Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-01-14 / 2. szám

mításba kell vennünk a fővárosi alkalmazottak gázfogyasztását, amelynek figyelembe­vételével azt látjuk, hogy a költségelőirányzatban mutatkozó hiány fedezetét úgy kapjuk meg, ha az értékesítendő gáz köbméterét egységesen 4 korona 50 fillérrel számítjuk. Figyelemmel voltunk azonban a világítási üzemi bizottságban is fölmerült s általunk szintén helyeselt amaz elvre, hogy egyrészt a fix jövedelmű osztályt, más­részt a háztartásokat a lehetőséghez képest mentesítsük a nagyobb áremeléstől s az így előálló hiányt azokra a fogyasztókra hárítsuk át, akik tehetősebbek s a gázt nem háztartási célra használják fel. A másik szempont az volt, hogy a szegényebb kis háztartások részesüljenek különös védelemben és ne a nagy háztartások. Ennek az elvnek megfelelően évi 1000 köbméter fogyasztásig a fogyasztó kedvezményes árat, 1000 köbmétert meghaladó fogyasztásnál pedig nagyobb árat fizetne. A gázárak eszerint a következőképen alakulnának: Fővárosi tisztviselő évi 1000 m3-ig 1 K 1000 m­ 5-en felül 3 K 50 f. Háztartások „ 1000 „ 3 „ 50 f 1000 „ „ 4 „ 50 f. Azok a fogyasztók, kik a gázt egy vezetékből rész­ben háztartási, részben egyéb (üzleti vagy ipari) célra használják „ 1000 „ 5 „ 1000 „ „ 7 „ A motor és egyéb (üzlet, műhely, üzem, lépcsőház stb.) fogyasztás köbmé­terenkint 8 Kt fizetne, kivéve az éjjeli mulatókat és kávéházakat, amelyek köbméte­renkint 10 Kt, viszont a közadakozásból fentartott intézetek, kizárólag háztartási célra, továbbra is 2 koronát fizetnének a gáz köbméteréért. Ezen az alapon a gázfogyasztásból 241,512.000 K bevételre számíthatunk, vagyis emellett a számítás mellett a költségvetésben 691.000 K felesleg mutatkozik. A gáz árának emelése természetes következménye a szén- és anyagárak, valamint a munkabérek és illetmények emelkedésének. A gáz mai kétkoronás egység­ára még tavaly állapíttatott meg és hogy a viszonyok a tavalyi állapothoz képest miként alakultak, úgy látjuk a legvilágosabban, ha költségelőirányzat-tervezetünket összehasonlítjuk az 1919. évi zárszámadás tényleges adataival. Ez az összehasonlítás azért is helyes, mert nem tekintve azt a kis tartalék külföldi szenet, amellyel az 1919. évi termelést megkezdhettük, az egész év folyamán csak magyar szenet kaptunk. Meg kell még jegyeznünk, hogy tavaly az átlagos gázkihozatal egy tonna szénből 322 köbméter volt, költségelőirányzatunkban azonban csak 300 köbmétert vet­tünk számításba, mert tavaly volt még egy kevés külföldi szenünk, de másrészt azért is, mert a gáztermelésre felhasznált hazai szén minősége is erősen megromlott. A szén ára, a kezelési költséggel együtt, amíg a szén a kemencébe kerül, 1919-ben tonnánként 175 K 16 f volt, (1918-ban­ 50 K 10 f) most 1014 K. A gázfejlesztéshez felhasznált 96.500 tonna szén költsége 97.851.000'— , míg tavaly a felhasznált 99.523 tonna szén 17,432.280­— Kba került, a többlet tehát 80,418.720­— K a gázfejlesztő kemencék fűtéséhez felhasznált . 13.500 t. a gőzkazánok fűtésénél felhasznált . . . 7.000 „ összesen . . 20.500 t. szén ártöbblete, szemben a tavalyi végleges eredménnyel . . 17,196.220­— „ vagyis magánál a szénnél . . 97,614.940"— K több kiadás jelentkezik.

Next