Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

Ereky Károly: Csakhogy én voltam bátor ide­jönni és szavazni és ezért nem lehetek ott! (Derült­ség és taps a baloldalon.) Itt az admirális Buda­pesten, minek Párisba menni! Dr. Gál Jenő: Tisztelt Közgyűlés! Budapest veszített az országban a legtöbbet a gyászos befeje­zésű háború folytán, Budapest gazdaságilag le van rongyolva. (Felkiáltások jobbról: A népbiztosok csi­nálták! Úgy van! — balról.) Tisztelt uraim, abban mindnyájan egyetértünk, hogy kik okozták, de abban is értsünk egyet, hogy hogyan kell helyre hozni a hibákat. (Zaj.) Ne azt keressük, hogy mikép támasz­szunk ellentéteket, mert ha ebben megegyezünk, hogy ennek a Budapestnek alkalma nyíljék arra, hogy az európai közgazdasági életben egy talpalatnyi tért újra elnyerjen, nagyobb szolgálatot tettünk nemcsak a fővárosnak, hanem az egész országnak is, mintha száz adójavaslatot szavaznánk meg. (Igaza van!) Mert ha azt hirdetjük, hogy ez az ország elszegé­nyedett, ha hirdetjük azt, hogy a főváros dolgozó polgárságának megélhetési forrásai a letarolt és lekapcsolt vármegyék folytán nem azonosak a régi Magyarország kereseti forrásaival, akkor szofizma az, hogy új adók tennék lehetővé a talpraállást, az ország gazdasági rendjének a helyreállítását. (Közbeszólások.) Sem adók, sem kölcsönök, adók azért nem, mert nincs aki adózzon, kölcsönök azért nem, mert a nemzetközi piacon nekünk nem adnak kölcsönt! (Úgy van !) Hogyan lehetne tehát a nemzetekkel olyan kapcsolatba jönnünk, amely az idegen tőke ideözön­lését automatice megindítsa, amely a közgazdasági erőket önmagukban fejlessze, amelyben újra bele­sodródnánk abba az árba, ahol velünk, mint köz­gazdasági tényezővel számolni kell ? Kérem a tisztelt közgyűlést, küldjön ki nyomban egy bizottságot és ne tekintsen pénzre és költségre, hanem ha kell, a magunkéból, de menjünk oda, és ezt az alkalmat ne engedjük úgy át az ellenségnek, mintha mi csak koldulni akarnánk. Nem! Érvényesüljenek a gondo­lataink, erőink, kereskedelmünk kiapadhatatlansága és tudják meg, hogy jogunk van ahhoz, hogy kelet és nyugat ezt a várost, ennek kereskedelmi világát olyannak tekintse, amelyre építeni nemcsak lehet, hanem építeni kell. (Helyeslés mindkét oldalon.) Ezért egy pillanat késedelem nélkül küldjön ki a tisztelt közgyűlés egy bizottságot, éppen talán az egyik bizottsági tag úr, aki azt mondotta, hogy egy éve foglalkozik a kérdéssel, a saját áldozatkészségé­ből — nem bánom, az ő pártjából — toborozzon maga mellé embereket. — Budapest nem maradhat el arról a konferenciáról! — és ezek adatokkal, minden­nel fölszerelve jelenjenek meg ott, hogy Európa lássa azt, hogy az európai gazdasági egyensúly érdekében Budapestnek kell lennie a nemzetközi Dunabizottság székhelyének! (Éljenzés mindkét oldalon.)­­­esetty Ferenc: Tisztelt Közgyűlés! Nincs senki közöttünk, aki ne tartaná helyesnek és ne kívánná, hogy a Dunabizottság székhelye Budapest legyen. Mi itt leszögezzük, hogy igenis a törvényhatóság ezt akarja, kívánja és óhajtja. Tekintettel azonban arra, hogy a törvényhatóság bizalommal van a kormány iránt, amely bizonyosan gondoskodni fog a székes­főváros érdekeinek a Duna konferencián való védel­méről és képviseletéről a kellő mértékben, tisztelettel indítványozom, hogy­ a benyújtott indítvány felett térjünk napirendre. (Óriási lárma a baloldalon: Hal­latlan! Gyönyörű!) Pakots József: Itt kezdik Önök a munkát, napi­rendre térni ilyen indítvány felett! Szégyen gyalázat! Mi becsülettel