Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

ítéljük-e oda, hanem annak, aki a kommün érdeké­ben felszólalt és a kommün érdekében járatta a száját. (Felkiáltások jobbról: Nincs bizonyítva !) Az én meggyőződésem az, hogy Róna Gyulának kell a bérletet adni. Dr. Kazay László: Tekintetes törvényhatósági bizottsági Közgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy pár pillanatra szíves figyelmüket és türelmüket én is igénybe vegyem. Egész rövid és tárgyilagos leszek. Kikapcsolom mindenekelőtt a felekezeti kérdést, melynek ehhez a kérdéshez semmi köze. (Helyeslés balról.) Ellenben nem tagadhatom el meglepetés­szerű megütközésemet, hogy oly bérletekkel foglal­kozunk, melyek a folyó hó végén járnak le. (Úgy van ! Taps balról.) Azt hiszem, ez egy kicsit debuisse pridem, sokkal korábban kellett volna. És a tekin­tetes tanács egy kicsit komolyabban fogná fel azt az én indítványomat, melyet voltam bátor már decem­berben benyújtani, melynek megtevésénél én régi érdemes bizottsági tag urak nyomdokán jártam, anélkül, hogy tudtam volna, utólag szereztem róla tudomást, akik követelték az üzemeknek központi szigorú ellenőrzés alá helyezését, akkor ennek a bizottságnak a hatáskörébe lehetne utalni elsősorban az üzemekkel kapcsolatos bérleteknek, majd esetleg kiterjesztve az összes bérleteknek az ellenőrzését. Bieber Jenő: Rossz helyre adta az indítványát. Dr. Kazay László: Nem tudom. Azt hiszem, odaadtam, ahová kellett. Benyújtottam a Közgyűlés színe előtt, átadták a tanácsnak, benyújtottam más­részt a pártomnak. Tudtommal nem történt semmi egyik részről sem. Sőt úgy tudom, egyik tanácsnok úr előhozta a tanácsülésen és nagy ellenszenvvel lett tárgyalva. Igen­is, kell, hogy mi ingerenciát gyakoroljunk és kötelességeinket csak úgy teljesíthetjük, ha tudatában vagyunk felelősségünknek és kötelességünk­nek egyaránt. Kijelentem, hogyha a községi üzemek szigorú ellenőrzése testet ölteni nem fog, én a magam részéről nem fogok a többségi párt felelősségében osztozni. Ezen kijelentések után áttérek magára a tárgyra. Előre bocsájtom, hogy se Wrabetz Gusztávot, se Róna Gyulát, se Csizmadia Jánost nem ismerem, csak általános elvi álláspontot kívánok elfoglalni. Hogy valaki a kommün alatt hazafiasan viselkedett, n­agyon szép, az előtt kalapot emelek. Magam is átszenvedtem mindazt. De nagyon veszedelmes útra térnénk, h­a egyoldalúlag, akár teljes joggal, akár jog nélkül, a szimpátia alapján valakinek hazafiasságát bizonyos pénzösszegekkel igyekeznénk jutalmazni, mert akkor azt mondanánk: vannak 10.000 koronás, 20.000 koronás és félmilliós hazafiak. Én feltételezem, sőt nemcsak feltételezem, hanem meg is vagyok győződve róla, hogy igen tisztelt bizottsági tagtársam, Bohn József önzetlenül, jóhiszeműleg terjesztette elő indít­ványát, távol áll tőlem, hogy kétségbe vonnám az intencióját, de én erre a térre nem lépek. Ezt az álláspontot, azt hiszem, le kell szögezni és arra kérem a tekintetes törvényhatósági Bizottságot, anélkül, hogy bármely pályázó érdekében állást foglal­nék, ezen személyi és érzelmi momentumoktól teljesen eltekintve, szigorú objektivitással bírálja ezt a kérdést. Ha az első helyen pályázónak személye ellen semmi­féle kifogás nincs, akkor ezt válassza, ha kifogás van ellene, akkor mást. Én nem voltam kommunista, nem védtem egyetlen kommunistát, láncost, árdrágítót, menekültem, bujdostam.... (A baloldal felé) Bocsánat, ne csóválja bizottsági tag úr a fejét, de