Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

­r. Baranski Gyula: Tisztelt Közgyűlés! (Halljuk! Nem akarok felekezeti vitát provokálni, távol áll tőlem és aki engem ismer, az tudja jól, hogy én minden vallásfelekezet iránt a legnagyobb tisztelettel, elismeréssel és türelemmel vagyok és itt ebben a teremben nincs is egyetlenegy bizottsági tagtárs, aki el ne ismerné azt, hogy a hitéletnek az ápolása és fejlesztése nemcsak itt a fővárosban, hanem az egész országban is fontos állami, társadalmi és szociális feladat. (Úgy van !) Nem is felekezeti kérdés az, amit indítványomban szóvá tettem, mert a kegyúri jognak miképen való gyakorlása par excellence jogi kérdés, ép olyan jogi kérdés, mint például a mérnöki ügyosztályok létesítése, ép olyan pénzügyi kérdés, mint a főváros költségvetése, ép olyan népfejlesztő, népművelő kérdés, mint akár a népiskolák, kulturális kérdés is, tehát minden tekintetben megállhat, hogy nem tisztán felekezeti kérdés a kegyúri jog gyakor­lása, hanem ellenkezőleg, a főváros szociális és pénz­ügyi életére nagy kihatással bíró kérdés. És most azt látom tisztelt közgyűlés, hogy ezt a kérdést már évtizedek óta napirendre akarták hozni. Nem hozták napirendre. A mult esztendő végén a hercegprímás Őemi­nenciája kezdeményezésére egy­ ankét tartatott, melyen megjelentek a kiküldöttek a "primás úr részéről, a főváros részéről és az állam részéről. Ez az ankét december 4-től február 9-ig négy ülést tartott. Ennek eredménye azokban a jegyzőkönyvekben van lefektetve, melyek ott nyugszanak a főváros illetékes ügyosztályá­nak asztalán és senki sem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Tisztelt Közgyűlés! Ennek bizonyára több oka van. Ez a kérdés igen bonyolult kérdés. Azonban meg kell gondolni, hogy ezek a törvényhozási intéz­kedések csak akkor fognak eredményre vezetni, ha minden tényező elmondja a maga véleményét. Szük­séges, hogy előkészítsük ezt a kérdést. Mi katholikusok vagyunk azok a szerencsétle­nek, akiknek autonómiánk nincsen. A többi vallás­felekezetnek meg­van a maga autonómiája és így ezen a közgyűlésen szükségtelen az ő egyházi kérdéseikkel foglalkozni. Mi, sajnos, kénytelenek vagyunk idejönni nemcsak a plébániára vonatkozó kérdésekkel, hanem a templomépítési, fenntartási és más ügyekkel, mi a fővárostól függünk s nem tudunk egyházakat létesíteni. Méltóztatnak tudni, hogy éppen a kommünt megelőzőleg megindult az a nagy akció, hogy a katholikus autonómiát itt a fővárosban létesítsék. Létesült is számos egyház­község. Azonban meg lett bénítva ezek működése, ezért tartalmazza indítványom első része azt, hogy a kegyúri kérdés lehetőleg gyorsan kerüljön a köz­gyűlés elé. Valamennyiünk kívánsága és azt hiszem, hogy a más vallásúak is támogatnak bennünket abban a törekvésünkben, hogy nekünk is meglegyen az autonómiánk. Akkor a főváros megszabadul minden ilyen kérdéstől, ami a fővárosnak nagy könnyebbséget fog szerezni, mert minden jó katholikusnak az a törekvése, hogy meg­legyen az autonómia, maga válassza a papját és egyházi kérdéseibe ne legyen beleszólása senkinek. (Éljenzés és taps.) Indítványom másik része azonban mellékága az egész kérdésnek, amelyet nem odázhatunk el. Méltóztatnak tudni, hogy a kegyúri kérdéssel kapcso­latosan a plébános­ választás kérdése is össze van kapcsolva. Eddig­ így történt a fővárosban a plébános választás, hogy a közgyűlésnek minden tagja szavazott a plébánosra. Ez nemcsak a kánonjoggal