Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)

1920-09-17 / 27. szám

törvény ma már túlhaladott állásponton áll (Úgy van!) ennek módosítását már évtizedek óta sürgetik. Franciaországban technikusok viszik a vezető szerepet minden téren, ma a haladás főleg a reális tudományok terén észlelhető, tehát minden téren, így az adminisz­trációban is részt kell kapniok a műszaki egyének­nek is. Azonban neki mint jogásznak azt kell mon­dania, hogy a mostani törvényes és szervezeti sza­bályok keretében nem lehet ezt a kérdést megoldani. (Úgy van!). Ne tetézzük az eddigi törvénytelenségeket azzal, hogy újabb precedenst szolgáltatunk a jövőre, inkább várjunk még egy-két évig . . . Dr. Zielinski Szilárd: Hat évig? Dr. Horváth János: . . . míg új fővárosi tör­vény lehetővé teszi, hogy a technikusoknak is meg­adassák az a vezető szerep, amelyet a főváros mai állapota megkíván. Az elméletet, a tudást, az ismeretet a gyakor­latban csak az tudja alkalmazni, aki azt előbb ala­posan megtanulta, tehát egy elméleti és gyakorlati iskola felállítását szükségesnek tartja. Dr. Lázár Ferenc: A tanács javaslatát fogadja el azon hozzáadással, hogy a törvényesség szem­pontjából is akadályát képezi az átminősítésnek a minősítési törvény 3. §-a, amelyet tehát meg kell változtatni, hogy a mérnöki kar közérdekű funkció­ját teljesíthesse, de ezt törvénysértés útján elérni egyáltalán nem óhajtja. Nem a kari érdekekre kell e kérdésnél nézni, hanem arra, hogy milyen úton érjük el a főváros leghelyesebb és legjobb közigazgatását és ha műszaki ügyeknek műszaki emberek által kell vezettetniök, akkor szeparálni kellene a kizárólag műszaki elinté­zést igénylő ügyeket műszaki ügyosztály vagy mér­nöki hivatal keretében. Zielinski Őméltóságának, mint a mérnöki kar igen jelentékeny kiválóságának (Úgy van!) igen nehéz ezt a kérdést saját személyé­től elvonatkoztatnia s ő az egész mérnöki kart saját képességei szempontjából itéli meg. A jogügyi bizott­ság minden tagja át van hatva attól a tisztelettől, amelyet a mérnöki kar kivívott magának az ország­ban és a fővárosban is (Úgy van!), de nem szabad annyira érzékenyen venni a tanácsnak azt a meg­jegyzését, amire Ő méltósága azt mondotta, hogy „nem kérünk ebből az ítéletből". Sokkal szívesebben látja azt, hogy a tanács ebben a kérdésben férfiasan és bátran elmondta a véleményét, mintha azt látná, hogy a tanács kertel és a választások előtt nem mer határozottan állást foglalni. A XII. ügyosztály oly jelentékeny mértékben fejt ki kereskedlmi, vállalkozói tevékenységet, hogy egy nagystílű kereskedői, vállalkozói zseni ott többet produkálhat, mint ha egy kiváló mérnököt állítanának oda. Bár másrészt, mint jogász is aláírja azt, hogy pl. egy magas építőmérnök még a gépészi, vagy vízépítési, tehát nem az ő speciális szakmájába vágó műszaki feladatok iránt nagyobb érzékkel bír, mint egy jogászember. A kérdés tehát olyan, hogy azt nem lehet egy közgyűlésen elintézni, azért kéri a mérnöki kart, hogy kissé barátságosabb alapon jönnének össze, s beszél­jék meg a módját annak, hogyan volna ez a kérdés megoldható, mert a törvény megsértésével átszervezni ügyosztályokat nem volna megfelelő elintézés. Ha azonban előre látható, hogy a közgyűlés mégis jogosítottnak fogja érezni magát arra, hogy átminősítsen egyes ügyosztályokat, akkor javasolja, hogy küldessék ki valamiféle vegyes bizottság, amely