Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

közreműködésén felül még elismert külső szakértők véleményének nyilvános tervpályázat útján való meg­hallgatását is igényli, ami a fontosabb szabályozási kérdéseknél szokásos is. A pusztán helyes műszaki megoldás, a jó terv elkészítése azonban még nem meríti ki a városfejlesztési munka összességét s amint az a tervező szakértő kezéből kikerül, annak további tárgyalása és megállapítása a közigazgatási fórumok előtt történik és az ügyosztály vezetője ezek­nél a fórumoknál nem a terv műszaki vonatkozásait hivatott képviselni, hanem azoknak az irányelveknek a helyességét, amelyekre való tekintettel a tervezet általános várospolitikai, közegészségügyi stb. szem­pontokból szükségesnek mutatkozik, amely munká­ban az ügyosztályvezetőt már nem a műszaki, hanem a jogi, szorosan vett közigazgatási személyzet segíti. Ezeknél a hatósági tárgyalásoknál a tanácsnok nem mérnöki, hanem közigazgatási funkciót végez, nem műszaki szakértő, hanem a közigazgatási hatóság tagja. Ugyanez áll a telekrendezési ügyekre nézve is. Ugyanis a megállapítot­t városszabályozási tervnek meg­felelően a műszaki munka a konkrét telekszabályo­zást, rendezést, felosztást vagy egyesítést hivatott előkészíteni, és a megadandó engedély műszaki fel­tételeit megjelölni, az ezeken túlmenő egyéb kiköté­sek és a vonatkozó tárgyalások már nem képeznek műszaki munkát, hanem az ügyeknek az egyes fóru­mok előtt való képviselete és a véghatározat lebonyo­lítása már a jogi képesítésű előadók dolga, meg­állapításuk közigazgatási — hatósági — munka. Az ügyosztály ügykörébe tartozik továbbá a városépítést előmozdító jogszabályok alkotása és alkal­mazása. Ide kell számítani egyfelől a város- és telek­rendezési szabályrendelet, valamint az építésügyi szabályrendelet megalkotásának és a kisajátítási tör­vény revíziójának munkálatait, másfelől a meglévő jogszabályok (kisajátítási törvény, szabályerejű gya­korlat) alkalmazását. Mindezekben csak az a műszaki előkészítés tárgya, ami a technika idevonatkozó részé­nek törvényein épül fel, a kisajátításoknál pedig a terv és az összeírás előkészítése, az ezeket meg­haladó munka már valóságos közigazgatás, sőt törvény­pótló jogszabályalkotás. Tulajdonképen itt kell megemlíteni az építési és gépfelállítási engedélyek kiadásának ügyét. Jelen­leg ez a közmunkák tanácsa által alkotott építésügyi szabályzat végrehajtását jelenti, amelyben a mérnök az egyes ügyekre vonatkozólag műszaki szempontból megállapítja, hogy a szabályzatban kivont kellékek megvannak-e, vagy hiányzanak, míg a további vizs­gálatot, tárgyalást és határozatba foglalást a jogi képesítésű személyzet végzi s azon sokoldalú vonat­kozásnál fogva, amelyet az építési engedélyt magába­foglaló véghatározat jelent, helyesen más nem is végezheti. Ezek az ügyek a rendészet körébe tartoz­nak, amelyekben a szakértők véleménye alapján intéz­kedni a hatóság illetékes. A székesfőváros telekpolitikája nem más, mint a városszabályozási terv és egyéb városi feladatok megvalósításának a földtulajdon szerzése és elidegení­tése által való előbbrevitele, amihez nemcsak mű­szaki, hanem gazdasági, pénzügyi és jogi ismeretek szükségesek. A műszaki előkészítő munka ennél csak annyi, amennyit a kisajátítási ügyek megkövetelnek, a teendők túlnyomó részét a jogi minősítésű alkal­mazottak látják el. A tanácsi III. ügyosztály ügykörébe tartozik ezenfelül a székesfőváros telkeinek leltárnyilvántar­tása és hasznosítása. A telkek