Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

Ebben az ügyben a tanács a következőket állapítja meg: Az 1872. évi XXXVI. t.-c. 77. és 78. §§-ai, valamint a székesfőváros központi igazgatásának szervezetéről szóló 2060/911. kgy. sz. szabályrendelet 21. §-a szerint a tanács teljesíti mindazokat a teen­dőket, melyeket a törvény és szabályrendeletek hatás­körébe utalnak; nevezetesen a fővárosi törvény­hatóság végrehajtó közege úgy az állami közigaz­gatás, mint az önkormányzat körében, egyszersmind önálló közigazgatási hatóság mindazokban az ügyek­ben, amelyek illetőségéhez tartoznak, gondoskodik a kormányrendeletek, a közgyűlés és a saját határo­zatainak a végrehajtásáról, nyilvántartja a város vagyonát és jövedelmeit, felügyel a fővárosi pénz­tárak és az alapok helyes kezelésére, az évi költség­vetési előirányzatot és zárszámadást megállapítja, illetve jelentéssel ellátja, előkészíti továbbá és a közgyűlés elé terjeszti az önkormányzat fontosabb ügyeinek tárgyalási előmunkálatait, többek között szabályrendeleteket,­­ vagyis a tanács a közigaz­gatás teendőit végzi, a végrehajtó hatalom s a köz­igazgatáshoz utalt bírói hatalom szerve, kezelője a főváros vagyonának, intézkedik gazdasági ügyeiben s képviseli a főváros magánjogi személyiségét. A tanács feladata tehát elsősorban az általános közigazgatás, vagyis az a tevékenység, mely általá­ban a jogrend fentartására, a tételes törvények és egyéb jogszabályok végrehajtására, ezeknek a minden­napi élet ezerféle vonatkozásában való alkalmazására irányul. Mindez a tevékenység jogászi képzettséget előfeltételez, a törvények, rendeletek, szabályrendeletek s a jog minden ágának elméleti és gyakorlati ismeretét. Ehhez a működéshez általános jogi, helyesebben köz­igazgatási ismeretek szükségesek, ezért követeli meg a minősítési törvény a szorosan vett közigazgatási szakon helyesen a jogi képesítést. A közigazgatás természetesen jogi, gazdasági, tanügyi, pénzügyi és egyéb kérdéseket is felölel, ebből következik, hogy a tanács mint közigazgatási szerv ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik és a tanács­nok, mint a tanácsi testület egyik tagja ily kérdéseket, illetve ügyeket is intéz. Az ügyosztályok s azok élén álló tanácsnok feladata a tanácsi és közgyűlési elha­tározás elé kerülő ügyeknek előkészítése, ezekben javaslattétel, a közgyűlési és tanácsi határozat végre­hajtása, ezekben az ügyekben a közvetlen intézkedés, irányítás, rendelkezés, felügyelet és ellenőrzés, de semmi esetre sem az, hogy mint szakértő, akár mérnöki, akár jogászi minőségben szakvéleményt mondjon. Ha ebben a munkájában szakvéleményre van szüksége, úgy meghallgatja az illető szakhivatalt. Az Ügyosztályok munkáiban ugyanis a szaktudomá­nyok minden ágából felmerülnek kérdések nemcsak a mérnöki szakból s így ha azt az elvet fogadnók el, hogy minden ügyosztály, élén olyan szakember álljon, amely szaknak ügyei oda tartoznak, úgy egy­részt annyi ügyosztályt kellene szervezni, ahány szak s azon belül ahány speciális szak van (így a mérnöki szakból földmérési, gépészeti, híd-, út-, csatorna-, magasépítészi, elektrotechnikai, gáztechnikai, víz­vezetéki, vegyészi ügyosztályokat), ami képtelenség, másrészt ezek az ügyosztályok akkor is csak a szak­kérdésekben intézkedhetnének, de a közigazgatási és jogi tudás hiányában az ügyeket azután át kellene engedniök a közigazgatási ügyosztályoknak, ami a közigazgatás csődjére vezetne. A szakigazgatást