rövid idő alatt külön választja az abszolút műszaki elintézést igénylő ügyeket és megállapítja, hány újabb műszaki ügyosztály felállítása szükséges még, illető­leg szükséges-e a jelenlegi két műszaki ügyosztályon kívül még többet is felállítani. Egyéni véleménye azonban az, hogy amíg a minősítési törvény fenáll, addig az átminősítési tör­vénybe ütközik. Wolff Károly: Úgy látja, hogy az egész tárgyalás folyamán a jogászok és mérnökök kari érdeke, érvényesülési lehetősége küzd egy­mással, pedig ezt a kérdést csak a kari érdekektől függetlenül, a közönség és a főváros érdekeinek szemmel tartásával lehet objektíve megoldani. A fővárosi törvény revíziója a nagy nyugati nemzetek, vagy Amerika példájára kétségtelenül a jogi minő­sítés erős redukálásának jegyében fog megtörténni, és ezt feltétlenül helyesnek tartja. Miért ne feltéte­telezhetnénk a technikusról is, szakismeretei mellett bizonyos judiciumot, amelynek birtokában adott körülmények között egy jogi szakvéleményt is per­cipiálni tudna általános műveltséget, mellyel a köz­igazgatási dolgokat el fogja tudni és úgy sajátít­hatni, mint ahogy elsajátítja a jogász a műszaki dolgokat. Sőt közelebb áll annak a feltevése, hogy például egy magas építéssel foglalkozó mérnök, épen technikai alapismeretei folytán például a gépé­szetnek speciális kérdéseiben is hamarabb fog tudni tájékozódni, mint a jogász, akinek előbb a technikai alapismereteket is el kell sajátítani. A műegye­temen is tanítanak jogi dolgokat, a technikusnak tehát módja, sőt szüksége is van azokkal foglal­kozni, hogy egyetemen szerzett ismereteit kiegészítse. A most tervbe vett közgazdasági egyetem a jövő közgazdasági reformjában szintén erősen szerepet fog játszani. Álláspontja tehát, hogy a fővárosi ügye­ket műszaki embereknek kell intézniök. A III-ik vagy XII-ik ügyosztály ügybeosztásából vont érvek se pro, se contra nem számítanak, mert a polgármesternek bármikor joga van megváltoztatni az egyes ügyosztályok munkarendjét és pedig az összes műszaki kérdéseket egy műszaki osztályba kellene tömörítenie, melyet vezetne egy műszaki tanács­nok, aki szavazati joggal bírna a tanácsban és vállalná a felelősséget. Mivel azonban nehéz olyan embert találni, aki a magasépítésben, gépészetben, elektro­mosságban stb. egyformán jártas, a műszaki osztály­nak megvolnának a megfelelő alosztályai, élükön az illető szakreferensekkel. Lehet azonban, hogy a közgyűlés az átminő­sítés útján fogja megoldandónak látni ezt a kérdést. A jogügyi bizottságot, mint amely csupa jogász­emberből áll és így a kari érdekeket mindenesetre tekintetbe venné, nem is tartja kompetensnek arra, hogy érdemben döntse el, megtörténjék-e az át­minősítés, hanem csakis az lehet a jogügyi bizott­ság feladata, hogy jogi véleményt adjon arra nézve, váljon az átminősítés jogi akadályokba ütközik-e vagy sem. Ő nem tartja törvénysértésnek, mert az 1883. 1. t.-c. 5. §. V. pontja csak annyit mond, hogy a jogi közigazgatási szakosztály élén csak jogi minősítésű tanácsnok állhat. De ugyan a törvény 10. §-a lehetővé teszi, hogy a főváros műszaki teendőinél alkalmazott egyénekre nézve a József­műegyetemi oklevél kívántassák meg. Törvénysértés csak akkor volna, ha a jogi ügyosztályok élére állítanánk műszaki minősítésű tanácsnokot. A kérdés tehát csak az, van-e joga a köz­gyűlésnek ügyosztályokat statuálni. Mivel pedig az

Next