Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

munkáival mindenkor meg volt elégedve, ezen aján­lat elfogadása iránt tett javaslatot a tanácshoz. Felemlíti az interpelláció kapcsán történt fel­szólalás a Keresztény Iparosok Országos Szövet­ségének a sertésvágóhíd bádogos munkái tárgyában tett panaszbeadványát is. Erre vonatkozólag az illetékes tanácsi VIII. ügyosztály műszaki alosztálya következőket jelenti: „Az az állítás, hogy a sertésközvágóhídon nyil­vános árlejtéssel kiírt bádogosmunkákat a Gerő-cég kapta volna meg, téves, mert azokat Kulcsár Kálmán (keresztény­ cég) nyerte el, dacára annak, hogy ere­detileg 223.055 koronás ajánlatával ár tekintetében a harmadik helyen állott. Abban az előterjesztésünkben, amelyet a munkák kiadására vonatkozólag a tanács­hoz intéztünk, a munkáknak Kulcsár Kálmánnak való odaítélését azzal javasoltuk, hogy a legolcsóbb ajánlattevő az ügyosztály előtt ismeretlen és a második helyen álló Gerő Nándor-cég pedig röviddel azelőtt nyerte el a marhavágóhídon kiadott bádogos munkákat. Nehogy a drágább ajánlat elfogadása által a főváros károsodjék, Kulcsárt felszólítottuk, hogy az ajánlatának árából engedjen, amit ő meg is tevén, második helyre került és mint ilyen bíza­tott meg a munka végrehajtásával. Ezen árlejtést egy hónappal előzte meg a marhaközvágóhíd tatarozási munkáira kiírt árlejtés, melyhez levéllel hívtuk fel a Baross Szövetséget, hogy a szövetségbe tartozó iparosokat a­­pályázaton való részvételre figyelmeztesse és dacára annak, hogy az árlejtés nyilvános volt, előzékenységből az árlejtési feltételek 5 példányát is mellékeltük azzal a kéréssel, hogy ezt az érdekelt iparosok között ossza ki. Dacára ezen felszólításnak, a marhaközvágóhíd munkáinál a bádogosmunkákra 5 vállalkozó között csak egyetlen keresztény cég pályázott, kinek aján­lata azonban a pályanyertes Gerő-cég 273.040 koro­nás ajánlatával szemben 618.920 korona volt. A többi ajánlatok összege: 318.292, 278.302 és 528.941 K). Ilyen át nem hidalható különbség mellett kény­tele­­­nek voltunk a legolcsóbb ajánlatot tevő Gerő N. Nándor-cég megbízatását javasolni. Midőn az odaítélés után néhány nappal később a sertésközvágóhíd munkáira újból nyilvános árlejtés íratott ki, ismét átírtunk a Baross Szövetséghez és figyelmeztettük őket, hogy dacára előbbi felszólítá­sunknak, keresztény iparostól számbavehető ajánlatot nem kaptunk és ismét felkértük, hogy tagjai között csináljon propagandát, nehogy ismét ugyanolyan kényszerhelyzetbe kerüljünk, mint az a marhavágó­hídi munkáknál megtörtént. Ezen eljárásunknak meg is volt az az eredménye, hogy ezen munkákra 9 ajánlat­tevő közül 4 kő­keresztény cég tett ajánlatot, akik közül a legked­vezőbb ajánlattevő a munkát el is nyerte. Ami most már azt az állítást illeti, hogy a sertésvágóhíd bádogos munkáinál már olyan dolgokra is lett pályázat hirdetve, amelyek időközben elkészültek és ezek is bele lettek kalkulálva, nem helytálló. Ezen felhozott téves információra az adhatott okot, hogy a sertésközvágóhídon fentartott saját műhelyünk által végeztettünk bizonyos bádogos javítási munkákat, amelyek azonban az árlejtés tárgyát nem képezték. Miután az árlejtési feltételekben a kiadandó munkák mennyiségileg és minőségileg az épületek pontos megjelölésével fel voltak sorolva, az erre alapított vád annak a felületességnek és tájékozatlanságnak következménye, amellyel a