Fővárosi Közlöny, 1941 (52. évfolyam, 31-59. szám)
1941-09-19 / 42. szám
A közgyűlés ezt a határozatát kormányhatósági jóváhagyás végett a m. kir. belügyminiszter úrhöz felterjeszti. Kelt Budapesten a székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1941. évi május hó 14.-én tartott rendes közgyűlésében. Dr. Karafiáth s. k., m. kir. titkos tanácsos, főpolgármester, elnök. Az öregség és rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló ellátással kapcsolatos felemelt járulékok levonása. A polgármester folyó évi szeptember hó 9.-én 238^488.1941—XII. szám alatt a következő rendeletet adta ki : A társadalombiztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott 5960/1941. M. E. számú kormányrendelet értelmében a pótlékokkal felemelt öregségi és rokkantsági stb. járadékok többletének fedezetéül, a tényleges javadalmazás 05%-ának megfelelő járulékpótlék— 1941. évi augusztus 1.-i hatállyal való — fizetése vált szükségessé. A polgármesteri XII.ügyosztály előterjesztésére az öregségi és rokkantsági stb. járadékokra vonatkozó 116/1931. kgy. szabályrendelet módosításáig, utasítom a székesfővárosi hivatalok, intézetek és intézmények vezetőit, hogy az alkalmazottak öregségi és rokkantsági járulékait, 1941. évi augusztus hó 1.-től kezdődő hatállyal, a munkavállalókra áthárítható 0'25%-os járulékpótlékkal felemeltmagasabb kulcs szerint vonják le. (OTI tagoktól 2-25%'és MABI tagoktól 2 75%-os kulcs szerint vonandó le a járulék.) Az eddig esedékes járulékkülönbözetet, ennek a rendeletemnek vétele után következő legközelebbi illetmény kifizetés alkalmával kell levonni és a vonatkozó bérfizető jegyzéken elszámolni. A székesfőváros anyaggazdálkodásának ellenőrzése. A polgármester folyó évi szeptember hó 3.-án 238.692/1941.XII. szám alatt a következő rendeletet adta ki: Az 1939. évi november 30. napján 239.893/1939. XII. szám alatt kelt rendeletemben felhívtam a székesfőváros hivatalainak, intézményeinek, intézeteinek és üzemeinek figyelmét arra, hogy az állandóan fokozódó anyaggazdasági nehézségekre való tekintettel az anyagok felhasználásánál és általában az anyagokkal való gazdálkodás terén a legszigorúbb takarékossággal kell eljárni, mert a rendkívüli viszonyok következtében előállott gazdasági, helyzetben tapasztalható anyaghiány miatt a székesfőváros hivatalai, intézetei, intézményei és üzemeinek nélkülözhetetlen anyagszükségletét csak az anyagok legtakarékosabb felhasználása mellett lehet biztosítani. Az 1939. évi november 30. napján 239.893/1939. XII. szám alatt kelt rendeletemben az anyagokkal való takarékosság egyik legeredményesebb módjaként a selejtanyagok okszerű felhasználását jelöltem meg. Ezért elrendeltem, hogy a hulladékanyagokat gyűjteni és a gyűjtött anyagokat hasznosítani kell. Ebben a rendeletemben felsoroltam azokat a selejtanyagokat, amelyeknek a gyűjtését részben a beszerzési nehézségek, részben pedig nemzetgazdasági érdekek megkívánják. Ezek az anyagok elsősorban a fémek (vas, réz stb.) és azok ötvözeteiből készült selejtes tárgyak és hulladékanyagok. Gyűjteni kell továbbá a textilanyagokat, textilhulladékot, a gumiból készült használt cikkeket és gumihulladékokat is. A gumihulladékok gyűjtésére vonatkozóan az 1941. évi január 17. napján 235.099/1941—XII. szám alatt, valamint az 1941. évi február 11. napján 235.620/1941—XII. szám alatt kelt rendeleteimmel külön intézkedtem. Az 1940. évi január 24. napján 235.338/1940. XII. szám alatt a használt írógépszalagok gyűjtése, az 1940. évi január 26. napján 235.370/1940—XII. szám alatt pedig a világítás céljaira szolgáló izzólámpák igénylése és az elhasznált izzólámpák beszolgáltatása ügyében intézkedtem. Az 1940. évi január 8. napján 240.276/1939. XII. szám alatt a selejt- és hulladékpapíranyagok gyűjtése ügyében külön rendeletet adtam ki és részletesen körülírtam azokat a módozatokat is, amelyek betartása mellett a selejt- és hulladékpapíranyagok gyűjtését is végezni kell. A felsorolt anyagok takarékos használata és azok használata folytán keletkező selejt- és hulladékanyagok gyűjtésén kívül különösen fontos nemzetgazdasági érdek fűződik a kenőolajok takarékos használatához és ahhoz, hogy ezt az üzemanyagot a legteljesebben kihasználjuk, illetve használhatóságát növeljük. Már az 1939. évi február 26. napján 225.768. 1939—XI. szám alatt kelt rendeletemmel rámutattam arra, hogy az olaj használhatóságának időtartamát, ma már a használt fáradt olaj megújítási (regenerálási) eljárások, lényegesen meghosszabbítják. Az 1940. évi október 15. napján 238.984/1940. XII. szám alatt a m. kir. iparügyi miniszter úr 49.000/1940. Ip. m. szám rendelete alapján a fáradt olajoknak a legmesszebbmenő gondossággal való gyűjtését rendeltem el és felhívtam a székesfőváros hivatalait, intézeteit, intézményeit és üzemeit arra, hogy ha három hónap alatt saját üzemükben legalább 100 kg fáradt olajat összegyűjtenek, azt kötelesek ha önmaguknak nincsen olajtisztító berendezésük a regenerálás végett olyan tisztító vállalatnak kiadni, amely felkészültségével biztosítékot nyújt arra, hogy az egyes olajfajtákkal szemben támasztható követelményeknek megfelelő minőségű olajat szolgáltat vissza. Azok az intézetek, intézmények és üzemek pedig, amelyeknél a fentinél kisebb mennyiségű olaj gyűlik össze, az összegyűjtött olajat a Központi Anyagszertárnak tartoznak legkevesebb 50 kg kint — elismervény ellenében — regenerálás céljából átadni. Mindezeknek az intézkedéseknek pontos végrehajtásához — az azok keltétől eltelt idő alatt a méginkább fokozódott nyersanyaghiány miatt — ma még jelentősebb közérdek fűződik. Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy egyes hivatalok, illetve üzemek e rendelkezések végrehajtására nem fordítanak olyan gondot, mint amilyet az azokhoz fűződő nemzetgazdasági érdekek feltétlenül szükségessé tesznek. Ennek okát abban látom, hogy a végrehajtási módozatok tekintetében az egyes hivatalok, intézetek, intézmények és üzemek még tájékozatlanok.