Fővárosi Közlöny, 1938 (49. évfolyam, 32-69. szám)

1938-07-08 / 38. szám

tak, az épület öregebb lett, viszont a következő évben semmiféle leírás nem történt. Kérdezem a tisztelt közgyűléstől, vájjon lehetséges-e az, hogy egy épület 1933-ról 1934-re öregszik, viszont 1935-ről 36-ra nem öregszik? Azután az egyik mérleg­ben az van benne, hogy a dollár árfolyama 3­50 pengő, a másikban pedig 5­72 pengő. (Az elnöki széket Szendy Károly polgármester foglalja el.) Bocsánatot kérek, az egyik mérlegben elszámol­tam a dollárnyereséget és ebből fedeztem a tiszt­viselőknek elengedett előleget. Ezt egyszerre nem szabad megcsinálni. Nem szabad azt mondani, hogy le lehet írni a dollárnyereséget, vagyis realizálni lehet a tételt, máskor azt mondani, tilos a fel­használás, tessék tartalékolni. Most, 1938. évi június hó 22.-én este 8 órakor, ugyanebben a perc­ben nem mondhatjuk az ugyanekkor elfogadott mérlegnél, hogy a dollár értéke 3­50 és 5­72. Ez lehetelenség. Vagy ezt, vagy azt kell mondani! Tisztelt Közgyűlés, vegyük kissé komolyabban a dolgokat! Az általam most felhozott dolgokkal nem karikírozni akarok, nem akarok senkinek sem nehéz­ségeket csinálni, mert hiszen nem érdemes beszélni ezekről a kérdésekről. Csak az autonómia szempont­jából hoztam fel ezeket, mert tiltakozom az ellen, hogy a Közérdekeltségekre Felügyelő Hatóság hibájából egyszer-máskor pedig más miatt a törvény nyilvánvaló megsértésével ne ugyanabban az évben, hanem csak évek múltán kerüljön a közgyűlés elé a zárószámadás. (Helyeslés.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Méltóztassék bete­kinteni ezekbe a jelentésekbe. Azt mondja itt a fel­ügyelőbizottság, hogy »egy évre szóló megbízásunk lejárván, köszönjük a bizalmat és kérjük tessék tisztségünk felett rendelkezni.«Mikor rendelkezzünk, 1934, 1935, vagy 1936-ra, vagy 1937-re? Ez nem egy év. Hogyan történik ez a dolog? A közgyűlésnek tehát a következő feladata lesz : közgyűlést tartok, megválasztom a felügyelő­bizottságot egy esztendőre, azután megint külön a következő, majd megint a következő esztendőre választom meg a felügyelőbizottságot. Hogyan van ez? Sokkal egyszerűbb és reálisabb volna azt mondani, hogy egy jelentést és öt különböző mérle­get készítek, de komikum az, amit mondunk, hogy egy évre lejárván a megbízatásunk, méltóztassék újra megválasztani és ezt egy ülésben négyszer ismételni. Ez lehetetlenség! Ennek ellentmondok, mert ez ugyanaz, mintha azt mondanám, valaki meghalt még mielőtt megszületett volna. Ez kép­telenség. Lévai Sándor: Milyen szerencséjük van! Magyar Miklós: Ebben a rossz világban igazán szerencsések! Láng Lajos: Azt mondja a jelentés, hogy szavazzuk meg a tiszteletdíjakat. A tiszteletdíj körülbelül 19.000 pengő. A pénzügyi bizottság ülésén Párkány tisztelt barátom ezt a kérdést szóvátette és azt mondotta : erkölcstelen dolog egy vesztes­séges vállalatnál ennyi tiszteletdíj megállapítása. A polgármester úr felelt erre azzal, hogy ez nem erkölcstelen dolog. Azt hiszem szóhasználatilag a polgármester úrnak van igaza. Nem látok olyan nagy bűnt abban, ha valaki egy esztendőre 600 pengőt kap, még­pedig 3—300 pengőt, mert ebből a 