Fővárosi Közlöny, 1925 (36. évfolyam, 31-48. szám)

1925-12-29 / 48. szám

ugyanis nemcsak érdemes tisztviselőinek ad ingyen sírkövet, hanem üzletileg is foglalkozik azoknak értékesítésével. Erre nézve megnyugtató választ kér, mert ezt a helyzetet nem tartja elfogadhatónak. Elnök: A felszólalásra megjegyzi, hogy az üzemvizsgáló bizottság jelentésében foglalkozik az Első Magyar Szállítási Részvénytársasággal is és ennek a sorsa külön fog tárgyaltatni. Amikor a fő­város a községi temetkezési intézetet megváltotta, át kellett vennie az Első Magyar Szállítási Vállalat Részvénytársaságnak részvényeit is, amelynek sírkő­r­zeme is volt. Ez a fővárosi üzem tehát nem jelent új konkurrenciát a sírkőkereskedőknek, mert hiszen ez már azelőtt is meg­volt. Az üzemvizsgáló bizottság javaslatában "benne van, hogy az Első Magyar Szállítási Vállalat altruisztikus része kapcsoltassák be a községi temetkezési intézet keretébe, egyéb üzleti része pedig adassék el, illetve a részvénytársaság számoltassék fel. Az Első Magyar Szállítási Részvény­társaság bizonyos altruisztikus célokat is szolgál, így többek közt a főváros tisztviselőinek 50%-os kedvez­ménnyel adja a kiürített parcellákban visszamaradó és átdolgozott sírköveket, ezenkívül kiválóbb halottak sírjait, sírkővel látja el, amint a közelmúltban is harminchárom ilyen síremléket állított fel. Az üzem­nek ezt a részét azonban a temetkezési üzem csak akkor vehetné át, ha az üzem egyéb részeit is meg­tartja, mert csakis ez az üzleti nyereség teszi lehetővé, hogy az üzem ilyen altruisztikus célokat is szolgáljon. Ezt felvilágosításképpen jegyzi meg, egyébként az Első Magyar Szállítási Részvénytársaság ügyét nem ez a bizottság intézi el. Grindl Károly megemlíti, hogy a főváros első­sorban a vörös márványból készült sírköveket értéke­sítette a vidéken, amelyekre a fővárosban nem akadt vevő. Elnök: Megjegyzi még, hogyha a részvénytár­saság részvényeit eladják, a részvénytársaság, mint konkurrens cég, akkor is megmarad a sírkőkeres­kedőkkel szemben. Tarr Béla: Hogyha a sírkövek feldolgozását magáncégekkel végeztetik, akkor el lehet kerülni azt, hogy kifogást emelnek a főváros ilyen irányú műkö­désével szemben. Elnök: Amikor árverésen en bloc adták el ezeket a sírköveket, kétféle tapasztalatot tettek. Vagy valami erős vállalkozó, pl. bankok vásárolták meg a sírköveket, vagy pedig nem volt megfelelő vevő és akkor potom áron kénytelenek voltak azokat eladni. Előfordult, hogy Bécsbe szállították a köveket és ott dolgozták át azokat. Grindl Károly: A sírkőkereskedők nehéz helyze­tének más oka van, tudniillik a legtöbb embernek nincsen pénze sírköre. Ez az üzem már azelőtt is megvolt és ha eladják, akkor is csak megmarad, mint konkurrens sírkőüzem. Elnök: Még egy szerepe van ennek az üzemnek, amelyet hangsúlyozni lehet, tudniillik bizonyos ársza­bályozó hatással van a magáncégekre. A közönség érdeke, hogy akkor midőn kegyeletes érzéseiből fakadó kötelezettségeinek kíván eleget tenni, ne legyen teljesen kiszolgáltatva a magánvállalatok üzleti érdekeinek. Nem akar általánosítani, de a