Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
díjszabályrendelet 2. §-ának c) pontja szerint őt segédfogalmazói állásának megfelelő más állásba juttatni. Kifogást tesz ezenfelül a nyugdíjazási eljárás lefolytatása ellen, mert az ellátásához szükséges szolgálati adatokat vele nem közölték, s végül azt vitatja, hogy őt a fővárosi nyugdíjasok és özvegyek ellátásának felemelése illetve újból való megállapítása tárgyában hozott 8550/1919—1. számú tanácsi határozat 2. pontjának rendelkezése szerint magasabb ellátási összeg illeti meg. A nyugdíjszabályrendelet 2. §-ának c) pontja értelmében és a 38. §. harmadik bekezdése szerint a nyugdíjazás iránt az eljárást hivatalból meg kell indítani azzal az alkalmazottal szemben, akinek állása hatósági szervezés következtében megszűnik, anélkül, hogy előbbi járandóságai mellett addigi állásának megfelelő más rendszeres alkalmazást nyerne. Ebből következik, hogy dr. Szántó Frigyes tanácsi segédfogalmazót, akinek az állása a segédfogalmazói állásoknak fogalmazói állásokká történt átszervezése folytán megszűnt és akit a tanács a fogalmazói állásra meg nem választott és aki addigi állásának megfelelő más rendszeres alkalmazást sem nyert, nyugdíjazni kellett. Az idézett 2. §. c) pontja ugyanis nem írja elő parancsolóan, hogy azt, akinek az állása szervezés folytán megszűnt, más megfelelő állásba kell helyezni, a választás természete és jellege pedig teljes szabadságot biztosít a tanácsnak abban az irányban, hogy a betöltésre kerülő állásokra azokat válassza meg, akiket alkalmasaknak tart és így a tanács nem volt köteles annak idején dr. Szántó Frigyest a fogalmazói állásra megválasztani. A nyugdíjszabályrendelet 39. §-a előírja, hogy az ellátás megállapításához szükséges szolgálati adatokat az érdekelt féllel észrevételei megtétele végett közölni kell. Minthogy felebbező állása megszűnt, a nyugdíjazás iránt sürgősen kellett rendelkezni és így a dolog természeténél fogva az ellátáshoz szükséges adatokat előzően közölni nem lehetett. Figyelemmel azonban arra, hogy az ellátás megállapítását illetőleg lényeges szolgálati adatokat a véghatározat részletesen tartalmazza, felebbezőre jogsérelem nem háramlott abból, hogy azok vele előzetesen közölve nem lettek és pedig annál kevésbbé, mert a felebbezés részben bírálat tárgyává is teszi az adatok helyességét. A felebbezés nem tesz kifogást a szolgálati idő és az illetmények beállítása ellen, hanem azt vitatja, hogy a jelen esetben a 8550/1919 - I. számú tanácsi határozatnak nem a véghatározatban avatkozott 5. pontját, hanem 2. pontját kellett volna alkalmazni. A felebbezés ez az érvelése azonban meg nem állhat, mert a véghatározatnak a 8550/1919—I. számú tanácsi határozat 5. pontjára való hivatkozása a helyes, mert ez akként rendelkezik, hogy azon fővárosi alkalmazottak részére, akiket 1919. évi január 1-je után helyeznek nyugdíjba, a nyugdíjszerű ellátást úgy kell megállapítani, mintha a nyugdíjazás időpontjában az 1917. évi XV. t.-c. alapján élvezett háborús segély beszámítható javadalmazás lett volna. Minthogy pedig dr. Szántó Frigyes által utoljára élvezett fizetés és háborús segély összege a véghatározatban helyesen van feltüntetve — amit egyébként ő maga sem vesz tagadásba — és ez alapon az őt megillető nyugdíj összege is megfelelően állapíttatott meg, a felebbezésnek ez irányban tett kifogása sem állhat meg. Mindezek alapján a tanács azzal a javaslattal járul a törvényhatósági bizottság 1. közgyűlése elé, hogy a fellbbezést elutasítani méltóztassék. 