Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-01-14 / 2. szám

3198/1921—I. szám. Ebben az ügyben a tanács a következő előterjesztéssel járul a közgyűlés elé: Szöllősy Dezső fővárosi tanácsjegyző a fővárosi nyugdíjszabályrendelet 2. §-ának d) pontja és 38. §-a alapján hivatalból nyugdíjazandó és hivatali teendőinek ellátása alól fölmentendő. A nevezettet a főváros szolgálatában eltöltött 25 évet kitevő beszámításra alkalmas szolgálati ideje, valamint a legutóbbi beszámítható évi 6400 korona fizetése és évi 3200 korona háborús segélye, vagyis összesen évi 9600 korona járandósága után a nyugdíj­szabályrendelet 14. §-ának a) pontja és a 8550/1919—I. számú tanácsi határozat 5. pontja értelmében évi 7296 korona nyugdíj illeti meg, mely összeg a nyug­díjszerű ellátás kiegészítéséről szóló szabályrendelet 3. §-a értelmében nevezett évi 2000 korona lakás­pénze után a nyugdíjpótló alapból évi 1520 koronával kiegészítendő. Ehhez képest a tanács javasolja a törvényható­sági bizottság közgyűlésének, hogy a fentebbiek alapján Szöllősy Dezső fővárosi tanácsjegyzőt az 1921. évi február 1-ével kezdődő joghatállyal nyug­díjazni, részére évi 7296 korona nyugdíjat meg­szavazni és ezt az összeget ugyancsak az 1921. évi február 1-től kezdődően a nyugdíjpótló alapból évi 1520 koronával kiegészíteni méltóztassék. 56. Tanácsi előterjesztés dr. Sidó Zoltán tanácsjegyző nyugdíjazása ügyében. (Előadó: Szaszovszky tanácsnok-főjegyző.) 3199/1921—I. szám. Ebben az ügyben a tanács a következő előterjesztéssel járul a közgyű­lés elé: Dr. Sidó Zoltán fővárosi tanácsjegyző a fővá­rosi nyugdíjszabályrendelet 2. §-ának d) pontja és 38.,.§-a alapján hivatalból nyugdíjazandó és hivatali teendőinek ellátása alól fölmentendő. A nevezettet az állam és a főváros szolgálatá­ban eltöltöt 20 évet meghaladó beszámításra alkal­mas szolgálati ideje, valamint a legutóbbi beszámít­ható évi 5600 korona fizetése és évi 3000 korona háborús segélye, vagyis összesen évi 8600 korona járandósága után a nyugdíjszabályrendelet 14. §-nak a) pontja és 8550/1919—I. számú tanácsi határozat 5. pontja értemében évi 5504 korona nyugdíj illeti meg, mely összeg a nyugdíjszerű ellátás kiegészíté­séről szóló szabályrendelet 3. §-a értelmében neve­zett évi 1600 korona lakáspénze után a nyugdíj­pótló alapból évi 1024 koronával kiegészítendő. Egyszersmind a 8550/1919—I. számú tanácsi határozat 4. pontja értelmében nevezett tanácsjegyző a Vilma nevű kiskorú gyermeke után élvezett családi pótlék folytatólagos élvezetében meghagyandó. Ehhez képest a tanács javasolja a törvény­hatósági bizottság közgyűlésének, hogy a fentebbiek alapján dr. Sidó Zoltán fővárosi tanácsjegyzőt az 1921. évi február 1-ével kezdődő joghatállyal nyug­díjazni, részére az eddig élvezett családi pótlékon felül évi 5504 korona nyugdíjat megszavazni és ezt az összeget ugyancsak az 1921. évi február 1-től kezdődően a nyugdíjpótló alapból évi 1024 koroná­val kiegészíteni méltóztassék. 57. Tanácsi előterjesztés néhai Szabó Gyula volt segédhivatali igazgató özvegyének kegydíj iránti kérelme ügyében. (Előadó: Szaszovszky tanácsnok-főjegyző.) 108.868/1920—1. szám. Ebben az ügyben a tanács a következő előterjesztésel járul a közgyű­lés elé: Néhai Szabó Gyula, volt fővárosi segédhivali igazgató özvegyét a nyugdíjszabályrendelet 19. §-ának harmadik bekezdése értelmében özvegyi ellátás nem illeti meg, mert néhai férje az 1920. évi március 31-én, amidőn nevezettel, született Helgert Klárával házasságot kötött, 60-ik életévét már betöltötte volt és a házasság megkötése után csak 5 és fél hónapig állott a főváros szolgálatában, a házasságból gyer­mekek nem származtak, illetve nem törvényesíttettek. Néhai Szabó Gyula 39 évnél hosszabb ideig állott a főváros szolgálatában s ezen hosszú szolgá­lati ideje alatt mindig kifogástalan magatartást tanú­sított. Özvegye a megejtett vizsgálat adatai szerint egy csekély jövedelmet hozó kis házon kívül egyéb vagyonnal vagy jövedelemmel nem bír, csökkent munka- és keresetképességű. Ezekre való tekintettel és különös figyelemmel a mostani súlyos megélhetési viszonyokra, a tanács megokoltnak tartja, hogy az elhunyt érdemes tiszt­viselő özvegye k egy útján ugyanolyan ellátásban részesíttessék, mint amilyen őt a nyugdíjszabály­rendelet értelmében az abban körülírt feltételek fen­forgása esetén megilletné. Mindezek alapján a tanács az előterjesztett kérelemhez képest azzal a javaslattal járul a tör­vényhatósági bizottság közgyűlése elé, hogy néhai Szabó Gyula, volt fővárosi segédhivatali igazgató özvegye, született Helgert Klára részére néhai férjé­nek a főváros szolgálatában eltöltött s a millenáris év kettős beszámításával 40 évet meghaladó beszámí­tásra alkalmas szolgálati ideje, valamint a legutóbbi beszámítható évi 5600 korona fizetése és évi 3000 korona háborús segélye, vagyis összesen évi 8600 korona járandósága után a nyugdíjszabályrendelet 14. §-a és 21. §-nak első bekezdése, valamint a 8550/1919—I. számú tanácsi határozat 12. pontja értelmében az 1920. évi november 1-től, mint a néhai férje elhalálozását követő második hó 1-től kezdődően életfogytig, illetve özvegysége tartamára évi 4300 korona özvegyi díjat és ezt az összeget a nyugdíjszerű ellátás kiegészítéséről szóló szabály­rendelet 3. §-a értelmében néhai férje évi 1600 korona lakáspénze után a nyugdíjpótló alapból évi 800 koronával kiegészíteni, mindössze tehát évi 5100 korona kegydíjat megszavazni méltóztassék. A felmerülő költségek fedezetet találnak a községi alap költségvetése IX. csoport XV. fejezet, kiadási 1. címe (Nyugdíjak és kegydíjak) alatt felvett hitelösszegben és így külön fedezet kijelölésére szük­ség nincs. A vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyás­ végett a m. kir. belügyminiszterhez fel kell terjeszteni 58. Tanácsi előterjesztés Kovács Péter tűz­oltó­ kocsis nyugdíjszerű ellátás iránti kérelme ügyében. (Előadó: Szaszovszky tanácsnok­főjegyző.) 1 39.278/1920/1. szám. Ebben az ügyben a tanács a következő előterjesztéssel járul a közgyűlés elé:

Next