ellenkezik, hanem ellenkezik a régi törvények szellemével is, ha­nem csak olyan ember gyakorolja ezen jogokat, aki maga is katholikus. A szabad királyi városok olyan időben ,ruháztattak fel ezen jogokkal, amikor még csak egy bevett vallás volt, a római katholikus, ezért nincs meg a régi törvényekben az, hogy csak katholikus választhasson. Midőn a protestánsoknak is megadatott a teljes egyenjogúság, akkor azt kívánták a protestánsok, hogy ők is szavazhassanak a katholikus plébánosra. S ekkor a helytartó tanács 1818. május 18-án kelt rendelettel úgy rendelkezett, hogy csak katholikus vehet részt a plébános választáson. Ez az okmány az országos levéltárban 18.830. szám alatt található fel. Ugyancsak úgy döntött az 1848-i királyi rendelet, amely hasonlókép kimondja, hogy a kegyúri joggal felru­házott városoknak csak katholikus tagjai vehetnek részt a választásokban. Vitás kérdésben a királyi kúria is így döntött. Egy esetben egy izraelita vallású földesúr akarta gyakorolni kegyúri jogait, s akkor kimondotta a kúria, hogy a kegyúri jog, nem politikailag, hanem virtualiter gyakorolható egy olyan ember által, aki katholikus. A privát életben is mindig katho­likusok gyakorolták­­ezt a jogot. Felmerült ez a vita azonban a törvényhatóság kebelében is. Pauler minisz­ter 1872. augusztus 8-án Zala vármegye közönségé­hez intézett leiratában kijelentette, hogy csakis katho­likus gyakorolhatja ezen jogait, így határozott 1876-ban is a vallásügyi miniszter, valamint 1896-ban a békéscsabai római katholikus egyház­község hasonló kérdéséből kifolyólag. Hivatkozom egyszerűen Timon Ákos és Kovács Gyula egyetemi tanárokra, állaalankö­nyvkéntben és előadásaikban egybehangzóan azt az álláspontot fog­lalják el, hogy csakis katholikus gyakorolhatja a választás jogát. Mélyen tisztelt közgyűlés! Mivel jelenleg há­rom plébánia van üresedésben mely a legközelebbi időben kerül betöltésre, s mivel a keresztény párt­nak a programmjában is benne van, hogy a katho­likus autonómiát kiépíti, sőt addig is, amíg autonó­mia létesül, a katholikusoknak törvényben gyökerező jogait biztosítja, indítványozom azt, hogy a legköze­lebbi választáson a közgyűlés nem katholikus tagjai ne szavazzanak. Ennek nemcsak erkölcsi, nemcsak törvényes, hanem nagy etikai jelentősége is van. Méltóztatnak tudni azt, hogy a választási harcban azoknak a katholikus papoknak végig kell járni a választási harcnak minden kellemetlenségeit. (Úgy van!) Nem mondom, hogy ezért kell járniok kilincselni. (Úgy van!) Mi meg akarjuk óvni a papságot és a törvény­hatóság minden tagját, hogy ebbe a kellemetlen helyzetbe jusson. Mondják ki ennélfogva, hogy a római katholikus papot csak a közgyűlés római ka­tholikus vallású tagjai választhatják. (Helyeslés.) Kérem a közgyűlést, méltóztassék kimondani, hogy az indítvány sürgős, első részére pedig utasít­tassák a tanács, hogy állítsa össze a kegyúri jog teljes komplexumát, a másik kérdésben méltóztassék már most kimondani, hiszen ehhez nem szükséges sem szabályrendelet módosítás, sem törvényhozás, csak magának a közgyűlésnek elhatározása és ha ehhez a nem katholikus bizottsági tagok is hozzá fognak járulni, lényegesen elő fogják mozdítani a kérdés sima megoldását. Méltóztassanak indítványom sürgősségét ki­mondani. (Helyeslés.) Dr. Kazay László: Mélyen tisztelt törvényható­sági bizottsági közgyűlés! Mivel egyrészt a kegyúri jogot magam is elsősorban egyházi jognak tartom, s

Next