Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
állapításánál kegy útján beszámíttassák és így a 22 évet kitevő szolgálata utáni megfelelő nyugdíjban részesítessék. Tekintettel arra, hogy Zsitnyánszky János, volt székesfővárosi altiszt szolgálati kötelezettségeinek mindenkor megfelelt, teljesen vagyontalan, szegény és 72 éves korával járó törődöttsége miatt csökkent munka- és keresetképességű, a tanács az előterjesztett kérelemhez képest azzal a javaslattal járul a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé, hogy Zsitnyánszky János, volt székesfővárosi altiszt 11 évi beszámítható szolgálatát közvetlenül megelőző és szabályszerűen be nem számítható 11 évi havijegyzékes szolgálatát nyugdíjszerű ellátásánál a nyugdíjjárulék utólagos levonásának kötelezettége mellett kivételesen kegy útján beszámítani, ez alapon összszolgálatát ellátása szempontjából 22 évben megállapítani és ehhez képest a 32.564/1919—1. számú tanácsi határozattal az 1918. évi október 1-től kezdődően az 1918. évi december 31-ig terjedő időre már megállapított évi 714 korona nyugdíjat évi 1088 koronára, az 1919. évi január 1-től kezdődően életfogytig megállapított évi 1386 korona nyugdíjat évi 2112 koronára és az 1918. évi november 1-től kezdődően megállapított évi 252 korona kiegészítési összeget pedig évi 384 koronára felemelni méltóztassék. A felmerült költségek fedezetet találnak a községi alap költségvetése IX. csoport XV. fejezet, kiadási 1. címe (Nyugdíjak és kegydíjak) alatt felvett hitelösszegben és így külön fedezet kijelölésére szükség nincs. A vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyás végett a m. kir. belügyminiszterhez fel kell terjeszteni. 19. Tanácsi előterjesztés Oszvald Sándor tűzoltó nyugdíjszerű ellátás iránti kérelme ügyében. (Előadó: Bukovszky tanácsnok.) 39.279/1920—1. szám. A tanács az 1920. évi március 18-án kelt 130.034/1919—1. számú határozattal Oszvald Sándor székesfővárosi tűzoltókocsist a székesfővárosi nyugdíjszabályrendelet 2. §-ának a) pontja és 38. §-ának harmadik bekezdése alapján hivatalból nyugdíjazta és részére a főváros szolgálatában eltöltött 12 évet meghaladó beszámításra alkalmas szolgálati ideje, valamint a legutóbbi beszámítható évi 1300 korona fizetése, évi 300 korona tűzoltói pótléka és évi 1500 korona háborús segélye, vagyis összesen évi 3100 korona járandósága után, a székesfővárosi nyugdíjszabályrendelet 14. §-ának a) pontja és a 8550/1919—I. számú tanácsi határozat 5. pontja értelmében évi 1388 korona 80 fillér nyugdíjat szavazott meg és ezt az összeget a nyugdíjszerű ellátás kiegészítéséről szóló szabályrendelet 3. §-a értelmében nevezett évi 500 korona lakáspénze után a nyugdíjpótló alapból évi 224 koronával kiegészítette. Nevezett azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a beszámítható szolgálati idejét közvetlenül megelőző és szabályszerűen be nem számítható 17 évi szolgálata is a nyugdíjszerű ellátás megállapításánál kegy útján beszámíttassák és így 29 évet kitevő szolgálata utáni megfelelő nyugdíjban részesítessék. Oszvald Sándor, volt székesfővárosi tűzoltókocsis az 1891. évi február 22-től az 1907. évi december 31-ig mint a főváros szerződéses fogatvállalkozó alkalmazottja a székesfővárosi tűzoltóságnál teljesített szolgálatot. Minthogy az 1907. évet megelőzőleg a székesfővárosnál kocsisállások szervezve nem voltak, a szerződött vállalkozó köteles volt a fogatokhoz szükséges kocsisok havi bérét a tűzoltófőparancsnoksághoz befizetni és a főparancsnokság, amely az egyes kocsisokat maga vette fel, ruházta, fegyelmet gyakorolt felettük és elbocsátásuk is hatáskörébe tartozott, a kapott pénzből fizette őket, tehát jog szerint a szerződéses vállalkozó alkalmazottai voltak, tényleg azonban minden tekintetben a székesfővárosi tűzoltófőparancsnokság rendelkezésére álltak. Mindezekre való tekintettel és arra, hogy Oszvald Sándor, volt székesfővárosi tűzoltókocsis szolgálati kötelezettségeinek mindenkor megfelelt, teljesen vagyontalan, munka- és keresetképtelen, a tanács az előterjesztett kérelemhez képest azzal a javaslattal járul a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé, hogy Oszvald Sándor, volt székesfővárosi tűzoltókocsis 12 évi beszámítható szolgálatát közvetlenül megelőző és szabályszerűen be nem számítható 17 évi szolgálatát nyugdíjszerű ellátásánál a nyugdíjjárulék utólagos levonása mellett kivételesen kegy útján beszámítani, ez alapon összszolgálatát ellátása szempontjából 29 évben megállapítani és ehhez képest a 130.034/1919—I. számú tanácsi határozattal már megszavazott évi 1388 korona 80 fillér nyugdíjat évi 2653 korona 60 fillérre, az évi 224 korona kiegészítési összeget pedig évi 428 koronára felemelni méltóztassék. A felmerülő költségek fedezetet találnak a községi alap költségvetése IX. csoport XV. fejezet, kiadási 1. címe (Nyugdíjak és kegydíjak) alatt felvett hitelösszegben és így külön fedezet kijelölésére szükség nincs. A vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyás végett a m. kir. belügyminiszter úrhoz fel kell terjeszteni. 20. Tanácsi előterjesztés dr. Szántó Frigyes tanácsi segédfogalmazónak nyugdíjazása elleni felebbezése ügyében. (Előadó: Bukovszky tanácsnok.) 142.907/1919—1. szám. A tanács ebben az ügyben a következő határozatot hozta : A tanács az 1919. évi november 20-án kelt 130.383/1919—1. számú véghatározatával dr. Szántó Frigyes fővárosi tanácsi segédfogalmazót a nyugdíjszabályrendelet 2. §-ának c) pontja alapján hivatalból nyugdíjazta és részére a főváros szolgálatában eltöltött 10 évet kitevő beszámításra alkalmas szolgálati ideje, valamint a legutóbbi beszámítható évi 2800 korona fizetése és évi 2100 korona háborús segélye, vagyis összesen évi 4900 korona járandósága után a fővárosi nyugdíjszabályrendelet 14. §-ának a) pontja és a 8550/1919/1. számú tanácsi határozat 5. pontja értelmében évi 1960 korona nyugdíjat szavazott meg és ezt az összeget a nyugdíjszerű ellátás kiegészítéséről szóló szabályrendelet 3. §-aértelmében nevezett évi 1000 korona lakáspénze után a nyugdíjpótló alapból évi 400 koronával kiegészítette. Nevezett ez ellen a tanácsi véghatározat ellen felebbezést adott be, amelyben azt vitatja, hogy őt jogszerűen nyugdíjazni nem lehet, mert a tanácsi segédfogalmazói állásoknak fogalmazói állásokká történt átszervezése folytán a tanács köteles lett volna őt fogalmazóvá megválasztani, illetve anyűg-