300 pengő végrehajtóbizottsági díj, amely minő­séget külön díjazzák. Ezt nem látom olyan nagy dolognak és ez nem is erkölcstelen dolog, csak az a baj, hogy ez törvénytelen. A törvény ugyanis azt mondja, hogy azoknál a társaságoknál, amelyek osztalékot nem fizetnek, az igazgatósági tagoknak díjazást szintén nem szabad fizetni. Amikor valaki havonként kap fizetést, akkor ez a rendelet talán nem nyer alkalmazást. De amidőn egy részvény­társaság eredménymegállapításáról van szó, alkal­mazni kell a meglévő, az érvényben lévő rendeletet, amelyet a minisztérium évről-évre meghosszabbít, —az 1220/11. M. E. sz. rendeletet — amely kimondja, hogy osztalékot nem fizető vállalat nem díjazhatja az igazgatósági tagokat. Ennek folytán Párkány tisztelt barátomnak akkor nem volt igaza, mert ez nem erkölcstelen dolog. Ellenben nekem van iga­zam, mikor azt mondom, nem erkölcstelen, de törvénytelen, ennélfogva — szerény felfogásom szerint — nem szabad díjazást megszavazni. Rassay Károly: Felvették már azt a díjazást? Révész Mihály: Pesten úgy kérdeznék : hát nem vették fel?! Rassay Károly: Azt hittem, hogy vártak mostanáig! Láng Lajos: Tisztelt Közgyűlés! Ebből az öt mérlegből engem csak az utolsó mérleg érdekel. Méltóztassék nekem megengedni, hogy erről az utolsó mérlegről egy kissé beszélhessek. (Halljuk! Halljuk!) Én ezt az utolsó mérleget, amely 200 és annyi ezer pengő veszteséget mutat fel, irreálisan felállított mérlegnek tartom. Azt mondom, hogy ebben a kér­désben igaza volt a Közérdekeltséget Felügyelő Hatóságnak. Igaza volt akkor, amikor a beszerzési árat írta elő és nem a napiárat. Igaza volt akkor, amikor nem vette fel a dollárkölcsön árfolyam­csökkenésből előálló 150.000 pengőnyi differenciát, amelyet a társaság fel akart vetetni eredmény gyanánt. Azt hiszem azonban, hogy ezeken kívül ez a mérleg azért sem reális, mert a leírások az aktí­vával szemben csak 1­2%-kal szerepelnek, ami véle­ményem szerint kevés, s különösen azért nem reális, m­ert az adósok tételében nincsenek meg a megfelelő tartalékolások. A számvevőség is kifogásolta, hogy olyan adó­sok is szerepelnek az 1937. évi mérlegben, akik még a régi Kereskedelmi Bank idejéből származó adósok voltak, anélkül, hogy ezeket a 9 évvel ezelőtti adó­sokat megfelelő formában fizetésre kényszerítették volna és ellenük a behajtási eljárást megindították volna. Én azt mondom, hogy az olyan adósnál, aki 9 esztendeig nem fizet, s akinek a kamatokkal nő a tartozása, az egészséges tartalékolás indokolt. Ezeket voltam bátor elmondani az ügy formai részére vonatkozóan. Nem azért mondottam el, hogy ebben a kérdésben a magam álláspontját a 1. közgyűlésre erőszakoljam, vagy ennek keresztül­vitelét minden módon forszírozzam, mert készséggel elismerem, hogy az általam felhozott kifogások nem olyanok, mint amelyek ennek a kérdésnek a lényegét érintenék. Készséggel belátom és elismerem, hogy ha már ez­ az egész mérlegelési technika öt esztendeig húzó­dott, akkor tegyünk ennek a dolognak a végére pontot, fejezzük be ezt a problémát, mert nem fontos a 2.300.000 pengőnyi veszteség pontos megállapí­tása, s hogy kinek van igaza ebből a szempontból.

Next