Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-01-14 / 2. szám

összefüggésben van a középosztály pusztulásával, nemcsak a tisztviselők, hanem az ipari előmunkások­ romlásával is. Igaz, hogy a köztisztviselők előnyben részesítése kivétel lesz azon elv alól, hogy az állami életben mindenkivel szemben egyenlő szabályok alkalmaztassanak, de az állam a konszolidáció érdekében nem engedheti pusztulni a középosztályt és annak legnagyobb részét, a tisztviselőket. Mivel a tisztviselők fizetését nem lehet emelni, az ő fentartásukkal járó terhet az állam áthárítja olyan jövedelmekre, amelyek azt viselni bírják, amely teher így nem lesz improduktív kiadás, mert a közép­osztálynak lehetővé teszi hivatása teljesítését. Ha a villany és gáz árának emelése a tisztviselői osztályt katasztrófális helyzetbe juttatná, ezt a terhet inkább az egész közület között kell aránylagosan megosztani. Kéri az előterjesztés elfogadását. Dr. Jaczkó Pál: A kedvezmények megadása az osztályok közötti differenciát élezné ki. A tisztviselői kar helyzetén nem ily kiragadott intézkedésekkel kell segíteni, hanem egyöntetűen és pedig fizetés formá­jában, mert a naturáliákban nyújtott segély kellő méltánylásban nem részesül. A tisztviselőkön kívül a középosztályba tartoznak az ügyvédek, orvosok és mérnökök, akik szintén nem tudják a drágaságot olyan könnyen áthárítani. Szintén sürgeti az állam és főváros közti viszony rendezését. Az állami alkalmazottaknak nyúj­tandó kedvezményt és az állami rekompenzációt nem tartja annyira összekapcsolhatónak mint az elő­terjesztés. Nem a tisztviselői kar ellen foglal állást akkor sem, amidőn megjegyzi, hogy a munkaerők kellő kihasználása sem történik meg, ami a helytelen beosztásnak tulajdonítandó. A tarifa egyéb emelésénél az ipari áram árának emelését még átháríthatónak tartja, de a lépcsőházak világításának drágítását nem helyesli a közbiztonság szempontjából.­­ Az árak megállapításában nem lát egyöntetű­séget, a fogyasztás növekedésével előálló kiadásokat csakis az új fogyasztóknak kellene viselniök. Elfogadja az előterjesztést, de megjegyzéseit az ügyosztály figyelmébe ajánlja. Dr. Bozóky Ádám: A világítási bizottságban azt indítványozta, hogy egy alapegységet létesíttessék, míg a fővárosi alkalmazottak kedvezményezése a tanácsnak, a többi közalkalmazottak kedvezményezése az államnak képezze a feladatát. Ettől­ az indítvá­nyától részben az idő rövidsége részben a vezér­igazgató felszólalása folytán elállott és abban a reményben, hogy az állam tényleg támogatást fog nyújtani, megszavazta a nyomban való támogatását a köztisztviselőknek. Kéri, hogy a villamosáram fogyasztásánál pre­cízebben szövegeztessék meg az, hogy az 5 koronás ár csak az 1500 kvórán túl fogyasztott áram­meny­nyiségre vonatkozik. Revizionális eljárás megindítását javasolja a gáz- és elektromos üzemnél a szükségletek meg­szorítása céljából. A nagy telep az áramnak egy tized­részét sem termeli, az óbudai gázgyár kazánjai a magyar szén használata miatt tönkremennek, a kénes gáz által termelt anyagból befolyó bevétel sincs a költségvetésbe beállítva. Revideálni kell a személyzet szerződéseit, a vagyoni állapotot, a termelési költsé­geket stb. A költségvetést a viszonyok kényszere alatt elfogadja, hozzájárul a köztisztviselőknek nyúj­tandó kedvezményhez is. Dr. Horváth János: Elismeri a köztisztviselők jogos igényeit mindennemű kedvezményekre. Az üzemi költségek leszorítását, különösen az új „Doppel-gáz" rendszernek bevezetése által véli elérhetőnek és ezért kéri, hogy a kazánok átalakítá­sánál a tanácshoz e tárgyban beadott ajánlatot vegyék figyelembe és esetleg ennek megfelelően alakítsák át a kazánokat. Dr. Ripka Ferenc gázgyári vezérigazgató: A tarifára és a tisztviselői kedvezményre nézve nyújt felvilágosításokat. Az egységes tarifát tartja a legigaz­ságosabbnak, ez alól szociális szempontból, amit a főváros épen a gázművek megváltásakor hangoztatott, csakis épen a köztisztviselők előnyére lehet átmene­tileg kivételeket engedni. Eredeti javaslata a kormány előtt az volt, hogy vegye el az állam a szénbányáktól a termelés 10°/6-át és juttassa önköltségi áron az üzemeknek, hogy így a közalkalmazottak ugyan­olyan áron kaphassák a gázt, mint a fővárosiak, ez a terve azonban nem volt megvalósítható, azután azt javasolta, hogy a kedvezmény nyújtásával a fővárosra háruló 120 millió tehernek egy része háríttassék át a többi fogyasztókra, másik részét pedig térítse meg az állam. A kormány tagjai ehhez elvileg hozzájárultak, azon­ban a beállott kormányválság miatt ez nem volt elintézhető, s így a világítási üzemi bizottságban ellenezni volt kénytelen azt, hogy a kedvezmény a közalkalmazottak részére a kormány által nyújtott rekompenzációk biztosítása előtt is megadassák. Azóta sikerült az új pénzügyminiszterrel a meg­térítés részleteire megegyezni és az ő hozzájárulását ehhez megnyerni. Most már csak a lebonyolítás van hátra. Ennek folytán a legnagyobb örömmel hozzá­járulhat ahhoz, hogy ez mint elintézett kérdés tár­gyaltassék és hozzájárul a kedvezménynek a meg­adásához, amelyet háromnegyed éven át állandóan szorgalmazott. Az egységes tarifa hívének vallja magát. A németországi gázgyárak szövetségének elnöke is kijelentette, hogy Németországban már nem csinálnak többé lépcsős tarifát; ezzel a tarifával leszoktatják a fogyasztókat a gázfogyasztásról, mihelyt a porosz szén megszerzése könnyebb lesz. A lépcsős tarifát tehát, amely nem méltányos mert az eddigi fogyasztókat büntetik azzal, hogy rájuk hárítják a súlyos terheket, nem szociális ezért, mert a 90.000 fogyasztó körében csinál csak szociális politikát, csak rövid átmeneti állapotnak tartja. A jótékony intézetek meghatározását a világítási üzemi bizottság a következő szövegezéssel fogadta el: „A közadakozásból és alapítványokból fentartott emberbaráti és nevelő intézetek részére a három évi átlagos fogyasztás mennyiségéért 2 koronás gázár állapíttatik meg", kéri, hogy az végleg igy szövegez­tessék meg. Továbbá: „A nem háztartási gáznak" egység­ára 10 koronában állapíttatott meg. Ez alatt értendők az összes üzletek, műhelyek stb., ide tartoznak továbbá a közkórházak, állami és városi közhivatalok is. Kéri, hogy ez utóbbiak részére a tarifa 10 korona helyett 5 koronában állapíttassák meg, mert ez az önköltségi ár. Az államvasúti alkalmazottak és a postások részesülni fognak a kedvezményes gázban és vil­lanyban a számítások is így történtek, kéri azonban, hogy a kedvezményre jogosultak a következőkép határoztassanak meg: „A családfő és a lakás főbér­lője élvezheti a kedvezményt."

Next