leltári nyilvántar-­­tása és a hasznosítás irányelveinek megállapítása nem műszaki munka, hanem gazdasági feladat, amelynél a mérnök ténykedése csak abból áll, hogy a hasznosított részeket térképezi és természetben kijelöli. Idetartoznak a telekértéknyilvántartó hivatal ügyei is. Maga a hivatal, bár még véglegesen szer­vezve nincs, csak igazgatásilag tartozik a ügyosztály­hoz s mint ilyen tisztán adminisztratív teendőket ró az ügyosztályra, míg a telekértékadó szabályrendelet megváltoztatásával összefüggő teendők érdemben tisztán közigazgatási és jogi természetűek. A hiva­talnak alig van szüksége műszaki munkaerőkre, ezekre csupán a telekalakulatok és beépítési arányok megállapításánál szorul, szervezésekor főleg jogi képesítésű és kezelő munkaerőkre lesz szüksége. Az ügyosztály ügykörében vannak az utak, utcák és terek elnevezése és a házszámozás ügye is. Bővebb fejtegetést nem igényel, hogy itt műszaki munkáról szó sem lehet, az utca­névtáblák alkalma­zása, ház- és helyrajzi számoknak a felek részére való kiadása tisztán végrehajtó munka. Az építés­rendészettel való szoros kapcsolat révén a tűzoltóság intézményével együtt a tanácsi III. ügyosztály hatáskörébe utaltattak a tűzrendészeti és színházvizsgálati ügyek is. A tűzrendészeti ügyekben a tanács másodfokú hatóság, az ügykör ellátása az elsőfokú határozatok ellen előterjesztett jogorvoslatok elintézésénél az esetleg szükséges szak­értői (mérnöki vagy tűzoltósági) előkészítés után szintén közigazgatási jogi munkát jelent. A színház­vizsgálati ügyek, a színházak és mulatók használa­tának a biztonság szempontjából való szabályozását ölelik fel és vagy az építési engedélyek során vagy a szabályrendelet által alkotott bizottsági előkészítés útján intéztetnek s a számba alig jöhető műszaki részen túl a legkülönbözőbb rendészeti szempontok ismereteit igénylik, ezenfelül általános közigazgatási és jogi szakismeretet tételeznek fel. Ebbe az ügy­körbe tartoznak az idevonatkozó szabályrendeletek elkészítésére és módosítására vonatkozó munkálatok, amelyekre nézve a szabályrendeletek alkotásáról fen­tebb előadottak itt is állanak. Végül ennek az ügyosztálynak az ügykörébe vannak utalva a tűzoltóság ügyei, a személyzeti ügyek kivételével. Ez az ügykör a tűzvédelmi szol­gálatot ellátó főváros tűzoltóság szervezését, műkö­dését, felszerelését és gazdasági ügyvitelét öleli, fel és a tűzoltói szakjavaslat előterjesztése után minden műszaki vonatkozástól mentes tevékenységet jelent. A tanácsi 111. ügyosztály hatáskörébe tartozó ügyeknek ezen részletes megvizsgálása és az ezzel kapcsolatos fentebbi fejtegetések alapján megállapítja a tanács, hogy ebben az ügyosztályban folyó munka lényegileg általános közigazgatási jellegű, amelyre nézve a műszaki tevékenység a szakvélemény meg­adásában kimerül és így ez az ügyosztály műszaki természetűnek nem tekinthető, amiből következik, hogy a vezetésére még az esetben sem lehetne a köz szempontjából kiindulva műszaki tanácsnokot állítani, ha elfogadtatnék az az elv, hogy a műszaki ügyosztályokat műszaki egyén vezesse. De különben a tisztán műszaki teendők fentebb vázolt sokféle­ségénél fogva egyébként is alig képzelhető, hogy még a szorosan vett műszaki teendők irányítására is található lenne megfelelő vezető szakerő, annál kevésbé lehetne ettől a szükséges általános közigaz­gatási és jogi elméleti és gyakorlati tudást is elvárni. Megjegyzi a tanács, hogy abból a körülmény­ből, hogy a tanácsi III. ügyosztályban a műszaki

Next