Fővárosi Közlöny, 1925 (36. évfolyam, 1-30. szám)
1925-04-17 / 14. szám
A törvényhatósági választási szavazójegyek kézbesítése. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló 1924. évi XXVI. t.-c. Végrehajtási Utasítása és a belügyminiszter úr engedélye alapján a szavazójegyek kiállítása és azok haladéktalan kézbesítése iránt ma intézkedtem. A szavazójegyek kézbesítését kizáróan a kerületi elüljáróságok kézbesítő-közegei, kiosztási jegyzék mellett, az egyes szavazókörökön belül, házankint végzik. A kézbesítő-közegeket eltiltottam attól, hogy a szavazóegyeket kézbesítés végett bármely okból akár a háztulajdonosra (házbérlőre), házgondnokra vagy a házfelügyelőre bízzák, akár az érdekeltek ajtajára tanuk előtt kifüggesszék. A kézbesítő közegek a szavazójegyeket ennélfogva lehetőleg magának az érdekelt választónak tartoznak kézbesíteni. Minthogy pedig a szavazójegyek kézbesítése már megkezdődött, figyelmeztetem az összes érdekelt választókat, hogy a most következő napokban a lakásukból való eltávozásuk esetére úgy intézkedjenek, hogy a lakásukhoz tartozó megbízottjuk a szavazójegyet átvehesse és annak átvételét a kiosztási jegyzéken igazolhassa. Az a választó, aki szavazójegyét legkésőbb április hó 21-ik napjáig nem kapná meg, szavazójegyének megszerzése végett a lakhelye szerint illetékes kerületi elüljárósághoz forduljon. A választó a szavazójegy mindkét — lefejthető — szelvényét az ajánlásnál való felhasználás céljából a szelvény alsó részén megjelölt helyen sajátkezűleg aláírja. A szavazójegy a szavazás alkalmával a személyazonosság igazolásának a megkönnyítésére szolgál, ennélfogva a szavazójegy esetleges hiánya sem a szavazóhelyiségben való megjelenésnek, sem a szavazásnak nem lehet akadálya, mégis kívánatos, hogy a választó szavazójegyét a szavazatszedőküldöttségnél mutassa fel, mert a szavazójegy alapján a választó neve a választók névjegyzékében azonnal feltalálható. Budapest, 1925. április 14. Folkusházy h. polgármester. 34.142/1925—IX. szám. Inségadó. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága a m. kir. népjóléti és munkaügyi, illetve pénzügyminiszter urak 126.061/1923—VlII/a N. M. M. és 170.241/1923—Vll/b P. M. számú rendelete alapján felhatalmazást nyert arra, hogy a székesfőváros szegénysorsú lakossága nyomorának enyhítésére a székesfőváros területén ínségadót vethessen ki. Ezen felhatalmazás alapján a székesfőváros törvényhatósági bizottságának hatáskörében működő tanács 280/1925. közgyűlési szám alatt kelt határozatával az 1924. évi ínségadó kulcsát 5%-ban állapította meg és az ínségadó kivetésével és beszedésével kapcsolatos munkák elvégzésével a tanácsot bízta meg. Kimondotta továbbá a székesfőváros törvényhatósági bizottsága hatáskörében működő tanács, hogy az ínségadó kivetésének alapjául az 1924. évi jövedelemadó papírkoronában átszámítva szolgál, és a kivetendő ínségadóba az 1924. év folyamán befizetett ínségadóelőleg teljes összegében (papírkoronában) betudandó. Minthogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságának hatáskörében működő tanácsnak ehhez a határozatához a m. kir. népjóléti és munkaügyi, valamint pénzügyminiszter urak 11.425/1925-VII/a, illetőleg 166.089/1924—Vll/b szám alatt a hozzájárulást megadták, a székesfőváros tanácsa az ínségadó behajtását elrendeli. Felhívja ennélfogva a székesfőváros tanácsa mindazokat, akik a székesfőváros területén 1924. évre jövedelemadóval megrovattak, hogy az 1924. évi jövedelemadójuk 5°/6-át az összegről szóló fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 napon belül az illetékes kerületi pénztárnál annál is inkább fizessék be, mert a késedelmesen fizetett összegek után az 1923. évi XXXIII. t.