21. Tanácsi előterjesztés Ivancsik József számtanácsosnak nyugdíjjárulék rendezésre hozott tanácsi határozat elleni felebbezése ügyében. (Előadó: Bukovszky tanácsnok.) 50.917/920—1. szám. A tanács ebben az ügyben a következő határozatot hozta: A tanács folyó évi április hó 22-én kelt 33.321/1920—1. számú véghatározatával Iváncsik József számvevőségi számtanácsost a beszámítható járandóságai után állandó nyugdíjjárulék címén fizetendő 4 százaléknak 3 százalékra való leszállítása iránt előterjesztett kérelmével elutasította, a rendes és rendkívüli törzsnyugdíjjárulék újabb megállapítása iránt előterjesztett kérelem tárgyában pedig a határozathozatalt mellőzte. Ez ellen a tanácsi véghatározat ellen a nevezett felebbezést adott be. Ebben azzal érvel, hogy állami szolgálatból lépett a főváros szolgálatába és így a viszonossági törvény értelmében a fővárosi szolgálatát illető kérdésekre vonatkozóan is az állam szolgálatába való belépésének az időpontja az irányadó. Márpedig az állami szolgálatában az első hivatali esküt 1900. évi június 23-án tette le, amikor még 30 éves nem volt és így a nyugdíjszabályrendelet 51. szakasza szerint, mint 35 évi szolgálatra kötelezett fertőtlenítő intézeti alkalmazott, ezen szolgálata tartamára, csupán 3 százalékos állandó nyugdíjjárulékkal terhelhető meg. Előadja továbbá felebbezésében, hogy őt jogosulatlanul terhelték meg az állami és a székesfővárosi illetményei között jelentkező különbözet után 30 százalékos rendes és rendkívüli törzsnyugdíjjárulékkal, mert a nyugdíjszabályrendelet 46. §-a értelmében csak az első évben élvezett székelővárosi illetményei után köteles 10 százalékos törzsnyugdíjárulékot fizetni. Az állami és törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjviszonosságának szabályozásáról szóló 1997. évi LIX. t.-c. az alkalmazottak által fizetendő állandó nyugdíjjárulékra vonatkozóan intézkedést nem tartalmaz, e tekintetben tehát kizárólag a fővárosi nyugdíjszabályrendelet rendelkezései az irányadók. Minthogy pedig felebbező a főváros szolgálatába lépésekor életkorának 30-ik évét már betöltötte, figyelemmel arra, hogy szolgálattételre a fertőtlenítő intézethez van beosztva és így 35 évi szolgálatra kötelezett, a nyugdíjszabályrendelet 51. §-ának 2. pontja szerint állandó nyugdíjjárulék fejében beszámítható illetményeinek 4 százalékát köteles fizetni, ennélfogva az állandó járulék 3 százalékra való mérséklése iránt előterjesztett kérelemnek jogszerű alapja nincs és erre vonatkozóan a felebbezés sem tartalmaz a kérelmet támogató megfelelő érveket. A tanács a törzsnyugdíjjárulékok kérdésében a 45.876/1915. számú véghatározatával már döntött és folyamodot azzal a kérelmével, hogy a fizetések közötti különbözet után számítandó 30 százalékos törzsnyugdíjjárulék helyett csak az első székesfővárosi járandóságai után legyen köteles 10 százalékos törzsjárulékot fizetni, elutasította. Minthogy ez a határozat jogerőre emelkedett, ebben a kérdésben újabb határozathozatalnak helye nem lehet és így helyes a megtámadott véghatározatnak az a rendelkezése, amely szerint a tanács a törzsnyugdíjjárulék újabb megállapítása iránti kérelmet illetőleg a határozathozatalt mellőzi, annál is inkább mert az újabb határozathozatalra irányuló kérelem