Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

lettel június 15-én alakíttatott meg s ugyanezen a napon tartotta alakuló ülését is. A közmunka bizottság ezen első — alakuló — ülésén beható és lelkiismeretes tárgyalás alá vévén a reá háruló feladatokat, látta, hogy a kérdések nagy komplexu­mával kell foglalkoznia és általában, hogy működését a vonatkozó tanácsi határozatban lefektetett elvek szerint gyakorolhassa, bizonyos intézkedéseket és előmunká­latokat kell foganatba vennie s mindenek előtt ügy­vitelének rendjét kell megállapítania. Foglalkoznia kellett a közmunka bizottságtól elválaszthatatlan közmunka-nyilvántartó szerv fel­állításának módozataival, az ipar és kereskedelem különböző ágaira kiterjedő pontos és teljes munka­ügyi kataszter létesítésével és az ehhez szükséges statisztikai adatok gyűjtésével és feldolgozásával kapcsolatban közvetlen érintkezést kellett keresnie az iparosok és kereskedők érdekcsoportjaival. Mindeme működésével parallel kellett haladnia a közszállítási szabályrendelet revíziójára vonatkozó javaslatok elkészítésének is. Annak a tevékenységnek, mellyel a közmunka bizottság feladatait megoldani igyekezett, a bizottság 1920. évi június 15. június 28, továbbá július 9-én és augusztus 24-én tartott üléseiben lefolytatott tárgyalások jegyzőkönyvei hű képét adják és magukban hordják e tevékenység bírálatát is, mert azokból kitűnőleg a bizottság az előbb felsorolt összes kérdésekkel foglalkozott és gondos mérlegeléssel kereste azon módokat, melyekkel az érvényben lévő törvényes rendelkezések — főleg a Közszállítási Szabályrendelet — keretein belül a közmunkák és közszállítások arányos és igazságos elosztását meg­valósíthatja. A közmunka bizottság ügyrendjét a tanács a folyó évi július 15-én kelt 70.988/1920. számú hatá­rozatával állapította meg s e határozat, melyben a szükséges statisztikai adatok beterjesztésére vonat­kozó felhívás is foglaltatik, — 125 példányban kiállítva — már július 24-én közöltetett a főváros összes hivatalaival, intézeteivel és üzemeivel, miért is az interpelláció második kérdésének feltevéséhez szolgált adatok ugyancsak tévedésen kell hogy alapuljanak, mert az említett határozat kibocsájtása annak a Fővárosi Közlönyben történt közzétételét megelőzte­. » Ez a második kérdés ugyanis így hangzik: „A 70.988/1920. számú rendeletet miért nem küldötte meg a közmunka bizottság a főváros összes hivatalainak, intézeteinek és az összes fővárosi üzemeknek, holott a rendelet már július 30-án megjelent a Fővárosi Közlönyben?" A harmadik kérdés az, hogy: „Van-e általá­ban közvetlen tudomása az elnök úrnak az ügyosz­tályában történt munkálatok kiadása körüli eljá­rásokról ?" Erre a kérdésre az adminisztráció szabályai adják meg a feleletet, mert a munkálatok és szállí­tások vállalatba adásának joga a tanácsot illeti meg, ennél fogva a vállatba adást megelőzőleg az ügy­osztályvezető tanácsnoknak javaslatot kell terjesztenie a tanács elé, tehát minden lényeges és fontos mun­kálatokról, illetve a munkálatok kiadása körüli eljá­rásokról tudomással kell bírnia. Ami az interpellációt bevezető felszólalásban felhozott konkrét eseteket illeti, ezekre nézve az illetékes kerületi elüljáróságok, intézetek és ügyosz­tályoktól beszerzett információink alapján — a fel-,­szólalásban említett adatok sorrendjét követve — a következőket jelentjük: Annak a magyarázata, hogy a VII. kerületi elüljáróság által beküldött