-c. 2. §-ában megszabott adópótlék jár. Az 1924. évre kivetett jövedelemadó összegében az ínségadó kivetéséig beállott mindennemű változás az ínségadó összegét megfelelően módosítja. Az ínségadó kivetése és behajtása közadók módjára történik. Budapest, 1925. március 26. Hirdetmény. A m. kir. kormány és a cseh-szlovák kormány között a régi osztrák és magyar koronában keletkezett követelések és tartozások rendezésére vonatkozólag tárgyalások vannak folyamatban. Ezen tárgyalások során a két kormány megállapodott egymással aziránt, hogy a régi osztrák és magyar koronában keletkezett követeléseket és tartozásokat, azok végleges rendezésének előkészítése végett kölcsönösen összehratják. Ennek folytán a magyar kir. minisztérium a 3600/1924. M. E. számú rendelettel elrendelte, hogy mindazok a természetes és jogi személyek, akiknek, illetve amelyeknek lakóhelye (székhelye) 1919. február 26. napján Magyarország jelenlegi területén volt, azokat az 1919. február 26-ika előtt régi osztrák és magyar koronában keletkezett, magánjogi címen alapuló és a rendelet életbelépése napján még fennálló követeléseket és tartozásokat, amelyek oly természetes vagy jogi személlyel szemben állanak fenn, akiknek, illetve amelyeknek lakóhelye (székhelye) 1919. február 26. napján a csehszlovák köztársaság jelenlegi területén volt, a Pénzintézeti Központnál kötelesek bejelenteni. Az 1320/1925. M. E. számú rendelet a bejelentés határidejét folyó évi április 30. napjáig hosszabbította meg. Az ezen ideig be nem jelentett követelés a magyar államra száll át, a be nem jelentett tartozás pedig akkor sem szűnik meg, ha az adós eleget tett a hitelezővel szemben fennálló kötelezettségeknek. A bejelentési kötelezettség alá eső követeléseket vagy tartozásokat 1924. november 1. óta sem egészen, sem részben kiegyenlíteni nem szabad, ily célból fizetéseket teljesíteni, vagy pedig elfogadni tilos. Ilyen követelések, vagy tartozások átruházása vagy ezt célzó egyéb jogügyletek tilosak. E tilalom ellenére kötött jogügyletek semmisek. A tilalom megszegősére a pénzügyminiszter a követelés vagy tartozás összegének 50°/c-ig terjedő rendbírságot szabhat ki. A bejelentés csak az e célra kiadott űrlapokon történhetik. Ezen űrlapok bármely pénzintézetnél kaphatók, amely a Pénzintézeti Központ, vagy az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja. Ezen intézetek a bejelentési kötelezettségre és a bejelentés módjára vonatkozólag is részletes felvilágosítással szolgálnak. Ettől a bejelentéstől függetlenül az érdekelteknek — ha jogaikat minden irányban megvédeni kívánják — még a csehszlovák adósokkal szemben 1919. március 1-én fennálló régi osztrák és magyar koronára szóló pénzköveteléseiket külön is be kell jelenteni, mert a kellő időben be nem jelentett ily követelések a cseh-szlovák köztársaság rendelete értelmében a cseh-szlovák államra szállnak át. A bejelentés végső határideje 1925. április 30. E bejelentés céljára szolgáló (vörösszínű) bejelentő űrlapokat ugyancsak a Pénzintézeti Központnál és az Országos Központi Hitelszövetkezet tagjainál lehet kapni. Felhivatik a közönség figyelme még arra is, hogy a magyar tulajdonban levő és Magyarország területén őrzött cseh-szlovák értékpapírok felülbélyegzésének határideje szintén 1925. április 30-án jár le. Az ily értékpapírok tulajdonosainak saját érdeke kívánja azt, hogy a lebélyegzést ne mulasszák el. A felülbélyegzést a cseh-szlovák köztársaság magyarországi követsége végzi Budapesten, ahol bővebb felvilágosítást is lehet nyerni a cseh-szlovák értékpapírokon alapuló követelések érvényesítésére nézve is. Budapest, 1925. március 7. A miniszter helyett: Ladik államtitkár. Budapest, 1925. március 30. Dr. Sipőcz polgármester. A székesfőváros tanácsa. 35.176/1925—VI. szám. A cseh-szlovák köztársaság lakosaival szemben fennálló régi koronatartozások és követelések bejelentése és a csehszlovák állampapírok lebélyegzése. A m. kir. belügyminiszter úrnak a cseh-szlovák köztársasággal kötött pénzügyi egyezmény végrehajtása tárgyában kibocsátott hirdetményét a székesfőváros közönségével az alábbiakban közlöm. M. kir. belügyminiszter, 91.562/1925. B. M. III. szám.