Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

Tisztelt Közgyűlés! Mélyen tisztelt Alpolgár­mester Urak! (Halljuk! Halljuk!) Egy csodája a véletlennek, hogy Budapest székesfőváros reneszánsza, keresztény nemzeti újjászületése a mélt őszi elő­hónapokra esik. Eszembe jut az a kép, melyet a szépművészeti múzeumban láttam, amely egy erdőt ábrázol, amint a fák leveleiket hullatják és a tartott bokrok között mégis átsüt a felkelő nap aranysugára. Ez a kép találó a mai napon, amidőn künn őszi ködfátyol lebeg, de ime itt bent, ebben a teremben, a magyar, nemzeti, keresztény gondolatnak, arany­sugára ragyog. (Éljenzés.) Ennek a sugárnak, ennek a keresztény nemzeti reneszánsznak a képviselői a most újonnan megválasztott alpolgármester urak. Tisztelt Közgyűlés! Rendkívül fontos feladat az, ami a most újonnan megválasztott alpolgár­mester urakra hárul. A főváros közigazgatása tulajdon­képen az ő kezükbe van letéve, hisz a polgármester a maga óriási elfoglaltsága mellett, a közigazgatás­nak minden apró részletét képtelen a kezében tar­tani, ezért ők azok, akik megindítják a közigazgatás gépezetét, ők azok, akik az eszméket megadják, akik azután a megadott eszmék kivitelét irányítják; a feldolgozott anyag, revízió alakjában ismét az ő kezükben jön össze, ilyképen egy csodálatos egységbe egyesítvén a közigazgatás harmónijának nagy ágazatát. Ezek a nagy feladatok várnak a most meg­választott alpolgármester urakra, de én meg vagyok róla győződve, hogy ezt a feladatot, bármilyen nehezek legyenek is azok, a legkiválóbban fogják elvégezni. Bizonyíték erre az ő múltjuk, hiszen hosszú biográ­fiát kellene elmondanom, hogyha az ő kiváló elő­életüket akarnám ecsetelni; csak néhány szóval akarok rámutatni arra, hogy Folkusházy Lajos nevével (Lelkes éljenzés.) a közélelmezés van kapcsolatban és hogyha a háború nehéz körülményei között ez a város volt a legjobban élelmezett város, ez elsősorban Folkusházy Lajos alpolgármester úr érdeme (Úgy van ! Taps mindkét oldalon.) Ugyancsak az érdemnek ilyen bokrétáját nyújthatjuk át Rényi Dezső alpolgár­mester úrnak (Éljen! Éljen !), akinek nevéhez fűződik Budapest közügyeinek világvárosi emelkedése és aki, hogy eddig nem jutott még az őt méltán megérdemlő helyre, egyéb körülmények mellett, csak az ő végtelen úri szerénységének tulajdonítható. (igaz, úgy van! Hosszan tartó taps.) Ugyancsak szívem melegével üdvözlöm Buzáth János címzetes alpolgármester urat (Nagy éljenzés.), akinek rendkívüli érdemei vannak abban a tekintetben, hogy a főváros közművei a leg­nehezebb időkben is mindig kifogástalanul teljesítették közhasznú funkciójukat. Minket egy eszme hevít, a keresztény, nemzeti (Felkiálltás balról: és magyar!) eszme és az a gondolat, hogy ezt a rombadőlt fővárost a maga romjaiból ismét felépítsük. (Úgy van !) Egyek vagyunk ebben a gondolatban és elmondhatjuk magunkról azt, amivel az 1880. évi diéta zárult: „egyek vagyunk, egyek maradunk, amíg a kérlelhetetlen sors bennünket el nem választ!" Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Alpolgár­mester Urak! Ennek az egyesülésnek gondolatában és abban a szent hitben, hogy egyesült akarattal sikerülni fog ezt a romba dőlt fővárost felépíteni, kereszténnyé és nemzetivé tenni, szívem melegével üdvözlöm a megválasztott alpolgármester urakat! (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Folkusházy Lajos alpolgármester: Méltóságos Polgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Hálás szívvel mondok köszönetet a magam és alpolgár­mester társaim nevében Méltóságodnak a hozzánk intézett meleg és kitűnő üdvözlő szavaiért s hálatelt szívvel mondunk köszönetet a mélyen tisztelt Köz­gyűlésnek, a mai megválasztásunkkal irántunk kifeje­zett megtisztelő bizalmáért. Alpolgármester társaimnál a mélyen tisztelt köz­gyűlés bizalmának jelentőségét csak még fokozza az a körülmény, hogy a választással őket tanácsnoki állásból méltóztatott a magasabb alpolgármester állásra , illetve rangra emelni s az ő működésüknek az eddiginél nagyobb teret biztosítani s eléjük az eddiginél fontosabb célokat s feladatokat kitűzni. Kedves kötelességet teljesítek, amikor ezért az ő nevükben, a mélyen tisztelt közgyűlésnek a hála és köszönet szavait, mély tisztelettel, külön is tol­mácsolom. Alpolgármesteri állásunkban programmot adni nem feladatunk. A mi feladatunk elsősorban az, hogy a polgármester úrnak legközvetetlenebb munka­társai legyünk, az ügyvitel terheit vele megosszuk s­őt nehéz munkájában hathatósan támogassuk. (Álta­lános helyeslés.) Ezt a feladatkört azonban nem lehet betölteni másként, csak úgy, ha azokkal a nemes és hazafias irányelvekkel, amiket a polgármester úr az ő szék­foglaló beszédében hangoztatott, szívvel és lélekkel tel­jesen egyetértünk. (Úgy van! Élénk helyeslés és taps.) Éppen ezért, itt a közgyűlés színe előtt bizto­sítjuk a polgármester urat, hogy minden erőnkkel, tapasztalatunkkal és tudásunkkal megbízható támaszai s kötelességünkhöz híven, mindig férfiasan őszinte tanácsadói leszünk. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Teljesen átérezzük azonban azt is, hogy ránk nem csupán a főváros közigazgatásának súlya vár, hanem hogy részt kell kivennünk abból a munkából is, amelyet a mélyen tisztelt Közgyűlés, a világháborús események forga­tagában összeroppant erkölcsi közéletünk helyre­állításáért is vállalt magára. (Úgy van! Úgy van!) S mivel tudjuk, hogy az e téren való tevékenység­nél nem annyira a törvények és jogszabályok hiva­tali alkalmazása, mint inkább a magyar nemzeti érzés és igazi keresztény erkölcs hirdetése, gyakor­lása és érvényesítése, (Helyeslés és taps.) különben pedig a tiszta jellemmel való példaadás a leg­hathatósabb segítőeszközök. E­lenkölt és lelkesítő érzés ránk nézve az, hogy a mélyen tisztelt Köz­gyűlés minket, e magasabb követelmények szem­pontjából is érdemesnek és méltónak ítélt. Ez a legszebb pályabér, ami köztisztviselőt kitüntethet. (Éljenzés és taps.) Mindehhez a munkához azonban, érezzük, nem elég a mi jóakaratunk, törekvésünk és elhatározásunk. A sikerhez az is kell, hogy minket, a mi pályánkon a mélyen tisztelt Közgyűlés bizalma és támogatása állandóan kisérjen; kell az is, hogy a közös, nagy célokért való forró lelkesedés köztünk s a Közgyűlés között, valóságos gondolat- és érzelemközösséget teremtsen, (Úgy van!) mert csak így lehetünk a Köz­gyűlés intencióinak helyes értelmezők s akaratának megfelelő végrehajtói. (Hosszantartó helyeslés.) Lelkes buzgalommal fogunk törekedni arra, hogy a mélyen tisztelt Közgyűlés és a főváros pol­gársága várakozásának becsületes és pártatlan műkö­déssel megfeleljünk s a belénk helyezett bizalomra magunkat érdemessé tegyük. (Percekig tartó éljenzés és viharos taps.) Megválasztásunkért ismételten kifejezzük hálás köszönetünket. Elnök az ülést 7 óra előtt berekeszti. (Éljenzés.)

Next