Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

törvényes alapon. Tehát indítványának halasztó része ellen semmiféle akadályt nem lát. Meggyőződése, hogy a XII. ügyosztálynak tech­nikus által való vezetése közérdek, az átminősítéssel a főváros a jövőben egy olyan adminisztratív közszolgá­lati hely lesz, ahová minden fiatalember, aki tech­nikát végez, szívesen és lelkesedéssel nemcsak jönni, hanem úgyszólván ezért versengeni fog. Semmiféle anyagi jövedelmezőség nem vonzza a mérnöki kart a közpályára, mert ezt szabad pályán sokkal köny­nyebben elérheti, hanem azt akarja, hogy ha itt éle­tének nagy részét már becsületesen eltöltötte, vala­mikor az imperiumban ép úgy részesüljön, mint a jogászember. Imperiumnélküli állásoknak szervezése által ezt a legfőbb célt, a mérnöki kar felfrissítését a főváros elérni nem fogja. Kéri tehát, hogy a jogügyi bizottság a tanács előterjesztéséhez hozzá ne járuljon. Elnök: Egy ténybeli állítást kíván rektifikálni: a tanácsi előterjesztésben a mérnöki szak, a III. ügy­osztály nincs lekicsinyelve vagy lealacsonyítva, itt csak körvonalazva van, hogy a jelenlegi ügybeosztás szerint az illető mérnökök tényleg milyen ügyekkel foglalkoznak. Dr. Lipthay Lajos: Felvilágosítást kér, hogy 1911-ben a két műszaki ügyosztály átminősítésének tisztán személyi okai voltak-e, vagy tárgyi indokok szóltak-e amellett. Dr. Lázár Ferenc: Szükségesnek látja, hogy a jogügyi bizottság abban a kérdésben is döntsön, hogy az átminősítés a mai jogállapot mellett lehet­séges-e a törvény megsértése nélkül. Bár a minősí­tési törvényt nem tartja kifogástalannak, mégsem volna hajlandó az 1911. év jogügyi bizottság és a közgyűlés által esetleg elkövetett törvénysértést meg­ismételni. Elnök: Mikor a mai két műszaki ügyosztály felállíttatott, akkor a mérnöki hivatal vezetése körül, oly személyi bajok voltak, amelyeket az akkori pol­gármester úgy vélt kiküszöbölhetőnek, hogy a mér­nöki hivatalt megszünteti. Egyéni nézetet vall, mikor azt mondja, hogy ezt nem tartotta és nem tartja ma sem helyesnek, mert nem látta, hogy a megszüntetett mérnöki hivatal helyébe lépő új szervek a mérnöki szaktudományt a főváros adminisztrációjában fogják-e tudni jobban szolgálni, mint eddig. Annak idején a mérnöki hivatalban nem volt külön gépészi, elek­tromossági stb. szakosztály; ebből az következett volna, hogy ezeket a szakosztályokat kellett volna a mérnöki hivatal keretében felállítani és fejleszteni. A mérnöki hivatal megszüntetésekor azonban nem vitték keresztül a modernizálás ésszerű követelményeit. Innen van, hogy a magasépítési és az útépítési szak­ban kellett elhelyezni azokat a gépészmérnököket, elektrotechnikusokat stb. különleges képzettségű mérnököket is, akik részére megfelelő szakosztályok szervezve nem voltak. Az 1911. évi tehát nem volt helyes átszervezés. S épen azt célozza a tanács javaslata, hogy ha belenyúlunk ebbe a kérdésbe, nyúljunk bele úgy, hogy ezzel használjunk az ügy­nek, vagyis a műszaki szakképzettségnek minden ügyága kapjon külön gazdát és a mérnöki tudomány minden ága elismert nívójú vezetőt. Az impériumot pedig mindenki a saját szakmá­jában tartsa meg és legyen a mérnöki hivatalnak impériuma. A mai állapot helytelen. A mérnöki hivatal annak idején nem volt jól szervezve, de ezen nem két vagy három ügyosztály felállításával kell segíteni, ahol