Fővárosi Közlöny, 1938 (49. évfolyam, 32-69. szám)
1938-09-23 / 50. szám
urat, anélkül, hogy indítványt tennék, méltóztassék foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert már csak a főváros szempontjából sem mindegy, hogy ezrével esnek majd a főváros terhére olyan egzisztenciák, akik eddig vásárlóképesek, adófizetőképesek voltak, most azonban nem marad számukra más hátra, minthogy a főváros jótékonyságát is igénybe vegyék. Semmiesetre sem lehet cél a társadalmi egyensúlyt úgy biztosítani, hogy szaporítjuk a megélni nem tudó egyének számát. A törvényhozás itt bizonyos elvek leszögezése alapján intézkedéseket tartott szükségesnek. A végrehajtásról úgy kell gondoskodni, hogy azt a célt, amit a törvény maga elé tűzött , a társadalom megnyugvását, minden irányban elérhessük. Szóvá kell tennem Rákosfalva helyzetét abban a vonatkozásban, hogy nincs piaca. Ezen a területen egy csomó új fővárosi ház, fővárosi lakás épült, nem szükséglakás, hanem kislakás. Több száz kereső ember költözködik be ezekbe a házakba, ami különösen időszerűvé teszi a piacra vonatkozó régi kérés teljesítését. Nagyon kérem a polgármester urat, méltóztassék utánanézni, bizonyára lehet alkalmas területet találni —, hogy Rákosfalva mielőbb megkapja a maga élelmiszerpiacát. Ez már csak az árak nivellálása szempontjából is fontos. Világos, ha nagyobb területen csak magánkereskedelmi tevékenység érvényesül és nincs piac, amely az árak nivellálására alkalmasabb, mint a szórványosan elhelyezett élelmiszerüzletek, akkor ebből nem származik előny a lakosságra. Kérem, méltóztassék az odaköltözködő fővárosi lakosok érdekében is minél előbb piac létesítéséről gondoskodni. Kölcseyvel kezdtem, Kölcseyvel fejezem be felszólalásomat. Szóvá teszem azt a közismert tényt, amely egy nagyon tiszteletreméltó egyesület által megrendelt Kölcsey-emlékmű leleplezését megakadályozta. Nem a főváros, hanem egy magántársaság , a Gyöngyösy István Társaság kezdeményezte és rendelte a vármegye épületének falán elhelyezni szándékolt emlékművet. Nem fővárosi tényező intézkedett az emlékmű levétele iránt. De a magyar művészet megsértését látom abban, hogy egy országos nevű művész munkáját — amely azok szerint, akik azt látták és akik értik a dolgot, megfelelő volt — botrányszerű körülmények között távolították el és nem szerepeltették a leleplezési ünnepségen. A hírlapok, a művész és a főispán úr nyilatkozata szerint is ennek állítólag politikai okai voltak. Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Beszéljünk egészen őszintén a kérdésről. Beck Fülöp szobrászművész ellen az volt az észrevétel, hogy a kommün alatt megbízást vállalt el a kommunistáktól. Ha ez ok a tábla levételére, akkor az első dolog volna lehordani a Milleniumi emlékművet. Halottakról nem akarok, csak jót mondani. De köztudomású dolog, hogy egy kitűnő magyar művésznek, Zala Györgynek — aki az emlékművet készítette — 1918 májusában álltak a szobrai a főváros utcáin s lehet, hogy nem többet, de az biztos, hogy egy szobrot a kommunizmus megbízásából készített. Amit nem vettünk rossz néven Zala Györgytől 1920-ban és a kommün utáni esztendőkben, azt vesszük rossz néven húsz év után egy másik kitűnő magyar művésztől ? Ezt helytelennek tartom és a közigazgatási bizottság nyilvánosságát akartam felhasználni arra, hogy erre az egyenlőtlen elbánásra rámutassak és konstatáljam, hogy azok, akik itt — nem lehet pontosan tudni, kik és milyen okokból — ezt a cselekedetet végrehajtották, nem tettek jó szolgálatot a magyar művészet ügyének. A polgármester úr jelentéseit egyébként elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik Usetty Béla bizottsági tag úr. Usetty Béla: Mélyen tisztelt Közigazgatási Bizottság! A magam részéről meg akartam emlékezni Kölcsey Ferencről azért is, mert elnöke vagyok a Kölcsey Öregdiákok Egyesületének, de Bánóczi bizottsági tagtársam megelőzött ebben. Hálásan köszönöm megemlékezését, mert így mindannyian részt veszünk erre a nagy költőre való emlékezésben. A magam részéről teljes mértékben osztom azt, amit Bánóczi igen tisztelt bizottsági tagtársam mondott. Kölcsey valóban nagy híve volt az autonómiának, ott élte le egész életét, és mi, akik szintén hívei vagyunk az autonómiának, kell, hogy méltóképpen megemlékezzünk róla és emlékét ennek a bizottságnak a jegyzőkönyvében is megörökítsük. (Élénk helyeslés.) A jelentéssel kapcsolatban az első kérésem a polgármester úrhoz az lenne, hogy ha Szent István napján fenntartjuk a tűzijátékokat, nem tudom, fenntartjuk-e vagy sem — áldozzunk erre a célra többet, mert a közönséget nem elégítette ki a legutolsó tűzijáték. Nem azért, mintha a tanácsnok úr nem tette volna meg dolgát! Nekem az a meggyőződésem, hogy Kovácsházy tanácsnok úr szívvel-lélekkel teljesíti a maga kötelességét minden fronton, tehát ezen a fronton is, azonban kevés volt a pénz ahhoz, hogy egy megfelelő tűzijátékot tudjon megszervezni. A közönség ma már hozzászokott ezekhez a tűzijátékokhoz és ezek úgy hozzátartoznak a Szent István-naphoz, mint a körmenet. Ezrek és százezrek állnak a Dunaparton és nézik a tűzijátékokat. Elismeréssel kell megállapítanom, hogy az idei tűzijáték szép volt, azonban a pulikum nagyon rövidnek találta. Azok, akik messziről jöttek oda, hogy végignézzék, saját fülem hallatára mondották, hogy nincsenek megelégedve és sokkal többet várnak a fővárostól. Nekem is az volt az álláspontom, hogy az idén túl rövid volt, bár nagyon szép volt a tűzijáték. Elég szünet is volt közben, de az még nem lett volna baj, csak többet kellett volna nyújtani. Múlt évben is nagy vita volt abban a kérdésben, fenntartsák-e a tűzijátékokat, vagy sem. Ha már tűzijátékokat adunk, akkor feltétlenül többet kell nyújtani. Az az álláspontom, hogy inkább jelentsük be : a főváros teherbíróképességével nem áll arányban a tűzijáték megrendezése. Ekkor inkább hagyjuk el az egészet és ne engedjük, hogy a közönség egy része elégedetlenül távozzék. (Ügy van! Ügy van!) Mégis csak figyelembe kell venni, hogy Budapest székesfőváros pár százezer embere kimegy oda, hogy ingyen szórakozást szerezzen magának, mert hiszen mégis csak követelhet valamit a maga városától. (Ügy van! Ügy van!) Vagy mondják meg, hogy egyáltalában nem tudják ezt megcsinálni, sokkal helyesebbnek is tartom, ha megmond.