és a közvetlen szakmunkát úgy is szakemberek végzik, így a mérnöki szak köréből a vízvezeték, a gáz- és az elektromos művek mint külön üzemek élén szakemberek állanak, az illető ügyosztályhoz ezekből csak annyi tartozik, ami egyrészt közigazgatás, másrészt felügyelet és ellen­őrzés. A személyi kérdések szabályzatok és szabály­rendeletek készítése, az anyagbeszerzés, a számlázás és könyvvezetés a jogi igények kérdésének, valamint a felebbezéseknek elintézése, a jogi ügyek vitele az ügymenet és ellenőrzés ugyancsak nem mérnöki szakmunka. A mérnöki szak megtalálja a maga sokkal job­ban dotált helyét az üzemek élén, mint vezérigazgató, vagy műszaki igazgató. Az ügyosztályok feladata a közigazgatás s a gazdasági általános igazgatás, ami nem mérnöki szakmunka. A szakvélemények megadására és a szakmunka elvégzésére a szakhivatalok szolgálnak, jelesül a tiszti ügyészség, a vegyészeti intézet, a főorvosi hivatal s ezt a célt szolgálta annak idején az 1911-ben meg­szüntetett mérnöki hivatal is, s jelenleg az ügy­osztályokba beosztott mérnöki kar. Sőt amikor nagy­fontosságú szakkérdésekről volt szó, olyanokról, amelyeknek helyes megoldása a jövő szempontjából döntő jelentőséggel bírt, mint például annak idején a vízművek terveinek elkészítése és általában a fő­város vízellátásának a kérdése, továbbá az új gáz­művek építésének az ügye, a közzel szemben tar­tozó gondosság nem érte be a fővárosban található neves szakférfiak véleményével, hanem a leghíresebb európai szakemberek szakvéleményét is kikérte. Mindez egyébként természetes is, mert ha az ügy­osztályvezető tanácsnok szakember volna, úgy elő­képzettség hiányában nem tudná végezni az ügy­osztály tulajdonképeni feladatát, a közigazgatást és elvonatnék a saját szakmájától, ami végeredményé­ben a köz kárát idézné elő. Ezekből következik, hogy a tanácsnoknak nem az egyes tudományágakban, hanem magában a közigazgatásban kell szakember­nek lennie és ahhoz, hogy felelősségteljes feladatának helyesen megfelelhessen, az elengedhetetlenül szük­séges helyes ítélőképességen kívül elsősorban és mindenekelőtt a hosszú közigazgatási szolgálat alatt szerzett gyakorlati tapasztalatokkal kell rendelkeznie, vagyis magában a közigazgatásban kell szakértőnek lennie. A­­tanácsnak tehát, akármilyen legyen is a minősítése, nem jogász, nem mérnök, nem orvos­szakértő, hanem közigazgatási szakember, aki minden más szakkérdésben a speciális szakértők támogatását veszi igénybe. Ha ez nem így lenne, egy szakkér­dést sem lehetne tárgyalás céljából más, mint szak­értő testület elbírálása elé bocsátani, akkor szak­kérdésekben sem a tanács, sem a közgyűlés nem dönthetne, mert hisz nem szakértő és mégis az a helyes, hogy a szakkérdés és az elhatározás egymástól élesen elkülöníttessenek, hogy a szakvélemény adására hiva­tott éppen a szakszerűség teljes megóvása és bizto­sítása érdekében függetlenítessék az elhatározásra hivatottól, hogy a szakvéleményt minden más poli­tikai vagy egyébb tekintetre való figyelem nélkül csupán a szakszerűség szempontjából tegye meg. Mindez csak amellett a mai tényleges helyzet mellett szól, hogy a tanácsnoknak közigazgatási és jogi elméleti és gyakorlati képzettségűnek kell lennie, különben a reá bízott feladatnak megfelelni nem tud, s más szakképzettségű csakis olyan ügyosztály élére állítható, amelynek feladata és hatásköre kizárólag és egyedül az illető speciális szak ügyeinek ellátása és végrehajtása.

Next