem akkor! Ilyen elbizakodottság! Hát csak Önöknek van eszük? (Nagy zaj balról.) Micsoda elbizakodottság, hát mi nem tudjuk azt megtenni ? Dr. Gál Jenő: Tisztelt Uraim! Távol áll tőlem az, hogy személyi élt adjak ennek a felszólalásnak, mert hiszen ennek objektív ereje kell, hogy áthassa Önöket, mert ha ennek is ellentmondanak és meg­feledkeznek arról a kötelességről, hogy megmentsék Magyarország közgazdasági értékeit, akkor látjuk, hogy hogy vezetik ... D. Lipthay Lajos: Kár személyeskedni. Dr. Gál Jenő: Nagy szólamokkal, amelyekkel minket illetni óhajtanak az értelem és az ész mértéke szerint, ezekkel nem fogjuk előbbre vinni a dolgokat, hanem ha azokat a hagyományokat, amelyeket a nagy Széchényi István minden magyarnak . . . (Közbeszólás jobbról: Semmi közük Széchényihez.) Mi közünk hozzá? Nem próbálkozom erre a térre menni, mert ezen a téren sokkal több sebezhető oldal van másutt, mint ezen (a baloldalra mutat) az oldalon. (Úgy van! Nagy taps balról.) És ha már nem tetszett Önöknek és felzúdulást keltett Önöknél, hogy Széchényi nyomdokain akarunk haladni . . . Wolff Károly: Önök nem tudnak! (Közbe­szólás jobbról: Védje a népbiztosokat.) Dr. Gál Jenő: Ha szüksége lesz rá, önt is szí­vesen fogom védeni. Engem nem lehet zavarni ezekkel az ártatlan közbeszólásokkal. Tisztelt Közgyűlés! Széchenyi megmondotta, hogy csak akkor lehet Magyarország szabadságát megtartani, ha Magyarország gazdagságát megmentjük. Itt pedig fordított arányban mennek a dolgok; sokkal érdekesebb és sokkal különb­ött abban a nagy par­lamentben is, meg ebben a teremben is, ha botrá­nyokról lehet szó,­­ mint ha komoly közgazdasági érdekek indíthatnának komoly vitákat, és olyankor megtelnek a Ház padjai, vannak tapsok, vannak érdekességek, amikor azonban a pénzügyminiszter azt mondja, hogy nem elég adótörvényeket hozni és nem elég a jövedelmeket elvenni, mert odáig jutunk, hogy akkor nem lesznek adóalanyok ... (Zaj.) Tisztelt uraim, hiszen a számok beszélnek, a számokkal szemben nem lehet érdemekre hivatkozni. A ma divatos áramlatban, amikor nem teszünk mást, mint

Next