jegyzék nyolc hónap alatt csak tizennégy esetben történt munkakiadásokról tesz említést, abban rejlik, hogy a VII. kerületi elüljáróság ez év első felében megfelelően elegendő hitellel nem rendelkezvén, takarékossági szempontból csakis a sürgős és elodázást nem tűrő kisebb javítási munkák kiadására szorítkozott s a nagyobb költséget igénylő munkákat arra az időre halasztotta, amikor az épü­letek fenntartására szolgáló teljes hitelösszeg meg­állapíttatik. Minthogy időközben ez is megtörtént, a második félév elején az eddig halasztott munkák is megkezdődtek és jelenleg is folyamatban vannak. A fővárosi központi anyagszertár szállítói nem voltak kizárólag zsidók, mint ahogy azt a felszólalás említi, mert az anyagszertár főnökének beterjesztett kimutatásából megállapíthatólag ama 71 gyáros, kereskedő és szállító közül, kiktől a központi anyag­szertár ez évben anyagot vásárolt, 44 a keresztény. Megjegyzi a kimutatáshoz csatolt jelentés, hogy egyes cikkek, például szeszfélék, kőolaj és ehhez hasonló árak kiutalása felett a pénzügyminisztérium rendel­kezik, azokat tehát ott kell átvenni, ahová a ható­sági utalvány szól, továbbá például az iskolai tan­könyveket is csak a kiadóknál kell és lehet besze­rezni, a cégek között tehát válogatni nem lehet. Hogy a tanácsi XIII. ügyosztály Kun Sándor­nál, Singer Adolfnál, továbbá a Schwetzer és Gutt­mann, helyesen Hatschek és Guttmann cégeknél eszközölt megrendeléseket, ennek oka az, hogy Kun Sándort tudott szállítani kendert, festéket és valódi terpentint s mert más cégek az áruk szállításakor azonnali készpénz fizetést követeltek — ő nem — és ajánlatai is olcsóbbak voltak. Gőzmángorlókhoz szükséges molinó-vásznat, flanel és halina vagy nemez burkoló szöveteket kizárólag Singer Adolfnál lehetett beszerezni, a Hatschek és Guttmann­ cég pedig mindig a legolcsóbb volt és más cégekkel szemben raktára volt mindenből s emellett nem kötötte ki az azonnali készpénz fizetést. Ha tehát a tanácsi XIII. ügyosztály az adott kényszerhelyzetből kifolyólag és a főváros anyagi helyzetének szigorú figyelembe vételével ily cégek­nél eszközölt megrendeléseket, ezen eljárásából a visszaélés kritériumai bajosan lesznek megállapíthatók. Brenner Miksa mint régi megbízható vállal­kozó ez év február havában többekkel együtt ajánlat­tételre hivatott fel és ajánlata alapján, minthogy 12.071 . 50­0-rel volt olcsóbb az utána következő vállalkozó ajánlatánál, a versenytárgyaláson el is nyerte a Gömb­ utcai iskola szobafestő és mázoló munkáit, azonban a katonai kincstár halogatása foly­tán, fedezet hiányában a munkát nem hajtottuk végre. Amidőn pedig most a katonai kincstártól függetlenül a tanács 1920. évi június 10-én kelt 61.332/1920—VII. számú határozatával elrendelte a katonai beszállásolás céljaira igénybe vett iskola­épületek sürgős helyreállítását. Brenner Miksa érvény­ben lévő ajánlata alapján a változott árviszonyokra való tekintettel felfizetést kért. Ezt a kérelmet az ügyosztály elutasította és folyó évi július havában új versenytárgyalást tartott, amelynél ajánlattételre Fock Géza, Hauswirth Ödön és Zsellér Lipót vállal­kozókat hívta fel és természetesen nem mellőzhette az első ízben tartott versenytárgyaláson résztvett és legolcsóbb ajánlatott tett Brenner Miksa felhívását sem. Az eredmény az volt, hogy Brenner Miksa ajánlata 3848 koronával ismét olcsóbb volt a többi­nél, ennélfogva az ügyosztály, minthogy a vállalkozó

Next