én hazafi­ságot pénzzel jutalmazni nem akarok. (Helyeslés.) Kibithi Horváth János: Tisztelt Közgyűlés! Bohn bizottsági tagtársam a beszéde végén olyanformán hivatkozott reám, mintha én azt mondottam volna, hogy ez a Wrabetz valami veszedelmes kommunista. Bohn József: Tegnap azt mondotta, bibithi Horváth János: Hát ezt nem mondottam. Ez köztünk egyáltalában így szóba sem került. Akkor, amidőn tegnap este a pártértekezleten magamévá tettem azt az álláspontot, hogy azt a bérlőt, aki be­csülettel van a bérletben, nem szabad bolygatni, csu­pán azt hoztam fel Wrabetz ellenében, hogy a kommunizmus ideje alatt azt mondotta az egyik bi­zottsági tagtársunknak: „Ja, kedves uram, ebbe bele kell törődni". Ez volt az a veszedelmes nagy kije­lentés, ami nem tetszett, de semmi egyebet róla az ő egyéni tisztességét és megbízhatóságát illetőleg nem tudok, azt azonban tudom, hogy becsülettel és tisztességgel látja el az ő vendéglősi működését az Ehrlich-klubban. (Helyeslés: Felkiáltások: Sza­vazzunk !) Elnök: Több felszólaló nem lévén, a vitát be­zárom. Következik a határozathozatal. Két indítvány van a tisztelt Közgyűlés előtt és pedig a tanács indítványa ... (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Hall­juk !) Kérek csendet . . . amely szerint Wrabetz Gusztáv vendéglősnek adassék ki a bérlet évi 70.000 K bérösszeggel, a másik pedig Bohn bizottsági tag úr indítványa, amely szerint Róna Gyulának adas­sék ki évi 65.000 K bérösszeggel. Az ügyrend ér­telmében a tanács javaslatát teszem fel szavazásra. Azok, akik elfogadják a tanács javaslatát, méltóz­tassanak felállni. (Megtörténik.) Méltóztassanak he­lyet foglalni. A túlnyomó többség elfogadta a tanács javaslatát, ennélfogva határozatképen kimondom, hogy a közgyűlés a tanács javaslatát teszi magáévá. Következik a napirend 4. pontja. Dr. Berczes Jenő tanácsnok ismerteti a bizott­sági és tanácsi előterjesztést az Erzsébet­ téri kioszk­ban levő tejivócsarnok bérletére nézve megtartott nyilvános versenytárgyalás eredménye ügyében. Elnök: Felszólaló nincs, méltóztatnak a javas­latot elfogadni? (Helyeslés.) Ezt határozatilag ki­mondom. Következik a napirend 5. pontja, a Szent Gellért-gyógyfürdő és szálló vendéglőjének és kávé­házának folytatólagos bérlete. Dr. Berczel Jenő tanácsnok ismerteti a bizott­sági és tanácsi előterjesztést a Szent Gellért-gyógy­fürdő és szálló vendéglőjének és kávéházának folytatólagos bérbeadása ügyében. Zimmermann Dezső: Mélyen tisztelt Közgyűlés ! A Szent Gellért gyógyfürdő és szálló vendég­lőjének és kávéházának bérbeadásáról szóló javaslattal kapcsolatban akarnék egy kissé meditálni. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Hangosabban!) Teljesen távol áll tőlem, hogy a jelenlegi bérlő ellen vagy mellett hangulatot akarjak csinálni, én a beszé­demet tulajdonképen csak a hideg számokra alapoztam és nagyon kérem, szíveskedjenek azt türelemmel meghallgatni s kérem a törvényhatósági bizottságot, hogy a hallottak után méltóztassék bölcsen határozni. (Halljuk! Halljuk!) 1918. szeptember 27-től 1921. január 1-ig a vendéglői részesedés, illetve tiszta jövedelem után járó bérleti illeték fejében a székesfőváros összesen 884.000 koronát kapott a Szent Gellért vendéglő mostani bérlőjétől. Méltóztassék ezeket a számokat jól megjegyezni. Most el fogom mondani pozitív adatok alapján, nem levegőből kapott dolog és nagyon kérem, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni ezeket.

Next