a gépészet, az elektromosság és egyéb műszaki szak megint nem lesz képviselve, hanem ehelyett akar a tanács oly szaktestületet alkotni, amely tisztán az ő képzettségének megfelelő körben kezdi és végzi be pályafutását. Lázár bizottsági tag kívánsága majd a fel­szólalások során fog tisztázódni. Dr. Buzáth János tanácsnok: A XII. ügyosztály átszervezése ellen szóló tágyi okokat sorolja fel. Átszervezést mond, nem átminősítést, szemben az indítványozóval. A XII. ügyosztályban egyetlen egy mérnök nincs beosztva, kétségtelen jeléül annak, hogy az ügyosztály a hozzátartozó három nagy üzem mű­szaki vezetését egyáltalán nem intézi. Ha tehát át­minősíttetnék az ügyosztály, ennek csak az lehet a célja, hogy ott műszaki kérdéseket is szakszerűen bíráljanak felül, akkor pedig az egész ügyosztály személyzetét át kellene cserélni, mert egy mérnök­tanácsnok nem közigazgatási emberekkel, hanem csak műszaki erőkkel tudná a műszaki feladatokat meg­oldani. Az tehát a kérdés, hogy a jelen viszonyok között a XII. ügyosztály átszervezésére úgy, hogy ott az összes üzemek műszakilag felülvizsgáltassanak, szük­séges-e vagy nem? Az ügyosztály eddig jogász-közigazgatás alatt állott és mégis épültek oly vízművek, — amelyekre büszkének tartja magát, bár nem műszaki ember, — hogy egész európának egyetlen nagy városa Buda­pest, amely a vízszolgáltatás tekintetében a háború alatt igen keveset szenvedett. Hogy egyes helyeken sokszor nincs víz, azt elismeri, de Bécsben, Berlinben, Párisban napokon keresztül is vízhiány van. A buda­pesti vízmizériák okául jóhiszeműen a szakszerű vezetés hiányát annál kevésbé lehet mondani, mert Magyarországnak, sőt Európának egyik legkiválóbb szakembere, Kajlinger Mihály teljes intézkedési hatás­körrel és felelősséggel vezeti a vízművek igazgatásá­nak összes ügyeit és vezette 35 évvel ezelőtt akkor is, amikor a vízvezeték a mérnöki hivatal hatáskörébe tartozott ugyan papíron, de effektíve soha. Hogy mennyire nem kívánatos az ügyosztály átszervezése, erre nézve felolvassa egy mérnöktekin­tély nyilatkozatát. A XII. ügyosztály az elmúlt 10 évben, nem mérnök-tanácsnok vezetése alatt annyit produkált, hogy az a városfejlesztés terén talán páratlan a világon és soha a mérnökök részéről semmiféle sérelem vagy panasz nem merült fel. Az indítványozó Zielinski bizottsági tag sem kifogásolta azt, midőn az ügyosztály kötelékében mint szakértő szerepelt, hogy nem műszaki ember áll az ügyosztály élén. Dr. Zielinski Szilárd: Soha az életben senkit állásában való ténykedéséből kifolyólag nem kifogá­solt, bármely testületet vagy hatóságot legjobb tudása szerint támogatta. Tehát nem lehet azt mondani, hogy akkor nem kifogásolt valakit. De ma nem mint szak­értő ül itt, hanem mint polgár és most nemcsak ön­magának, hanem karának felfogását is képviseli. Dr. Buzáth János tanácsnok: A munka ered­ményességét nem csökkentette, hogy nem mérnök vezette a tárgyalásokat. Dr. Zielinski Szilárd: A tárgyalásoknak mű­szaki részénél — és ő csak ezeken vett részt — Kajlinger elnökölt. Egyébként a tanácsnok felolvasását, mint a főváros egyik tisztviselője véleményének fel­olvasását kifogásolja. Dr. Horváth János: A mérnöki kvalifikáció ma egész mást jelent mint 1872-ben vagy 1883-ban, a mérnöki oklevelet ma az államtudományi állam­vizsgával össze se lehet hasonlítani. Az 1872-iki

Next