Fővárosi Közlöny, 1927 (38. évfolyam, 29-45. szám)

1927-06-24 / 29. szám

Fóthi Vilmos: Komisz, nem is kell vele foglal­kozni. Scheuer Róbert: Ha komisz, annál inkább kell vele foglalkozni. A BSzKRT ma részvénytársaság, amely mindig azt mondja, hogy ő kereskedelmi vállalat, ránézve a kereskedelmi törvény mérvadó, az igazgatósága dönt. De nem lehet ilyen corpus separatum-ot tűrni a városnál. A BSzKRT-nál hiába akar valamint a tanács, hiába akar az ügyosztály, de hiába akar maga a törvényhatóság is. . . . Fóthi Vilmos: Szegénységi bizonyítvány a tanácsra nézve, hogy nincs neki hatalma. (Zaj: Mondjon le akkor!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Láng Lajos: De ez nem is így van. Scheuer Róbert: . . . ott van az igazgatóság, amely mindig azt mondja: kérem, itt csak én diri­gálok. Ennek lehetetlen így maradnia. Most méltóztassanak megnézni azt, hogy mióta ez a törvényhatóság együtt van, mennyi felszólalás történt a közlekedési bizottságban, egyéb bizottságok­ban, de magán itt a közgyűlésen is és mindeddig semmi sem történt. Legyen szabad egy pár ilyen konkrét égető kérdést elmondanom, amelyet évek óta forszírozunk, teljesen hiába. Kezdem például a fogaskerekűnél. Amikor ezt ezelőtt körülbelül egy esztendővel városi kezelésbe vettük, azt mondották, hogy amint a BSzKRT átveszi, mindjárt következik a villamosítás. Úgy látszik, az igazgatóság nem tartotta szükségesnek. Vagy itt van a Villányi­ úti és Bécsi­ úti villamos kiépítésének kér­dése. Két olyan kérdés, amire nézve a BSzKRT-ot szerződés szerinti kötelezettség terheli, hogy ezeket építse ki. Idáig mindig azt mondották, hogy gazda­sági lehetetlenülés van, de akkor, amikor a főváros felvett egy kölcsönt és azt kérdezte a BSzKRT-tól, hogy mennyire van szüksége, akkor az igazgatóság azt mondotta: nekem pedig kölcsönre szükségem nincs. Hát ezt a kettőt például nem tudom össze­egyeztetni, hogy az egyik oldalon kölcsön nem kell, viszont gazdasági lehetetlenülésből nem tud eleget tenni a kötelezettségének. Itt van továbbá az Aréna-út, itt van Pestújhely közlekedésének a kérdése és az egész közlekedése a vidéknek. Erről már ankéteztünk, összeültünk tárgyalni, de semmi ebben az ügyben nem történt. Hogy mást mondjak, itt van a belvárosi hurok kérdése, amely nem tud megszületni két év óta. Itt van az új kocsik kérdése, amelyről a BSzKRT igazgatósága szó szerint azt mondja egyik jelentésében (Olvassa): „A kocsijaink régiek és szerkezetileg sem kifogástalanok. Például tízféle kontrollerünk van, de sikerült a harminchatféle hordrugót huszonként típusra leszorítani." Egészen komikus városi kezelésben egy ilyen kocsipark. Ebből azt kell következtetni, hogy itt vala­hol hiba van, már csak azért is, mert érdekes módon maga az ügyvezetés — tehát nem az igaz­gatóság — ezekből a kérdésekből nagyon sokat meg akart oldani, kidolgozta a terveket, de ezek valahol megakadtak. Én tehát az igazgatóságban látom azt a féket, azt a kitűnő jó féket, amit eddig a BSzKRT kocsikra nem tudtak megtalálni. És akkor vannak még naiv emberek, akik hozzánk bizottsági tagokhoz írnak anonim és nem anonim leveleket, hogy ezt és ezt a kérdést tegyük szóvá, oldjuk meg. Ezek tehát nem tudják azt, hogy mi egészen hiába beszélünk és akarunk valamit, (Úgy