Fővárosi Közlöny, 1938 (49. évfolyam, 32-69. szám)

1938-06-07 / 32. szám

ispánságokat létesített, melyekből a vármegye­rendszer épült ki. Ezek későbbi közjogi megszervezésé­vel és fejlődésével az autonómia gondolata lett a magyar alkotmány nemzeti fundamentuma. (Ügy van! Ügy van!) A vármegye­rendszer nemcsak providenciális bölcsességét bizonyítja, hanem a népe iránt érzett hitét és megbecsülését is mutatja. A Szent Istvántól megalapozott önkormányzat eszméje az ő elgondolásában az állami hatalom vér­szerződése az önállóságra és függetlenségre termett nemzettel. Ez a szentistváni eszme a vár­megyék útján sorsdöntő szerepet játszott a magyar történelemben, de az maradt ma is a nemzeti élet alkotmányos feltétele. (Ügy van! Ügy van!) Szent István a nemzetnevelés első apostola és úttörője volt. A nemzetbe vetett bizalma nyilatkozik meg abban a gondolatában is, mellyel az Intelmekben a nemzet vezetőinek és vitézeinek megbecsülését köti fia lelkére. »Vitézlő rend legyenek, ne szolga­rend« — mondja a nagy király. Szabad magyarok tanácsát, emberi méltóságát, nemzeti önérzetét kép­viseljék az ország életében. Nem szolgalelkű, hanem emelkedett szellemű férfiakat akar látni a honszerzők örökségében. Az ősök tiszteletével is a nemzet önérzetét, a múlt megbecsülését akarja növelni. Az Intelmekben ezt mondja: »Az ősök követése a királyi méltóság nyolcadik lépcsője. Tudd meg, hogy legnagyobb dísze a királyságnak: az előbbeni királyok nyomában járni és követni a tisztes atyákat.« Ez magyarázza meg Szent Istvánnak az ősi alkotmányos gondolatokhoz való ragaszkodását és erős nemzeti szellemét, mely apostoli és uralkodói tevékenységét egyaránt irányította. Szent István évszázadokra rakta le a magyar állami és nemzeti élet alapjait. A magyarság mindenkor az ő eszméiben találta meg nemzeti menedékét és erősségét, ha kockára tették létét a századok viharai. A magyar alkotmány mindig szentistváni alapokon fejlődött. A keresztény nemzeti királyság eszménye és a vármegyei, illetve törvény­hatósági rendszerbe kiépített autonómia-gondolat túlélte a századokat. (Ügy van! Ügy van!) Ma is Szent István eszmei orientációjában élünk, de kell is, hogy éljünk. A magyarságnak ő adta azt az állameszmét, mely a múltban irányította és a jövőjét is átfogja. Szent István koronája nemzeti létünk egyetemes szimbóluma és minden magyar jognak a forrása. (Ügy van! Ügy van!) Szent István koronájának országai jelentik a magyar államot. Ez az állameszme hordozza azt a jövőt is, melyben ma is rendületlenül hiszünk és reményke­dünk. (Élénk éljenzés és taps.) Szent István a kereszténység életformáló jelentő­ségét mélyen látta és érezte. Fejedelmi adományokkal támogatta az egyházat: tíz püspökséget alapított, de a kereszténység erkölcsnemesítő erejében, az egyház szellemi hatásában is az országépítő, a nemzetfenntartó célt nézte. Az egyház tevékenységét úgy szabályozta a királyság alkotmányában, hogy az erőt adó, kultúra­teremtő hivatását teljes mérték­ben teljesíthesse a nemzet életében. Szent István a kereszténységgel vértezte fel nemzetét az életre, krisztusi erkölccsel alapozta meg létét; ma is ez az útja a nemzet jövőjének. Csak a hitében és szellemé­ben megújhodott nemzet oldhatja meg nagy történelmi feladatait. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Olyan közszellem kell, melyben a társadalmat és az egyént is az élet mély erkölcsi felelőssége irányítja. (Élénk helyeslés és taps.) Mikor a nemzeti politika a keresztény nemzeti eszme alapjára helyezkedett, Szent István történelmi útmutatásához, államfenntartó szelleméhez tért vissza. (Ügy van! Ügy van!) A nagy magyar király legfőbb politikai eszménye a nemzet függet­lensége, országának önállósága és polgárainak szabadsága volt. A századok folyamán legjobbjaink vére hullt ezért a gondolatért, de ma is e nagy célért küzdünk és dolgozunk, sőt ha kell, életünket is áldozzuk. Ez a gondolat adott mindenkor erőt az elesett magyarnak a talpraállásra és feltámadásra. Ma is Szent István szelleme ébreszti, erősíti a magyar lelket, hogy elfoglalhassa méltó helyét Európa népei között. A magyar főváros a mai ünneppel a nemzet egyetemes­ hitét és reményét fejezi ki, de külön hálával is tartozik az államalkotó nagy királynak. Tőle kaptuk azt a nagy örökséget, mely a milliós magyar fővárost létrehozta. Az autonómia alkot­mányos gondolatát hagyta nekünk a nemzetre testált évezredes szellemi kincsek között. Szent István hitében és örökségében ünnepelünk és ünnepeltünk akkor, amikor nevéről városrészt neveztünk el, hűséget fogadtunk államalkotó, nemzetfenntartó eszméinek és az örökkévalóságból utat mutató Szent Jobbjának. Mélységes meggyőződéssel érezzük ezen az ünnepnapon, hogy a székesfőváros valóban a dobogó szív a Szent Korona testében. Ezt a várost a szentistváni lélek teremtette az autonómia erejével és a polgárság munkájával. Ez a város Trianon után a megcsonkított országban is megtartotta nagyvárosi színvonalát, tovább­fejlődött, mert a szentistváni eszményekről és célokról lélekben nem mondott le soha. (Hosszan­tartó élénk éljenzés és taps.) A magyar főváros Szent István birodalmának fővárosa akar lenni! (Hosszantartó élénk éljenzés és nagy taps.) Ezt a hitet valljuk, ezt a célt szolgáljuk, mikor itt vállvetett erővel a város fejlesztésén, felvirágoz­tatásán és a polgárság boldogulásán dolgozunk. Szent István szelleme adjon hitet és lelkesedést a további munkára! (Hosszantartó élénk éljenzés és nagy taps.) Elnök : A díszközgyűlést bezárom. — A díszközgyűlés 5 óra 30 perckor ért véget. — Kormányhatósági jóváhagyások. Fog- és szájsebészeti osztályok szervezése. A polgármester folyó évi május hó 5.-én kelt 190.705/1938.X. számú határozatával közli a m. kir. belügyminiszternek folyó évi április hó 29.-én 254.444/1938. XVI. számú leiratát, mely szerint a m. kir. belügyminiszter jóváhagyta Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának az 1937. évi december hó 17.-én tartott rendes köz­gyűlésében a Szent István- és Új Szent János­közkórházakhoz fog- és szájsebészeti osztály, továbbá ezekhez egy-egy főorvosi és egy-egy alor­vosi állás szervezése ügyében 698/1937. szám alatt hozott határozatát.

Next