Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
Ereky Károly: Csakhogy én voltam bátor idejönni és szavazni és ezért nem lehetek ott! (Derültség és taps a baloldalon.) Itt az admirális Budapesten, minek Párisba menni! Dr. Gál Jenő: Tisztelt Közgyűlés! Budapest veszített az országban a legtöbbet a gyászos befejezésű háború folytán, Budapest gazdaságilag le van rongyolva. (Felkiáltások jobbról: A népbiztosok csinálták! Úgy van! — balról.) Tisztelt uraim, abban mindnyájan egyetértünk, hogy kik okozták, de abban is értsünk egyet, hogy hogyan kell helyre hozni a hibákat. (Zaj.) Ne azt keressük, hogy mikép támaszszunk ellentéteket, mert ha ebben megegyezünk, hogy ennek a Budapestnek alkalma nyíljék arra, hogy az európai közgazdasági életben egy talpalatnyi tért újra elnyerjen, nagyobb szolgálatot tettünk nemcsak a fővárosnak, hanem az egész országnak is, mintha száz adójavaslatot szavaznánk meg. (Igaza van!) Mert ha azt hirdetjük, hogy ez az ország elszegényedett, ha hirdetjük azt, hogy a főváros dolgozó polgárságának megélhetési forrásai a letarolt és lekapcsolt vármegyék folytán nem azonosak a régi Magyarország kereseti forrásaival, akkor szofizma az, hogy új adók tennék lehetővé a talpraállást, az ország gazdasági rendjének a helyreállítását. (Közbeszólások.) Sem adók, sem kölcsönök, adók azért nem, mert nincs aki adózzon, kölcsönök azért nem, mert a nemzetközi piacon nekünk nem adnak kölcsönt! (Úgy van !) Hogyan lehetne tehát a nemzetekkel olyan kapcsolatba jönnünk, amely az idegen tőke ideözönlését automatice megindítsa, amely a közgazdasági erőket önmagukban fejlessze, amelyben újra belesodródnánk abba az árba, ahol velünk, mint közgazdasági tényezővel számolni kell ? Kérem a tisztelt közgyűlést, küldjön ki nyomban egy bizottságot és ne tekintsen pénzre és költségre, hanem ha kell, a magunkéból, de menjünk oda, és ezt az alkalmat ne engedjük úgy át az ellenségnek, mintha mi csak koldulni akarnánk. Nem! Érvényesüljenek a gondolataink, erőink, kereskedelmünk kiapadhatatlansága és tudják meg, hogy jogunk van ahhoz, hogy kelet és nyugat ezt a várost, ennek kereskedelmi világát olyannak tekintse, amelyre építeni nemcsak lehet, hanem építeni kell. (Helyeslés mindkét oldalon.) Ezért egy pillanat késedelem nélkül küldjön ki a tisztelt közgyűlés egy bizottságot, éppen talán az egyik bizottsági tag úr, aki azt mondotta, hogy egy éve foglalkozik a kérdéssel, a saját áldozatkészségéből — nem bánom, az ő pártjából — toborozzon maga mellé embereket. — Budapest nem maradhat el arról a konferenciáról! — és ezek adatokkal, mindennel fölszerelve jelenjenek meg ott, hogy Európa lássa azt, hogy az európai gazdasági egyensúly érdekében Budapestnek kell lennie a nemzetközi Dunabizottság székhelyének! (Éljenzés mindkét oldalon.)esetty Ferenc: Tisztelt Közgyűlés! Nincs senki közöttünk, aki ne tartaná helyesnek és ne kívánná, hogy a Dunabizottság székhelye Budapest legyen. Mi itt leszögezzük, hogy igenis a törvényhatóság ezt akarja, kívánja és óhajtja. Tekintettel azonban arra, hogy a törvényhatóság bizalommal van a kormány iránt, amely bizonyosan gondoskodni fog a székesfőváros érdekeinek a Duna konferencián való védelméről és képviseletéről a kellő mértékben, tisztelettel indítványozom, hogy a benyújtott indítvány felett térjünk napirendre. (Óriási lárma a baloldalon: Hallatlan! Gyönyörű!) Pakots József: Itt kezdik Önök a munkát, napirendre térni ilyen indítvány felett! Szégyen gyalázat! Mi