van! Úgy van!) mert ott van a BSzKRT igazgatósága, ha az nem akarja, akkor minden hiába. Hiszen méltóztatnak visszaemlékezni, amikor a közlekedési bizottságban a menetrendet tárgyaltuk — tudniillik a menetrend az egyedüli, amibe bele szabad szólni — ... Láng Lajos: Százpercentes részvénytulajdon ellenében semmi jogunk nincs. Scheuer Róbert: ... és amikor a közlekedési bizottságban kívánságok hangzottak el és a jelenlevő vezérigazgatóhelyettes úrtól megkérdeztük, hogy hát mit szól azokhoz, ő egyszerűen azt mondotta, nem nyilatkozhatik, hanem majd az igazgatóság elé fogja terjeszteni. Ez lehetetlen. De tovább megyek. Összehívtak egyszer ben­nünket azért, hogy a BSzKRT nagy beruházó programmját tárgyaljuk. Össze is ült a bizottság, de széjjel is ment, mert azt mondta az elnök, kérem, nem lehet tárgyalni, mert a programmot a BSzKRT igaz­gatósága még nem tárgyalta le. Ezzel szemben azonban — mint az egyik jelen­téséből olvasható a BSzKRT-nak — a Révész­ utcai áramfejlesztő telepét bővítette. Méltóztassék meghall­gatni ennek az indokolását (Olvassa): „Mert ez — azt mondja a többek között — függetleníti a vasutat és módot nyújt esetleges áramvételi szerződések kedve­zőbb feltételeinek kieszközlésére". Tehát pénzt adunk azért, hogy majdan a másik városi üzemmel tudjunk tárgyalni és legyen egy fegyverünk a másik fővárosi üzem ellen. Bocsánatot kérek, 1. közgyűlés, ezt komi­kusnak tartom és ez lehetetlen volna akkor, ha volna feje ezeknek a kérdéseknek, aki olyat egyszerűen nem enged meg, hogy az elektromos telep ellen rendelünk gépet, hogy majd tudjunk ellene harcolni. Ez teljesen lehetetlen állapot (Úgy van!) De látni sok egészen komikus dolgot is, apró dolgot, amelyet évek óta nem tudtak elintézni . . . Fóthi Vilmos: Csak komikus dolgot látni. Scheuer Róbert: . . . dacára annak a sok-sok ülésnek, amelyeket az igazgatóság tartott. És jellem­zésül legyen szabad itt egy ilyen apró dolgot el­mondani. A BSzKRT-nak van egy kőtere a Dráva­ utcában s onnan történetesen követ kellett szállítani a Margit­körútra. Egészen egyszerű volna a Pozsonyi­ úton, a Margithídon át vinni, mindjárt ott volna. Igen ám, ha lett volna gondjuk arra az esztendők folyamán, hogy a régi két vállalatnak a sínhálózatát valahogy összekössék. De ezt a szállítást ma így bonyolítják le : elviszik a követ a Pozsonyi­ úton, Rudolf-rakparton, Belvároson keresztül a Kálvin-térig, a Kálvin-térről visszajön a Vilmos császár­ úton, a Lipót­ körúton át oda, ahonnan jött és aztán így megy át a Margit­hídon. Ezt nevezik gazdaságos üzletvitelnek. Meggyőződésem az, hogy ha a BSzKRT nem volna ilyen részvénytársaság, hanem tanácsi üzem, akkor mindez lehetetlen volna és a törvényes szervek­nek ingerenciája sokkal jobban volna biztosítva. Az előbb azt is mondotta Kozma igen t. biz. tagtársam, hogy konkrét kifogások vannak az áram­termelés stb. terén. Legyen szabad itt egy pár — azt hiszem igen érdekes — adatot elmondanom, amelyekből kitűnik az a lehetetlen gazdálkodás, amely nézetem szerint a BSzKRT-nál van. A BSzKRT két helyen termeli az áramot. A Révész-utcában és a Pálffy-téren. A Pálffy-téri régebbi telep, amely, hogy úgy mondjam, halálra van ítélve, a Révész-utcait pedig most bővítik. 1923-ban egy kilowattóra elő­

Next