lehetőségét is meg kell szüntetni annak, hogy a vállalatok üzleti érdekből esetleges túlkövetelésekkel álljanak elő a közönséggel szemben. Klár Zoltán felveti a kérdést, hogy a szállítási üzem ügyét hol fogják eldönteni. A múlt ülésen is felmerült ez a kérdés és tényleg dönteni kell abban az irányban, hogy egyáltalában fenntartják-e. A vállalat célja lényegében szimpatikus és közérdekű, mert pl. a szanatóriumokban tapasztalta, hogyha a beteg meghalt, a hozzátartozókat a temetkezési vállalatok bizalmi emberei valósággal megrohanták, hogy a saját vállalatuknak szerezzék meg a halottat. A szállítási részvénytársaság egyrészt ármér­séklő tendenciával avatkozik be a sírkövek kérdésébe, másrészt pedig neves halottaknak és tisztviselőknek úgyszólván ingyenes sírköveket szolgáltat. Ezzel szemben valami bevételről is kell gondoskodni, mert ha az üzem legalább részben nem rentábilis, akkor nem állhat fenn, mert a főváros nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak passzívával dol­gozó vállalatot tartson fenn. Kérdezi, hol fog eldőlni ez a kérdés. Elnök: Erre nézve az ügyosztály nem kapott utasítást. Az ügyosztályok olyan értelmű felhívást kaptak, hogy a hozzájuk tartozó üzemek dolgát vizs­gálják meg és erről tegyenek jelentést. Az Első Magyar Szállítási Vállalat tulajdonképpen nem tartozik az ügyosztály alá, mert ez különálló részvénytársaság, amelynek elnöke van és eddig ezt a pénzügyi osztály kezelte, mint hozzátartozó üzemet, amennyiben elnöke is a pénzügyi osztály tanácsnoka volt. Érdeklődni fog és a legközelebbi ülésen jelentést tesz a bizottságnak ebben a kérdésben.­­ Több felszólalás nincs, az ülést 6 órakor bezárja. A magánépítési albizottság ülése. — 1925. december 21-én. — A magánépítési albizottság 1925. december 21-én tartott ülésében (elnök: Barczen Gyula tanácsnok, jegyző: Haris Sándor s.­hiv. igazgató) a következő építési engedélyek kiadását javasolta a tanácsnok: a) Nagyobb és kisebb építkezésekre: Magyar gazdák tejüzeme r.-t. I., Horthy Miklós-út 13923/3. hrsz., kémény-víztorony és kazán; Pozsár Ferenc X., Beleznay-u. 7558. hrsz., földszintes épület; Fuchs és Schlichter r.-t. II., Bolyai-u. 12971. hrsz., kerítésfal; Láhne András dr. IV., Kálvin-tér 329. hrsz., toldalék; Hauber Ernő VII., Róka-u. 57. sz., ideigl. földszintes ház; Kovács Antal I., Kissvábhegyi-út 9949. hrsz., földszintes ház ; Zippl Márton I., Rozmaring-u. 2602. hrsz., földszintes ház; özv. Néder Jánosné X., Maglódi-út 8291/a hrsz., toldalék; Juhász Dezsőné VII., Káldi­ u. 3. sz., ideigl. földszintes ház; Sándor Pál II., Törökvész 12397. hrsz., toldalék és kerítés; Németh Vilmosné VII., Gyarmat­ u. 55. sz., toldalék; Takács József VII., Lőcsei­ út 1997/119. hrsz., ideigl. földszintes ház; Poll­acsek Józsefné VII., Alsó­rákosi rétek 1997/93. hrsz., ideigl. földszintes ház. b) Nagyobb és kisebb átalakításokra: Kassa-Oderbergi vasút V., Széchenyi-u. 2. sz.; Szőllőssy Ferenc IX., Viola-u. 8926. hrsz.; özv. Adorján Samuné II., Ponty-u. 14298. hrsz.; Buda­pesti izr. hitközség IX., Páva-u. 39. sz.; Déri Dezső II., Iskola-u. 38. sz.

Next