vállal­kozók a versenytárgyalás előtt a végzendő munkákat a helyszínen megnézték, de nem vették maguknak azt a fáradtságot, hogy a versenytárgyalási iratokból, amelyek pontosan felsorolták a kiadandó munkákat, meggyőződést szereztek volna arról, hogy a saját műhelyünk által már folyamatba vett munkák a kiírás tárgyát nem képezték. A kiírt munkák teljes mennyiségben minden redukció nélkül adattak ki és így minden — az ajánlat redukálásához fűzött — kombináció ezen tényállás következtében önmagától megdől." A Mária Valéria barakkórház nem székesfővárosi tulajdont képező objektum lévén, az átépítéséhez fűzött megjegyzésekre nem reflektálhatunk. Az, hogy a múltban az összes pesti kerületek között a IX. kerületben kapott a legtöbb keresztény iparos munkát, de mert egy éve oda került egy zsidó mérnök és azóta ebben a kerületben keresztény iparos munkát nem kapott, téves adat. A IX. kerületi elüljáróság a kommunizmus meg­szűnése után, tehát 1919. augusztustól kezdve a múlt év végéig a karbantartási munkákat házilag végeztette saját pallérjaival és munkásaival heti bér­jegyzékek alapján azon anyagok felhasználásával, melyeket a volt úgynevezett kerületi műszaki hivatal beszerzett s,midőn a házilagos munkák megszűntek a karbantartási munkákat ez év elejétől kezdve túl­nyomó részt kisiparosoknak adta vállalatba. Erre vonatkozólag a IX. kerületi elüljáróság bemutatta mindazon munkáknak és megrendelések­nek jegyzékét, melyeket ez év első 6 hónapjában foganatosított s e jegyzékből megállapítottuk, hogy az összes munkálatokat teljesített 32 vállalkozó közül 24 keresztény. Végül rátérünk Gál Lajos kifogásolt szállítási megbízásaira. Minthogy e szállítási megbízások kizárólag a katonai beszállásolások céljaira igénybe vett fővárosi iskolaépületek helyreállítási munkálataira, illetve a helyreállítási munkálatokhoz szükséges üvegszállítá­sokra vonatkoznak, az alábbi részletek megvilágítása céljából szükségesnek tartjuk előrebocsátani a követ­kezőket : A beszállásolási és hadiszolgáltatási törvények alapján a háború egész tartama alatt a székesfővárosi iskolaépületek legnagyobb része katonai beszálláso­lások és katonai kórházak céljaira lett igénybevéve s az épületeknek ezen — rendeltetésüktől eltérő s éveken át tartott — igénybevétele olymérvű károkat okozott, hogy azok helyreállítása a katonai kincstárt súlyos feladatok elé állította. Az említett törvények értelmében ugyanis a használatra átengedett ingatlant abban az állapotban kell visszaadni, amelyben azt átvették s az iskolák fokozatos kiürítése és a vegyes bizottságok kármeg­állapításai után az átalakítási és javítási munkákat a katonai kincstár el is kezdte, majd később a székesfővárost bízta meg a helyreállítási teendők ellátásával, de a székesfővárosnak ily címen most legújabban folytatólag felmerült s 3 millió­­-t meg­haladó kiadásait a mai napig sem térítette meg s többszöri sürgető felterjesztés dacára nem teljesítette a honvédelmi minisztérium a székesfővárosnak ama kérését sem, hogy a most legsürgősebben foganato­sítandó helyreállítások költségeire nagyobb előleget adjon. Ily körülmények között jelentette Gál Lajos, a székesfőváros régi vállalkozója és szállítója még 1919. november 25-én kelt beadványában, hogy a Munkásügyi és Népjóléti minisztérium megbízásá­ból az állami kórházak részére nagyobb mennyiségű üveget szerzett külföldön s hajlandó egy nagyon

Next