becsülettel jöttünk ide dolgozni! (Elnök csönget.) és Önök napirendre térnek e felett, így akarnak Önök dolgozni! (Felkiálltások jobbról: Ne haragudjék úgy! Mi dolgozni akarunk! Óriási zaj.) Ne ilyen vicceket csináljunk! (Felkiálltások jobbról: Mit kiabál! Szavazás!) Nem szégyenlikmagukat az urak? Mi, magyar emberek, fel vagyunk háborodva, hogy ilyet csinálnak! (Kényszerzubbonyt neki! — jobbról.) Hallatlan! minden csak pártpolitika! (Ne, mérgelődjék! — jobbról.) De igenis mérgelődöm! (Óriási zaj.) Elnök: Tisztelt Közgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Valamennyien át vagyunk halva... (Zaj. Hangosabban!) Méltóztassanak egy kis türelemmel lenni, egy kissé meg vagyok hűlve (Halljuk!) Valamenynyien át vagyunk hatva attól a nemes gondolattól, hogy igenis a Duna-bizottság székhelye Budapest legyen, e tekintetben jobb és baloldal között különbség nem lehet. Átérzem, hogy mily rendkívüli közgazdasági fontossága van ennek a kérdésnek. Én azt hiszem tulajdonképen, hogy amikor Usetty tisztelt bizottsági tag úr ezt a napirendi indítványt megtette, (Közbeszólások balról.) nem akarta a kérdést olykér felállítani, mintha Gál Jenő bizottsági tag úr indítványával merev ellentétbe kívánt volna helyezkedni. Én azt hiszem, hogy megtalálom a kivezető utat, amikor ebben a kérdésben a döntést, illetőleg a javaslattételt a tanácsra bízom, amely ép úgy át van hatva ennek a kérdésnek a fontosságától, mint az egész bizottság és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én mint polgármester és mint a törvényhatósági bizottság elnöke azon leszek, hogy a kormánnyal érintkezésbe lépjek és a fővárosnak kellő érdekképviseletet biztosítsak. (Lelkes helyeslés mindkét oldalon.) Rácz Sándor: Tekintettel arra a fontos körülményre, hogy ma itt alpolgármester-választás lesz, méltóztassék megengedni, hogy indítványomat a legközelebbi közgyűlésen mondhassam el. (Helyeslés.) Usetty Ferenc: Hát az én indítványommal mi van ? Ezt így nem lehet! Joanovits Pál: Nem kérdezték meg a közgyűlést! Ezt nem lehet kihagyni! (Zaj!) Kovács Andor: Tisztelt Közgyűlés! Az aprópénz hiánynyal (Zaj.) kapcsolatban szeretnék néhány szót mondani. Ha az embernek valamiért egy korona 50 fillért, vagy egy korona 60 fillért kellene fizetnie, a valóságban két koronát kell fizetni. Eifleman Ernő dr. az Árvizsgáló Bizottság elnöke kijelentette, hogy az ilyen módon származó túlfizetések árdrágításnak minősíttetnek, ezért azt indítványozom, hogy a főváros bocsásson ki szükségpénzeket, mint ezt Ausztria és Németország több városa is megtette, amely egyszersmind a városnak is jövedelmet szerez, mivel ennek egy része elkopik, de azonkívül nagyon sokan gyűjtenek is ilyen szükségpénzeket, ennek egész irodalma van, sőt szaklapjuk is van: „Das Notgeld". Állandóan vesznek és eladnak szükségpénzeket. (Közbeszólás a jobboldalon: De nem gsettelünk!) Tehát ha a város 10 milliót bocsájt ki, ebből legalább egy millió haszna van. Felhasználható arra is, hogy propaganda célokat szolgáljon, Magyarország területi integritásának érdekében, mivel külföldön az ilyen szükségpénzeket nagyon keresik. (Helyeslés.) Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Tisztelt Közgyűlés! Felvilágosításul csak azt akarom kijelenteni, hogy a legutóbbi tanácsülés foglalkozott ezzel a kérdéssel és elhatározta, hogy a kormányhoz felír ebben a dologban. Ha ennek a feliratnak mégsem volna sikere, akkor a tanács idejön a közgyűlés elé evvel a tárggyal. (Helyeslés.)