jöttünk ide dolgozni! (Elnök csönget.) és Önök napirendre térnek e felett, így akarnak Önök dolgozni! (Felkiálltások jobbról: Ne haragudjék úgy! Mi dolgozni akarunk! Óriási zaj.) Ne ilyen vicceket csináljunk! (Felkiálltások jobbról: Mit kiabál! Szavazás!) Nem szégyenlik­­magukat az urak? Mi, magyar emberek, fel vagyunk háborodva, hogy ilyet csinálnak! (Kényszerzubbonyt neki! — jobbról.) Hal­latlan! minden csak pártpolitika! (Ne, mérgelődjék! — jobbról.) De igenis mérgelődöm! (Óriási zaj.) Elnök: Tisztelt Közgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Valamennyien át vagyunk halva... (Zaj. Hangosab­ban!) Méltóztassanak egy kis türelemmel lenni, egy kissé meg vagyok hűlve (Halljuk!) Valameny­nyien át vagyunk hatva attól a nemes gondolattól, hogy igenis a Duna-bizottság székhelye Budapest legyen, e tekintetben jobb és baloldal között különb­ség nem lehet. Átérzem, hogy mily rendkívüli köz­gazdasági fontossága van ennek a kérdésnek. Én azt hiszem tulajdonképen, hogy amikor Usetty tisztelt bizottsági tag úr ezt a napirendi indítványt megtette, (Közbeszólások balról.) nem akarta a kérdést olykér felállítani, mintha Gál Jenő bizottsági tag úr indít­ványával merev ellentétbe kívánt volna helyezkedni. Én azt hiszem, hogy megtalálom a kivezető utat, amikor ebben a kérdésben a döntést, illetőleg a javas­lattételt a tanácsra bízom, amely ép úgy át van hatva ennek a kérdésnek a fontosságától, mint az egész bizottság és méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én mint polgármester és mint a törvényhatósági bi­zottság elnöke azon leszek, hogy a kormánnyal érint­kezésbe lépjek és a fővárosnak kellő érdekképvise­letet biztosítsak. (Lelkes helyeslés mindkét oldalon.) Rácz Sándor: Tekintettel arra a fontos körül­ményre, hogy ma itt alpolgármester-választás lesz, méltóztassék megengedni, hogy indítványomat a leg­közelebbi közgyűlésen mondhassam el. (Helyeslés.) Usetty Ferenc: Hát az én indítványommal mi van ? Ezt így nem lehet! Joanovits Pál: Nem kérdezték meg a közgyűlést! Ezt nem lehet kihagyni! (Zaj!) Kovács Andor: Tisztelt Közgyűlés! Az apró­pénz hiánynyal (Zaj.) kapcsolatban szeretnék néhány szót mondani. Ha az embernek valamiért egy korona 50 fillért, vagy egy korona 60 fillért kellene fizetnie, a valóságban két koronát kell fizetni. Eifleman Ernő dr. az Árvizsgáló Bizottság elnöke kijelentette, hogy az ilyen módon származó túlfizetések árdrágításnak minősíttetnek, ezért azt indítványozom, hogy a főváros bocsásson ki szükségpénzeket, mint ezt Ausztria és Németország több városa is megtette, amely egyszersmind a városnak is jövedelmet szerez, mivel ennek egy része elkopik, de azonkívül nagyon sokan gyűjtenek is ilyen szükségpénzeket, ennek egész irodalma van, sőt szaklapjuk is van: „Das Notgeld". Állandóan vesznek és eladnak szükség­pénzeket. (Közbeszólás a jobboldalon: De nem gsettelünk!) Tehát ha a város 10 milliót bocsájt ki, ebből legalább egy millió haszna van. Fel­használható arra is, hogy propaganda célokat szol­gáljon, Magyarország területi integritásának érde­kében, mivel külföldön az ilyen szükségpénzeket nagyon keresik. (Helyeslés.) Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Tisztelt Közgyűlés! Felvilágosításul csak azt akarom kijelenteni, hogy a legutóbbi tanácsülés foglalkozott ezzel a kérdéssel és elhatározta, hogy a kormányhoz felír ebben a dologban. Ha ennek a feliratnak mégsem volna sikere, akkor a tanács ide­jön a közgyűlés elé evvel a tárggyal. (Helyeslés.)

Next